- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Addig, amíg friss még bennem a hallottak a reggeli műsorból, lekoppantom, nehogy feledésbe menjen... Mindig tudtam, hogy semmiről sem maradok le, semmi sem késő, csak az a fránya idő halad, jobban, mint szeretnénk.
Mindenre időt kell szakítani, nem keveset. Ha lehet a főzőcskézés mellett a kertészkedést szeretem a legjobban, ezért valaminek mindig a rovására megy, ha úgy istenigazából bevetem magam. Ilyenkor, hogy semmiben se szenvedjek hiányt felgyorsulok, mint a raketta. Jusson idő az alapanyagok beszerzésére is, jó helyen van addig is a hűtőben, amíg távol vagyok. Legyen mihez nyúlnom, ha a kerti munkálkodás után a konyhába veszem az irányt.
Ma is ezt tettem. Bevásároltam Mi sem természetesebb, hogy tegnap vagy öt sort sikerült felásóznom, nem mindenhol volt kemény, de elég volt azon túljutni, bele is izzadtam. Ilyenkor jó hasznát veszi egy törölköző a nyakam, a tarkóm köré, hogy egy picit az egészséggel is törődjünk. Ekkor a legkönnyebb megfázni, mert igaz, meleg a levegő, de ...
fel
le
Holnap, ha az időjárás engedi megnézem közelebbről is, mit művelt az árnyékolómmal az után, hogy délkeletire változott az a fránya viharos erejű szél, ugyanis legutóbb É-i szél fújt, amikor az ablakot tataroztam kívülről a kis házon. Igaz, van annak már vagy két hete és magam sem értem, nem szoktam én ilyen sokáig távol maradni, de szerettem volna befejezni a gittelést, ha nem cseréltem volna fel a mestertapasszal, ami az üvegrögzítésnél elfogyott. Már rég túl lennék ezen, talán még a festésen is. Azóta persze már pótoltam, benne is van a hátizsákomban. Akkor olyan erővel fújt a szél, hogy engem kis híján feldöntött, de az árnyékolómnak nem esett semmi baja. Mindössze annyi történt vele, hogy alul szabad utat kapott a szél, miután felszaggatta a drótos rafiát, amit tíz centiméterenként rögzítettem a kerítésdrótra. Mondanom sem kell, meg sem kottyant neki, ez nem lehetett akadály. Kint tartózkodásom alatt úgy lobogott a kerítésen tíz méter hosszan az árnyékoló, akár egy zászló.
Az ...
fel
le
(Nem is olvasom tovább...! Nekem éppen elég volt, amit leírtak az ott uralkodó állapotokról. Pedig nem tettem mást, mint beírtam a keresőbe egy szót: „Sportvölgy”…Mellé, hozzá téve a város nevét, mert hiszen én csak egyet ismertem, de azt még gyerekkoromból…
Most ismét aktuálissá vált régi korokra emlékezni.)
A hajléktalanság nem újkeletű, nem csak egy jelenség, nagyon is valóságos, már-már elviselhetetlen sokak számára. Az is, aki benne van és szenved tőle, az is, aki tehetetlen nézi, eltűri az utca embereit. Éppen napjainkban igyekeznek felszámolni, az utcára rekedt otthontalan embereket, kvázi melegedőkbe invitálni jószerével, szép szóval, és ha az nem megy egyre agresszívabban, erőszakosabban. Ez a beavatkozás és az erre született törvény sokakban ellenérzést vált ki. Nem kevés büntivel jár, ha egy-két felszólítás után a delikvens az invitálásnak nem tesz eleget és továbbra is ezt az életmódot tartja fenn a maga számára egyedüli megoldásnak.
Nem véletlen, hogy a jóérzésű, ...
fel
le
Szerintem nincs. Magam mögött hagyom a város zaját, ennél már csak az a nagyobb boldogság, ha akadálytalanul kijutok a városból azon a fél úton is túl, aminek a másik felét jelenleg épp felújítják. Nagyon helyes, csak minél előbb, mert ez így mégsem az igazi! Már ott szeretnék lenni, ahová elindultam.
A sok bosszúságon túl jöhet a jól megérdemelt "pihenés". Nosza rajta, lecuccolok, nincs velem más, csak a hátizsákom, ami szinte üres. Lehet irigyelni a nyugdíjast, ha még érez magában akkora erőt, hogy férfitársait is lepipálja ásásban. Ma, ebben a csodálatos kora őszi napsütéses, mondhatni meleg időben szinte nekivetkőzve űztem az ipart, mert iparkodnom kellett, de az ásón kívül szinte az összes szerszámom kéznél volt. Már-már a bőség zavarától szenvedtem, amikor kénytelen voltam belátni, hogy egyszerre csak egy feladatra vagyok képes, de azt egymás után.
Ami elől ma elmenekültem, az a kora reggeltől késő estig való dübörgés itt fölöttem, ahol épp felújítás zajlik. Még ...
fel
le
No, de ennyire? Tegnaptól idáig már másodszor pityeredek el. Ha igaztalanul kapom a bántásokat és tehetetlen vagyok ezzel szemben, elég egy-két bátorító, együttérző szó, hogy elkapjon a gyengeség. Sohasem szerettem gyengének mutatkozni senki előtt, de az elfojtás sem segít hosszú távon. Kell egy kiadós sírás időközönként, hogy megkönnyebbüljek. A másik, ami kihozza belőlem az már nem is valamiféle gyengeség, inkább a tehetetlenség és a düh egyvelege. Ha látok körülöttem kiszolgáltatott embereket és nem tudok rajtuk segíteni. Nem mai keletű problémák hevernek az utcákon. Régen sem volt ez másként, de az emberek valahogy mégis toleránsabbak, segítőkészebbek, megértőbbek voltak nem csak egymással, de egy elesett ember láttán.
Ahogy a korombeli más írótársaim tollából leírtakkal is egyetértek, azonosulni tudok, nekünk más volt a neveltetésünk és mint írja egy amúgy is padlón lévő emberbe nem belerúgni kell, hanem valamilyen humánus megoldást találni. Mert ezt teszi. Legalábbis erre ...
fel
le
Csak rá kell nézni! Igen viseltes szegény, de milyen erős. Erős, mint a gazdája..
Csak azt az egyet sajnálom, hogy ezt a mai csodálatos időt nem használtam ki... pedig mennyi mindent el tudtam volna végezni?! Imádok kint a kertben pücskörészni, senki sem sürget, mondja, hogy végezzem a dolgom, teszem azt magamtól, az én tempómmal és haladok. No, majd holnap, hiszen a munka megvár, igen ám, de nem mindegy milyen időben teszem. Teszem azt erős szél fúj - bezengték az éjjel ideér. Bizakodom, hogy Pécset és környékét kihagyja. Kívánj szép holnapot!
Szükségem lesz rá, mert bár nem ücsörögtem itthon, beszereztem a talajjavításhoz szükséges adalékokat, mit mondjak, nehéz. Alig tudtam haza tolni.. Ilyenkor áldom a lányom eszét, hogy megvette nekem anno ezt a banyatankot. Jó szolgálatot tesz alkalmanként. A legnagyobb szerencsém mégis az volt, mert felmértem a lehetőségeimet, hogy ide hazáig még csak csak, de kikocsikázni huszonöt kilóval a tanyáig embert próbáló. Hát megnézhettem volna ...
fel
le
"Új játékkiírás a Fb oldalon?" Innen tudom, már megint eltelt egy hét, hosszú hétvégével, de ezek a játékkiírások nálam valahogy mégis elérik a céljukat, mert megtörik a lelkem csendjét. Ráadásul az idő is hidegebbre fordult, ideszögezve a képernyő elé. Gondoltam, ha már így alakult kihasználom e kényszerpihenőt és ingajáratban a konyha apró-cseprő teendői után a forgószék kényelmi állapotát választva, ez utóbbi mellett leragadtam.
Engem innen kimozdítani vajmi kevés sikerrel tudna bárki is, most főleg, hogy ilyen kényelmesen elhelyezkedtem. Túl azon, hogy a játékos tündérek kedvéért picit megmozgattam az agytekervényeimet, nem túlzásba esve, de nem is komoly verseny ez, számomra inkább egyfajta könnyű kikapcsolódás, ujjgyakorlat, főleg olyan munkálatok után, amit a szabadban végeztem, a huszonnegyedik órában, de már túl a festési munkálatokon. Mit mondjak, most már elégedetten dőlök hátra és már majdnem ökölbe is tudom szorítani a kezem. Kevésbé fárasztó az írás, mint egy ...
fel
le
Addig, amíg friss még bennem a hallottak a reggeli műsorból, lekoppantom, nehogy feledésbe menjen... Mindig tudtam, hogy semmiről sem maradok le, semmi sem késő, csak az a fránya idő halad, jobban, mint szeretnénk.
Mindenre időt kell szakítani, nem keveset. Ha lehet a főzőcskézés mellett a kertészkedést szeretem a legjobban, ezért valaminek mindig a rovására megy, ha úgy istenigazából bevetem magam. Ilyenkor, hogy semmiben se szenvedjek hiányt felgyorsulok, mint a raketta. Jusson idő az alapanyagok beszerzésére is, jó helyen van addig is a hűtőben, amíg távol vagyok. Legyen mihez nyúlnom, ha a kerti munkálkodás után a konyhába veszem az irányt.
Ma is ezt tettem. Bevásároltam Mi sem természetesebb, hogy tegnap vagy öt sort sikerült felásóznom, nem mindenhol volt kemény, de elég volt azon túljutni, bele is izzadtam. Ilyenkor jó hasznát veszi egy törölköző a nyakam, a tarkóm köré, hogy egy picit az egészséggel is törődjünk. Ekkor a legkönnyebb megfázni, mert igaz, meleg a levegő, de ...
Holnap, ha az időjárás engedi megnézem közelebbről is, mit művelt az árnyékolómmal az után, hogy délkeletire változott az a fránya viharos erejű szél, ugyanis legutóbb É-i szél fújt, amikor az ablakot tataroztam kívülről a kis házon. Igaz, van annak már vagy két hete és magam sem értem, nem szoktam én ilyen sokáig távol maradni, de szerettem volna befejezni a gittelést, ha nem cseréltem volna fel a mestertapasszal, ami az üvegrögzítésnél elfogyott. Már rég túl lennék ezen, talán még a festésen is. Azóta persze már pótoltam, benne is van a hátizsákomban. Akkor olyan erővel fújt a szél, hogy engem kis híján feldöntött, de az árnyékolómnak nem esett semmi baja. Mindössze annyi történt vele, hogy alul szabad utat kapott a szél, miután felszaggatta a drótos rafiát, amit tíz centiméterenként rögzítettem a kerítésdrótra. Mondanom sem kell, meg sem kottyant neki, ez nem lehetett akadály. Kint tartózkodásom alatt úgy lobogott a kerítésen tíz méter hosszan az árnyékoló, akár egy zászló.
Az ...
Szerintem nincs. Magam mögött hagyom a város zaját, ennél már csak az a nagyobb boldogság, ha akadálytalanul kijutok a városból azon a fél úton is túl, aminek a másik felét jelenleg épp felújítják. Nagyon helyes, csak minél előbb, mert ez így mégsem az igazi! Már ott szeretnék lenni, ahová elindultam.
A sok bosszúságon túl jöhet a jól megérdemelt "pihenés". Nosza rajta, lecuccolok, nincs velem más, csak a hátizsákom, ami szinte üres. Lehet irigyelni a nyugdíjast, ha még érez magában akkora erőt, hogy férfitársait is lepipálja ásásban. Ma, ebben a csodálatos kora őszi napsütéses, mondhatni meleg időben szinte nekivetkőzve űztem az ipart, mert iparkodnom kellett, de az ásón kívül szinte az összes szerszámom kéznél volt. Már-már a bőség zavarától szenvedtem, amikor kénytelen voltam belátni, hogy egyszerre csak egy feladatra vagyok képes, de azt egymás után.
Ami elől ma elmenekültem, az a kora reggeltől késő estig való dübörgés itt fölöttem, ahol épp felújítás zajlik. Még ...
Csak rá kell nézni! Igen viseltes szegény, de milyen erős. Erős, mint a gazdája..
Csak azt az egyet sajnálom, hogy ezt a mai csodálatos időt nem használtam ki... pedig mennyi mindent el tudtam volna végezni?! Imádok kint a kertben pücskörészni, senki sem sürget, mondja, hogy végezzem a dolgom, teszem azt magamtól, az én tempómmal és haladok. No, majd holnap, hiszen a munka megvár, igen ám, de nem mindegy milyen időben teszem. Teszem azt erős szél fúj - bezengték az éjjel ideér. Bizakodom, hogy Pécset és környékét kihagyja. Kívánj szép holnapot!
Szükségem lesz rá, mert bár nem ücsörögtem itthon, beszereztem a talajjavításhoz szükséges adalékokat, mit mondjak, nehéz. Alig tudtam haza tolni.. Ilyenkor áldom a lányom eszét, hogy megvette nekem anno ezt a banyatankot. Jó szolgálatot tesz alkalmanként. A legnagyobb szerencsém mégis az volt, mert felmértem a lehetőségeimet, hogy ide hazáig még csak csak, de kikocsikázni huszonöt kilóval a tanyáig embert próbáló. Hát megnézhettem volna ...
"Új játékkiírás a Fb oldalon?" Innen tudom, már megint eltelt egy hét, hosszú hétvégével, de ezek a játékkiírások nálam valahogy mégis elérik a céljukat, mert megtörik a lelkem csendjét. Ráadásul az idő is hidegebbre fordult, ideszögezve a képernyő elé. Gondoltam, ha már így alakult kihasználom e kényszerpihenőt és ingajáratban a konyha apró-cseprő teendői után a forgószék kényelmi állapotát választva, ez utóbbi mellett leragadtam.
Engem innen kimozdítani vajmi kevés sikerrel tudna bárki is, most főleg, hogy ilyen kényelmesen elhelyezkedtem. Túl azon, hogy a játékos tündérek kedvéért picit megmozgattam az agytekervényeimet, nem túlzásba esve, de nem is komoly verseny ez, számomra inkább egyfajta könnyű kikapcsolódás, ujjgyakorlat, főleg olyan munkálatok után, amit a szabadban végeztem, a huszonnegyedik órában, de már túl a festési munkálatokon. Mit mondjak, most már elégedetten dőlök hátra és már majdnem ökölbe is tudom szorítani a kezem. Kevésbé fárasztó az írás, mint egy ...
