zsoltne.eva naplója | Feleségek.hu
- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
A végén még ideszokik!?
Elég volt egyszer megsimogatni a szomszéd nem éppen fiatalka kandúr cicáját, azóta teljesen ideszokott. Meg is orrolt rám emiatt a gazdája. Már-már annyira otthon érzi magát nálam, ki-be jár az életemben, hogy még be is ágyaz magának. Követ, még a lépcsőházba is elkísér, aztán hopp, beugrik az ajtóm kisablakán. Nem meglepő, hiszen rám van írva, és a macska megérzi, hogy kiben bízhat, nálam szeretetben van része és különben is, én hagytam nyitva. Azok a szökkenések! Fantasztikusan kecsesen tudja ezt tenni. Nem elégszik meg a simogatással, előszeretettel várja a finom falatokat, mindig tudja, mintha érezné mostantól ez mindig így lesz. Alig aludtam valamicskét az éjjel, annyira megkedvelte az ágyamat, a takarómat, hogy le sem lehet onnan imádni, amíg ki nem alussza magát... Imádni való, ahogy elhelyezkedik, se kép, se hang, hiszen ezt a hőséget máshol nehezen bírná ki, csak a takaróm tetején.
Szerencsére nyugodt kis állat, mint afféle macska...
fel
le
Mozdulatlan, olyan levél sem rezdül, madárfütty nélküli, langyos, igazi, sétára való nyáreste van... Kertváros tereit ilyenkor veszik birtokba a kisgyerekes családok.. A téren összejönnek kicsik és nagyok kisebb csoportokban. Előkerülnek a bringák, a kismotorok, egy-egy merészebb aprónép a meredektől sem riad vissza, aztán jön a sírás, ha mégis rosszul vette be a kanyart... Az idősebb emberek meghitten beszélgetnek egymással, idilli környezetben, a frissen vágott füves területek mellett elhelyezett padokon, a tisztára sepert diana tér vonzó, kertvárosi sétánnyá szelídül. Senki sem siet már sehova. A hangoskodás most talán a fülledt meleg hatására méginkább alábbhagy, a kerthelyiségekben szórakozni vágyók között is visszafogottabb...
Mi is kedvet kapunk, hogy kimozduljunk végre, ráérősen, sétaképpen és levánszorgunk a kicsit távolabbi dohányboltig és vissza.. Két napja ki hitte volna, amikor a másik arcát mutatta meg az időjárás, hogy ilyen hibátlan tud lenni egy nyáreste? Bár az is ...
fel
le
Bizonyos feladatokat valóban menthetetlenül egyedül kell megoldani. Nem sírunk. Nem rínunk kell, hanem cselekedni. De hogyan, ha nincs egy szál drótunk sem, erős, amit holmi állatfajta is csak nagy nehézségek árán tud megbontani...? Tegyünk már keresztbe neki!
Hát én megpróbáltam keresztbe lefektetni a könnyedén behajlítható álló lemezt, pedig olyan jól mutatott. De nem volt rajta semmi fogás. No akkor elő a karókkal. Ami jobb híján nem más, mint az elvirágzott Yuka pálma cserjék meredeken az égnek törő buzogányai, vagy egy tucat belőlük, letisztítva a szúrós levelektől. Ha előbb tudom mire fogom használni, akkor valamennyit rajta hagyom...
Mire elkészültem a nagy művel, meleg is volt, és minden energiám elfogyott...
Ilyen és hasonló haszontalan munkálatok veszik el nem csak az időmet, energiámat, de a kedvemet is az összes többitől, így csak az öntözésre koncentráltam és a paradicsomokra, oszt leléptem, mint sezlonról a madam menthetetlenül egyedül... Szomszédom szegény ...
fel
le
Igen, itt is nagyon az volt. Kókadoztam is rendesen. Első gondolatomat, hogy semmi kedvem kimenni a kertbe a bozótosba, nosza felváltotta a második. Felkerekedtem és meglátogattam a Nyufit... Tettem egy potyautat, mert ott felhomályosítottak, hogy amit keresek olyan apróka, parányi, hogy már rég elköltöttem, mintsem azt várnám, hogy elpostázzák. Megtették még májusban és én meg hiába kerestem a szla.kivonatomon június-júliusban. Hát persze, hogy nem találtam. Ritkán fordul elő, hogy az utalás előbb történik meg, mint annak a magyarázata...
A nap többi részét sokkal nehezebb volt elköltenem, mint azt a 25 ezer forintot, amit visszamenőleg kaptam nyugdíjamat növelve. Még ne szóljak egy szót sem, mert 305 forinttal növekedett a nyugdíjam, másokkal ellentétben, akiknek csak 5 forinttal. Fel is voltak háborodva! A levelezés többe került...
fel
le
A bejáratnál egy pillanatra megtorpantam. Na jó, volt az több is, mert nem tudtam hirtelen eldönteni, most gyáva vagyok, vagy inamba szállt a bátorság..., mert rövid időn belül most másodszor lettem libabőrös nem egy magával ragadó élmény hatására.
Nem csoda, hiszen túlerőben voltak azok ott lejjebb vagy egy tucat, igaz csak a kerítés mögött, de annál hangosabban ugattak, közülük is az egyik, a legnagyobb. Mostanában nehezen viselem a meglepetéseket.
De ez itt, ahol szerintem semmi keresnivalója nem lehetne egyedül van, nagyon is nyugtalan lett, amikor meglátott. Hát még én?! (Meg sem kottyantam volna neki reggelire, de kettőnk közül ő lehetett a gyávább.) Messziről is jól érzékeltem ezt, holott a nagysága, a kinézete, nem túl bizalomgerjesztő külseje, de még a színe, ami fekete volt, akár az ördög, nem ezt sugallta. Közelebb azért sem merészkedtem volna. Lecövekeltem.
No, most mi legyen? Mész, vagy maradsz, próbáltam volna humorra venni, de jobbnak láttam egy határozott ...
fel
le
Ez volt a szándékom legalábbis, hogy másnap folytatom a kerti munkát és a szomszédom sem érzi majd magát kint egyedül, ha valakik még rajta kívül mellette matatnak... Igen ám, de másnap meg mást gondoltam ki, mostanában gyakran előfordul, mert rám jött a tehetnék... otthoni teendők sokasága várta ugyanis, hogy ez meg is valósuljon.
Irány a festékesbolt, mert kétszer nem érzem ugyanazt, "addig üssük a vasat, amíg meleg..." Nosza, az előkészületek után a nem odavaló függöny is lekerült végre, de akkor mit tegyek fel helyette? Nyakamba vettem kertváros kisebb-nagyobb szegleteit, de méterárú üzlet - mint régen volt - sehol, mígnem kaptam egy címet. Csak egy-két megálló és kitárult előttem a lehetőség, csak eddig nem tudtam róla, hogy ez egy más világ... Éltem is vele és nagy körültekintéssel álltam neki válogatni a drágábbnál-drágább függönyanyagok között... Egyik nagyon megtetszett. Akkor közölte velem az eladó, hogy csak megrendelni tudom és majd valamikor pár nap múlva ...
fel
le
(Békakirálylány, lélegeztetőgép, bizalom, harang, amazon)
*
Az asszony imát mormolt éppen, rózsafüzérrel a kezében
Megromlott egészségi állapota, idős kora már nem engedte felkelni az ágyból
A fehérre meszelt mennyezetet nézte, emlékezete messzire vitte
Abba az időbe, amikor első szülött gyermekét hordta, a kezébe vette
Magasra emelte, akinek szinte elveszett a térben törékeny teste
Magában őt békakirálylánynak nevezte, de akkor is most is szerette
Két hosszú évig harcos amazonként küzdött érte, amíg már nem volt mit tenni
Gyenge léte nem engedte tovább élni, oda lett első reménysége
Szertefoszlott, a maradék bizalom is elfogyott, keserű döntést hozott
Megszólaltak akkor és most is a harangok, amikor a lélegeztetőgépről
Mint tette gyermekével, valaki most őt is levette…
fel
le
A végén még ideszokik!?
Elég volt egyszer megsimogatni a szomszéd nem éppen fiatalka kandúr cicáját, azóta teljesen ideszokott. Meg is orrolt rám emiatt a gazdája. Már-már annyira otthon érzi magát nálam, ki-be jár az életemben, hogy még be is ágyaz magának. Követ, még a lépcsőházba is elkísér, aztán hopp, beugrik az ajtóm kisablakán. Nem meglepő, hiszen rám van írva, és a macska megérzi, hogy kiben bízhat, nálam szeretetben van része és különben is, én hagytam nyitva. Azok a szökkenések! Fantasztikusan kecsesen tudja ezt tenni. Nem elégszik meg a simogatással, előszeretettel várja a finom falatokat, mindig tudja, mintha érezné mostantól ez mindig így lesz. Alig aludtam valamicskét az éjjel, annyira megkedvelte az ágyamat, a takarómat, hogy le sem lehet onnan imádni, amíg ki nem alussza magát... Imádni való, ahogy elhelyezkedik, se kép, se hang, hiszen ezt a hőséget máshol nehezen bírná ki, csak a takaróm tetején.
Szerencsére nyugodt kis állat, mint afféle macska...
Mozdulatlan, olyan levél sem rezdül, madárfütty nélküli, langyos, igazi, sétára való nyáreste van... Kertváros tereit ilyenkor veszik birtokba a kisgyerekes családok.. A téren összejönnek kicsik és nagyok kisebb csoportokban. Előkerülnek a bringák, a kismotorok, egy-egy merészebb aprónép a meredektől sem riad vissza, aztán jön a sírás, ha mégis rosszul vette be a kanyart... Az idősebb emberek meghitten beszélgetnek egymással, idilli környezetben, a frissen vágott füves területek mellett elhelyezett padokon, a tisztára sepert diana tér vonzó, kertvárosi sétánnyá szelídül. Senki sem siet már sehova. A hangoskodás most talán a fülledt meleg hatására méginkább alábbhagy, a kerthelyiségekben szórakozni vágyók között is visszafogottabb...
Mi is kedvet kapunk, hogy kimozduljunk végre, ráérősen, sétaképpen és levánszorgunk a kicsit távolabbi dohányboltig és vissza.. Két napja ki hitte volna, amikor a másik arcát mutatta meg az időjárás, hogy ilyen hibátlan tud lenni egy nyáreste? Bár az is ...
Bizonyos feladatokat valóban menthetetlenül egyedül kell megoldani. Nem sírunk. Nem rínunk kell, hanem cselekedni. De hogyan, ha nincs egy szál drótunk sem, erős, amit holmi állatfajta is csak nagy nehézségek árán tud megbontani...? Tegyünk már keresztbe neki!
Hát én megpróbáltam keresztbe lefektetni a könnyedén behajlítható álló lemezt, pedig olyan jól mutatott. De nem volt rajta semmi fogás. No akkor elő a karókkal. Ami jobb híján nem más, mint az elvirágzott Yuka pálma cserjék meredeken az égnek törő buzogányai, vagy egy tucat belőlük, letisztítva a szúrós levelektől. Ha előbb tudom mire fogom használni, akkor valamennyit rajta hagyom...
Mire elkészültem a nagy művel, meleg is volt, és minden energiám elfogyott...
Ilyen és hasonló haszontalan munkálatok veszik el nem csak az időmet, energiámat, de a kedvemet is az összes többitől, így csak az öntözésre koncentráltam és a paradicsomokra, oszt leléptem, mint sezlonról a madam menthetetlenül egyedül... Szomszédom szegény ...
Igen, itt is nagyon az volt. Kókadoztam is rendesen. Első gondolatomat, hogy semmi kedvem kimenni a kertbe a bozótosba, nosza felváltotta a második. Felkerekedtem és meglátogattam a Nyufit... Tettem egy potyautat, mert ott felhomályosítottak, hogy amit keresek olyan apróka, parányi, hogy már rég elköltöttem, mintsem azt várnám, hogy elpostázzák. Megtették még májusban és én meg hiába kerestem a szla.kivonatomon június-júliusban. Hát persze, hogy nem találtam. Ritkán fordul elő, hogy az utalás előbb történik meg, mint annak a magyarázata...
A nap többi részét sokkal nehezebb volt elköltenem, mint azt a 25 ezer forintot, amit visszamenőleg kaptam nyugdíjamat növelve. Még ne szóljak egy szót sem, mert 305 forinttal növekedett a nyugdíjam, másokkal ellentétben, akiknek csak 5 forinttal. Fel is voltak háborodva! A levelezés többe került...
A bejáratnál egy pillanatra megtorpantam. Na jó, volt az több is, mert nem tudtam hirtelen eldönteni, most gyáva vagyok, vagy inamba szállt a bátorság..., mert rövid időn belül most másodszor lettem libabőrös nem egy magával ragadó élmény hatására.
Nem csoda, hiszen túlerőben voltak azok ott lejjebb vagy egy tucat, igaz csak a kerítés mögött, de annál hangosabban ugattak, közülük is az egyik, a legnagyobb. Mostanában nehezen viselem a meglepetéseket.
De ez itt, ahol szerintem semmi keresnivalója nem lehetne egyedül van, nagyon is nyugtalan lett, amikor meglátott. Hát még én?! (Meg sem kottyantam volna neki reggelire, de kettőnk közül ő lehetett a gyávább.) Messziről is jól érzékeltem ezt, holott a nagysága, a kinézete, nem túl bizalomgerjesztő külseje, de még a színe, ami fekete volt, akár az ördög, nem ezt sugallta. Közelebb azért sem merészkedtem volna. Lecövekeltem.
No, most mi legyen? Mész, vagy maradsz, próbáltam volna humorra venni, de jobbnak láttam egy határozott ...
Ez volt a szándékom legalábbis, hogy másnap folytatom a kerti munkát és a szomszédom sem érzi majd magát kint egyedül, ha valakik még rajta kívül mellette matatnak... Igen ám, de másnap meg mást gondoltam ki, mostanában gyakran előfordul, mert rám jött a tehetnék... otthoni teendők sokasága várta ugyanis, hogy ez meg is valósuljon.
Irány a festékesbolt, mert kétszer nem érzem ugyanazt, "addig üssük a vasat, amíg meleg..." Nosza, az előkészületek után a nem odavaló függöny is lekerült végre, de akkor mit tegyek fel helyette? Nyakamba vettem kertváros kisebb-nagyobb szegleteit, de méterárú üzlet - mint régen volt - sehol, mígnem kaptam egy címet. Csak egy-két megálló és kitárult előttem a lehetőség, csak eddig nem tudtam róla, hogy ez egy más világ... Éltem is vele és nagy körültekintéssel álltam neki válogatni a drágábbnál-drágább függönyanyagok között... Egyik nagyon megtetszett. Akkor közölte velem az eladó, hogy csak megrendelni tudom és majd valamikor pár nap múlva ...
(Békakirálylány, lélegeztetőgép, bizalom, harang, amazon)
*
Az asszony imát mormolt éppen, rózsafüzérrel a kezében
Megromlott egészségi állapota, idős kora már nem engedte felkelni az ágyból
A fehérre meszelt mennyezetet nézte, emlékezete messzire vitte
Abba az időbe, amikor első szülött gyermekét hordta, a kezébe vette
Magasra emelte, akinek szinte elveszett a térben törékeny teste
Magában őt békakirálylánynak nevezte, de akkor is most is szerette
Két hosszú évig harcos amazonként küzdött érte, amíg már nem volt mit tenni
Gyenge léte nem engedte tovább élni, oda lett első reménysége
Szertefoszlott, a maradék bizalom is elfogyott, keserű döntést hozott
Megszólaltak akkor és most is a harangok, amikor a lélegeztetőgépről
Mint tette gyermekével, valaki most őt is levette…
