- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
... hiszen az idő sürget. A fenét. Az időnek ebben az égvilágon semmi szerepe nincs, inkább annak, hogy az eszközökben további állagromlás ne következzen be és ez teszi a megoldást egyre sürgetőbbé.
Valami szerepe mégiscsak van az időnek, ha az időjárás viszontagságait veszem figyelembe. Elég az hozzá, nagy cirkuszt tud csinálni egyetlen vihar is, nem szólva a tetemes mennyiségű esőről, ami egy-egy alkalommal lezúdul...
A huszonnegyedik órában vagyok, de még bírnám. A fészer teteje az, ami már nem bírja sokáig. Ez az, ami foglalkoztat és nem hagy nyugodni mostanában. Éppen ezért határoztam el, ha esik, ha fúj ez lesz a következő lépés, amit meg kell oldanom, lehetőleg szakember segítségével.
Azon már túl vagyok, hogy sokba fog ez nekem kerülni, de mi az ahhoz képest, amit veszíthetek, ha továbbra is hagyom teljesen lepusztulni védelem híján a fészer tetejét...
Bagatell mondhatnák, hiszen ennél sokkalta nagyobb gondokkal küszködnek manapság emberek százezrei, akik hoztak ...
fel
le
Popó,
Pipi,
Pudvás,
Pallérozott,
Pumukli,
„Egy picike pocok, pocokon pöckölt egy picike pockot. A pocokon pöckölt picike pocok, pocokon pöckölte az őt pocokon pöckölő picike pockot.”
Te egy picit pöce vagy Pipi?
Nem vagyok büdi, csak egy picit pöce.
Muszáj mindig az orrom alá pöckölnöd, Pumukli, ez annyira sértő! Nem muszáj megenned, ha ennyire kényes vagy. Én sose mondtam neked olyat, hogy egy puha popójú póniló vagy csak egy picit pöce…
Olyat viszont mondtam már, hogy „szeretlek pufi pupi puszi nyuszikám”, az nem sértő, ugye, te pici pocokom.
Na ugye tudsz te kedves is lenni, ha picit megerőlteted magad. Csak döntsd már el, melyiket szereted jobban a picit pöce pipit, a pufi nyuszikát, vagy a pici pocokot…
Csiszold picit az elméd, még nem elég pallérozott. Mindjárt nem lesz olyan pudvás, mert rögtön kipanírozlak, mindennél jobban szeretem a friss rántott pipihusit.
Tudtam, hogy az lesz a vége, ha kifogysz az érvekből, hogy megeszel, de minek akkor ennyi ...
fel
le
Hogyan is képzelhette Mari néni, hogy a tőle pár lépésre lévő húsboltban majd éppen az ő kedvére fognak tenni. Sose tettek ki magukért, majd éppen most fogják? De ő optimista természete lévén, ráadásul még ínyenc is volt, ezért jól körbenézett, mielőtt rá kerül volna a sor a gyér vásárló sokaság közepette. Egyet biztosan tudott, hogy a csirkeszárny nem nyerte el a tetszését másodikra sem. Azt az egyet kivéve. A csirkeaprólék tetején meg tudott volna barátkozni a szárnyaló gondolatával, de csak a kifogásig jutott. Pechére válogatott szárnyakat szeretett volna, legalább ötöt, amin akad még némi husika. A két fiatalka farhátból pedig finom pipihusilevest fog főzni, a végén húsgombóc betéttel... Az ám az igazi! Ahhoz viszont szüksége lesz egy csirkecombra is. Azt már nem is remélte, hogy ledaráltatja, pedig ez sem ördögtől való gondolat, de bízott a húsdarálójában...
"Azt az egyet kivéve", ami a kannibalizmusra emlékeztette, barbár módon nem kivéreztetve vágták le a ...
fel
le
(Aktuális szavak! Barbár, Esőfelhő, Musztáng, Zománcfesték, Kötél)
Minő merénylet ellenem, barbár tett, medencével beállítani nyár közepén, ebben a nagy hőségben, amikor épp hogy csak élek, tán már nem is vagyok, az égen sehol egy üdítő esőfelhő, legalább egy pumpa lenne! - így fohászkodok. Hideg verejték cseppjeimet számolgatom, ami lassan csordogál végig a nyakamon, és csak fújok, fújhatom, mire e három gyűrű megdagul, én szép lassan elfogyok. Idegeim tótágast, kötél táncot járnak, de arra gondolok eljön az a pillanat, még mielőtt a zománcfesték megszáradna a radiátoron, egy musztáng is megirigyelné kecsességgel a "dzsakuci" közepébe csobbanok. Mit bánom én, ha a szoba közepén is, de legalább egy jóízűt pancsolhatok.
Mint afféle gyermek, ki megkapta játékát, alig merültem el a habokban, minő felüdülés, jutalom volt ez egy-két alkalommal, ő máris, mint nem odavalót, megunta. Persze, mert nem ő fújta. De most már fújhatja!
fel
le
A Pécsszabolcsi szőlőhegyen honnan az akácosból keveredett oda a kertembe, de ma reggel sikerült végre lefotóznom a diófám alatt tőlem 10 méter távolságban békésen nézelődő fiatal őzgidát. Csak alulról jöhetett, ahol nincs bekerítve. Áldom a szerencsém, hogy nem nagy csatazajjal érkeztem és nem előbb, vagy később, mert akkor nem találkozhattunk volna. Eszébe sem jutott elmenekülni. Egy darabig nézegettük egymást és egyikünknek sem akaródzott odébb lépni... Egy kicsit takarásban volt, de nem mertem közelebb menni hozzá, nehogy elriasszam a fotóalanyomat... Óvatosan, megvártam, amíg elindul végre lefelé, és sikerült lencsevégre kapnom őkelmét...
Kegyes volt velem mostanában a természet, mert csupa élményt nyújt az erdő közelsége. Nem tudom mit tettem volna, ha ma nem egy őzgidával, hanem mondjuk azzal a vaddisznó csordával találkozom szembe, aki a szomszédom zöldségeskertjében járt a minap, mint afféle disznók nem túl nagy kárt okozva túrtak-fúrtak, majd odébbálltak...
Fotó, saját ...
fel
le
Bebocsájtásra várva... :-)
Ilike inspirált és általa adott recept alapján első kenyerem, amit magam dagasztottam. Lássátok feleim! (ha sikerülne feltennem, de egyelőre valamiért nem engedi a rendszer.)... Sikerült!
Én büszke vagyok magamra minden elfogultság nélkül, mert nehezen szántam rá a drága időmet, hiszen körülöttem mindenki kenyeret süt, árul, de ilyet sehol. Muszáj volt egyszer ezt is kipróbálni... :-)
... hiszen az idő sürget. A fenét. Az időnek ebben az égvilágon semmi szerepe nincs, inkább annak, hogy az eszközökben további állagromlás ne következzen be és ez teszi a megoldást egyre sürgetőbbé.
Valami szerepe mégiscsak van az időnek, ha az időjárás viszontagságait veszem figyelembe. Elég az hozzá, nagy cirkuszt tud csinálni egyetlen vihar is, nem szólva a tetemes mennyiségű esőről, ami egy-egy alkalommal lezúdul...
A huszonnegyedik órában vagyok, de még bírnám. A fészer teteje az, ami már nem bírja sokáig. Ez az, ami foglalkoztat és nem hagy nyugodni mostanában. Éppen ezért határoztam el, ha esik, ha fúj ez lesz a következő lépés, amit meg kell oldanom, lehetőleg szakember segítségével.
Azon már túl vagyok, hogy sokba fog ez nekem kerülni, de mi az ahhoz képest, amit veszíthetek, ha továbbra is hagyom teljesen lepusztulni védelem híján a fészer tetejét...
Bagatell mondhatnák, hiszen ennél sokkalta nagyobb gondokkal küszködnek manapság emberek százezrei, akik hoztak ...
Popó,
Pipi,
Pudvás,
Pallérozott,
Pumukli,
„Egy picike pocok, pocokon pöckölt egy picike pockot. A pocokon pöckölt picike pocok, pocokon pöckölte az őt pocokon pöckölő picike pockot.”
Te egy picit pöce vagy Pipi?
Nem vagyok büdi, csak egy picit pöce.
Muszáj mindig az orrom alá pöckölnöd, Pumukli, ez annyira sértő! Nem muszáj megenned, ha ennyire kényes vagy. Én sose mondtam neked olyat, hogy egy puha popójú póniló vagy csak egy picit pöce…
Olyat viszont mondtam már, hogy „szeretlek pufi pupi puszi nyuszikám”, az nem sértő, ugye, te pici pocokom.
Na ugye tudsz te kedves is lenni, ha picit megerőlteted magad. Csak döntsd már el, melyiket szereted jobban a picit pöce pipit, a pufi nyuszikát, vagy a pici pocokot…
Csiszold picit az elméd, még nem elég pallérozott. Mindjárt nem lesz olyan pudvás, mert rögtön kipanírozlak, mindennél jobban szeretem a friss rántott pipihusit.
Tudtam, hogy az lesz a vége, ha kifogysz az érvekből, hogy megeszel, de minek akkor ennyi ...
Hogyan is képzelhette Mari néni, hogy a tőle pár lépésre lévő húsboltban majd éppen az ő kedvére fognak tenni. Sose tettek ki magukért, majd éppen most fogják? De ő optimista természete lévén, ráadásul még ínyenc is volt, ezért jól körbenézett, mielőtt rá kerül volna a sor a gyér vásárló sokaság közepette. Egyet biztosan tudott, hogy a csirkeszárny nem nyerte el a tetszését másodikra sem. Azt az egyet kivéve. A csirkeaprólék tetején meg tudott volna barátkozni a szárnyaló gondolatával, de csak a kifogásig jutott. Pechére válogatott szárnyakat szeretett volna, legalább ötöt, amin akad még némi husika. A két fiatalka farhátból pedig finom pipihusilevest fog főzni, a végén húsgombóc betéttel... Az ám az igazi! Ahhoz viszont szüksége lesz egy csirkecombra is. Azt már nem is remélte, hogy ledaráltatja, pedig ez sem ördögtől való gondolat, de bízott a húsdarálójában...
"Azt az egyet kivéve", ami a kannibalizmusra emlékeztette, barbár módon nem kivéreztetve vágták le a ...
(Aktuális szavak! Barbár, Esőfelhő, Musztáng, Zománcfesték, Kötél)
Minő merénylet ellenem, barbár tett, medencével beállítani nyár közepén, ebben a nagy hőségben, amikor épp hogy csak élek, tán már nem is vagyok, az égen sehol egy üdítő esőfelhő, legalább egy pumpa lenne! - így fohászkodok. Hideg verejték cseppjeimet számolgatom, ami lassan csordogál végig a nyakamon, és csak fújok, fújhatom, mire e három gyűrű megdagul, én szép lassan elfogyok. Idegeim tótágast, kötél táncot járnak, de arra gondolok eljön az a pillanat, még mielőtt a zománcfesték megszáradna a radiátoron, egy musztáng is megirigyelné kecsességgel a "dzsakuci" közepébe csobbanok. Mit bánom én, ha a szoba közepén is, de legalább egy jóízűt pancsolhatok.
Mint afféle gyermek, ki megkapta játékát, alig merültem el a habokban, minő felüdülés, jutalom volt ez egy-két alkalommal, ő máris, mint nem odavalót, megunta. Persze, mert nem ő fújta. De most már fújhatja!
A Pécsszabolcsi szőlőhegyen honnan az akácosból keveredett oda a kertembe, de ma reggel sikerült végre lefotóznom a diófám alatt tőlem 10 méter távolságban békésen nézelődő fiatal őzgidát. Csak alulról jöhetett, ahol nincs bekerítve. Áldom a szerencsém, hogy nem nagy csatazajjal érkeztem és nem előbb, vagy később, mert akkor nem találkozhattunk volna. Eszébe sem jutott elmenekülni. Egy darabig nézegettük egymást és egyikünknek sem akaródzott odébb lépni... Egy kicsit takarásban volt, de nem mertem közelebb menni hozzá, nehogy elriasszam a fotóalanyomat... Óvatosan, megvártam, amíg elindul végre lefelé, és sikerült lencsevégre kapnom őkelmét...
Kegyes volt velem mostanában a természet, mert csupa élményt nyújt az erdő közelsége. Nem tudom mit tettem volna, ha ma nem egy őzgidával, hanem mondjuk azzal a vaddisznó csordával találkozom szembe, aki a szomszédom zöldségeskertjében járt a minap, mint afféle disznók nem túl nagy kárt okozva túrtak-fúrtak, majd odébbálltak...
Fotó, saját ...
