- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
A játék öt szava:
Zuhanás,
Vérvörös,
Siralomház,
Szerelem,
Majomkenyérfa
Hogy kérdezhetsz ilyet? Méghogy nélküled éljem le a hátralévő életemet? Pfú, még bele is borzongtam, belegondolni is szörnyű, hiszen olyan lenne egyedül, magányosan ez az otthon, mint maga a siralomház. Akkor inkább felmásznék egy majomkenyérfára, jó magasra és lelógatnám magam. Az lenne ám a zuhanás! Vérvörös takaró a tavaszi út porán… Ja ez most csak úgy eszembe jutott. Csak egy régi dal… Szerintem azt a cseppnyi eszedet is elvette a szerelem. Sürgősen verd ki a fejedből és vond vissza, amit az imént mondtál!
Na, azért!
fel
le
Miután "anyu" ügyesen kitalálta, már nem titok, hogy festő-mázoló tanoncnak csaptam fel a minap. Hirtelen nagyon sürgetővé vált ennek a kényes feladatnak a mielőbbi elvégzése, hiszen hét végére elromlik az idő és azt a rengeteg esőt már a kis vityilló északi fala nem bírta volna ki. Nosza, sorra vettem a teendőket. Beszereztem a hozzávalókat, nem kevés időmbe tellett felkutatni a kertvárosi Szivárvány... üzletet, ha már ilyen nagy fába vágtam a fejszémet, adjam meg a módját és olyan helyen vásároljak, ahol bő a szín választék.
Abban nem is volt hiba, segítséget is kaptam az eladótól, így arra a színre esett a választásom, amit ő javasolt. De jellemző, amint felkentem a fára, már el is felejtettem a nevét. Csak annyit jegyeztem meg, a fele sem igaz annak, amit ráírnak a dobozra. Bár teljesen ez sem igaz, mert ugye fája válogatja, azon pedig már nem is csodálkoztam, hogy még a felére is csak éppen hogy volt elég.
Ha valaki dolgozott már OSB faanyaggal, annak tudnia kell ez ...
fel
le
De bizony az. Vannak, akik ötszáz forintér eladnák az anyjukat.
Ha nem lenne olyan friss ez a kellemetlenség, bosszúság, nem szólnék egy szót sem. Lenyelném, mint már annyi mindent ebben az életben.
Lehettem talán a második vásárló, hiszen kora reggel van még, éppen hogy kipakolhatott a piaci kofa. Amott szebb a krumpli - gondoltam - ott vásárolom meg, de akkor már paradicsomot és uborkát is vettem.
Hatszázhúsz forint - mondta a kofa, mire adok neki egy szép ropogós, alig használt ezer forintot és keresek mellé egy huszast. Miközben ezt teszem és elpakolom az árut, mert nincs hová tegye, közli velem, hogy ötszázast adtam és mutogat nekem egy gyűrött ötszázast. Pechére, mert előtte váltottam fel a dohányboltban egy tízezrest. Ennél több vagyon a pénztárcámban nem volt.
Ennyire nem lehet valaki szemét?! - gondoltam.
Visszaadott négyszázat, megjegyezve, hogy el van intézve.
Az Anyád! - gondoltam, semmi nincs elintézve. Ha még jobban felhúzom magam, megkerülöm a pultot ...
fel
le
... hiszen az idő sürget. A fenét. Az időnek ebben az égvilágon semmi szerepe nincs, inkább annak, hogy az eszközökben további állagromlás ne következzen be és ez teszi a megoldást egyre sürgetőbbé.
Valami szerepe mégiscsak van az időnek, ha az időjárás viszontagságait veszem figyelembe. Elég az hozzá, nagy cirkuszt tud csinálni egyetlen vihar is, nem szólva a tetemes mennyiségű esőről, ami egy-egy alkalommal lezúdul...
A huszonnegyedik órában vagyok, de még bírnám. A fészer teteje az, ami már nem bírja sokáig. Ez az, ami foglalkoztat és nem hagy nyugodni mostanában. Éppen ezért határoztam el, ha esik, ha fúj ez lesz a következő lépés, amit meg kell oldanom, lehetőleg szakember segítségével.
Azon már túl vagyok, hogy sokba fog ez nekem kerülni, de mi az ahhoz képest, amit veszíthetek, ha továbbra is hagyom teljesen lepusztulni védelem híján a fészer tetejét...
Bagatell mondhatnák, hiszen ennél sokkalta nagyobb gondokkal küszködnek manapság emberek százezrei, akik hoztak ...
fel
le
Miután "anyu" ügyesen kitalálta, már nem titok, hogy festő-mázoló tanoncnak csaptam fel a minap. Hirtelen nagyon sürgetővé vált ennek a kényes feladatnak a mielőbbi elvégzése, hiszen hét végére elromlik az idő és azt a rengeteg esőt már a kis vityilló északi fala nem bírta volna ki. Nosza, sorra vettem a teendőket. Beszereztem a hozzávalókat, nem kevés időmbe tellett felkutatni a kertvárosi Szivárvány... üzletet, ha már ilyen nagy fába vágtam a fejszémet, adjam meg a módját és olyan helyen vásároljak, ahol bő a szín választék.
Abban nem is volt hiba, segítséget is kaptam az eladótól, így arra a színre esett a választásom, amit ő javasolt. De jellemző, amint felkentem a fára, már el is felejtettem a nevét. Csak annyit jegyeztem meg, a fele sem igaz annak, amit ráírnak a dobozra. Bár teljesen ez sem igaz, mert ugye fája válogatja, azon pedig már nem is csodálkoztam, hogy még a felére is csak éppen hogy volt elég.
Ha valaki dolgozott már OSB faanyaggal, annak tudnia kell ez ...
Na mi? Kitalálod-e? :-)
Bebocsájtásra várva... :-)
Ilike inspirált és általa adott recept alapján első kenyerem, amit magam dagasztottam. Lássátok feleim! (ha sikerülne feltennem, de egyelőre valamiért nem engedi a rendszer.)... Sikerült!
Én büszke vagyok magamra minden elfogultság nélkül, mert nehezen szántam rá a drága időmet, hiszen körülöttem mindenki kenyeret süt, árul, de ilyet sehol. Muszáj volt egyszer ezt is kipróbálni... :-)
... hiszen az idő sürget. A fenét. Az időnek ebben az égvilágon semmi szerepe nincs, inkább annak, hogy az eszközökben további állagromlás ne következzen be és ez teszi a megoldást egyre sürgetőbbé.
Valami szerepe mégiscsak van az időnek, ha az időjárás viszontagságait veszem figyelembe. Elég az hozzá, nagy cirkuszt tud csinálni egyetlen vihar is, nem szólva a tetemes mennyiségű esőről, ami egy-egy alkalommal lezúdul...
A huszonnegyedik órában vagyok, de még bírnám. A fészer teteje az, ami már nem bírja sokáig. Ez az, ami foglalkoztat és nem hagy nyugodni mostanában. Éppen ezért határoztam el, ha esik, ha fúj ez lesz a következő lépés, amit meg kell oldanom, lehetőleg szakember segítségével.
Azon már túl vagyok, hogy sokba fog ez nekem kerülni, de mi az ahhoz képest, amit veszíthetek, ha továbbra is hagyom teljesen lepusztulni védelem híján a fészer tetejét...
Bagatell mondhatnák, hiszen ennél sokkalta nagyobb gondokkal küszködnek manapság emberek százezrei, akik hoztak ...
