- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
(Parketta, Fantasztikus, Megérte, Orgonista, Hitelkártya)
Jó lenne egy koncertjén résztvenni, de ez szinte lehetetlen a közeljövőben, bár ki tudja, talán fantasztikus élmény lenne, vagy amit nem igazán szeretek, a hangerő elől pánikszerűen elmenekülnék. Inkább rákeresek a Wikipédián, ami azonnal kidobja nekem Rhoda Scott amerikai születésű, színesbőrű dzsesszorgonista profilját, a Hammond-orgona királynőjét. Nem kétlem, hogy így van ez, de per pillanat megelégednék egy produkciójával is, csakhogy a böngészőm az elérhető videoformátumok egyikét sem ismeri fel. Pech. Nincs mit tenni, mint elképzelni milyen is lehetne az orgonistát hallgatni pianóban. Amúgy nem a kedvenceim között szerepel a jazz. Mindezt annak köszönhetem, hogy valamikor réges-régen egy jazz-kedvelőnek adtam ki albérletbe a kisszobámat. Azóta már óvatosabb vagyok a szenvedélyes zenebolondokkal! Nem egy közöttük, nem csak a zene, de a parketta ördögei is voltak. Nem mondom, hogy valamikor nem szerettem a táncot, ...
fel
le
Fontos lett volna kimennem ma is, mint az elmúlt napokban, hetekben a telekre. Csak egy hajszál választott el, és nem az akarat hiányzott most sem belőlem. Hamis lenne azt állítanom, mindent elvégeztem, nincs semmi teendőm, mert elég csak körbenéznem, máris tudom koránt sem azt látom, amit szeretnék, vagy inkább úgy fejezném ki, éppen fordítva, látom azt is, amit nem szeretnék.
Amire nem került sor az idén, evidens, hogy ezzel is több lesz jövőre a tennivalóm, hacsak valami csoda folytán az utolsó pillanatban váratlan segítség toppanna be, volt már rá példa, de a dolgok úgy látszik nem ismétlődnek.
Ne gondolj nagyra, az csak nekem tűnik annak eszköz híján, csak az erőmre hagyatkozva, ami édes kevés. Pedig nem lehetetlen. Láttad volna hogy juttattam el az évek óta, a kerítésnek döntött, használaton kívüli heverőt a kert egyik végéből a másikba? Élvezettel görgettem és az eredmény? Pont oda került, ahová eredetileg is szántam. Eddigre kitaláltad, hogy a használaton kívüli dolgokkal ...
fel
le
Minden évszaknak megvan a maga szépsége. Tavasszal a virágoké-, ősszel a levélözöné, ami szép a szemünknek, mert olyan csodásak, színesek. Ami oly sok bosszúságot okozott, lassan az árnyék is eltűnik, a pőrére vetkőzött ágak között beszökik a kései napfény. Már nem ontja úgy a melegét, hogy szinte elviselhetetlen tőle a hőség, de szükségünk van rá egész évben. Amit nélkülöznünk kell már régen, az eső egyre gyakrabban elkerül. Megváltoztatja az éghajlatunk, a szárazságtól éppúgy szenved az ember, mint a természet.
Mit tegyünk, hogy enyhítsünk e kínon?
Adok a rózsáknak egy-egy vödör vizet. Megérdemlik, hiszen még most is virágoznak, bimbóznak. A tujának, a fűnek, fáknak sem ártana, de ki győzi ezt?
És akkor azt hallom, még a föld forgatása is kiment a divatból? Rossz, amit teszek. Helyette mulcsozzak, szerezzek szalmát. No, de honnan, kitől? Nem úgy van az, miből?
Amit minden évben, hogy felásóztam a veteményest, azt sem tettem volna jól? Nem értem én ezt. Most, negyven év után ...
fel
le
Addig, amíg friss még bennem a hallottak a reggeli műsorból, lekoppantom, nehogy feledésbe menjen... Mindig tudtam, hogy semmiről sem maradok le, semmi sem késő, csak az a fránya idő halad, jobban, mint szeretnénk.
Mindenre időt kell szakítani, nem keveset. Ha lehet a főzőcskézés mellett a kertészkedést szeretem a legjobban, ezért valaminek mindig a rovására megy, ha úgy istenigazából bevetem magam. Ilyenkor, hogy semmiben se szenvedjek hiányt felgyorsulok, mint a raketta. Jusson idő az alapanyagok beszerzésére is, jó helyen van addig is a hűtőben, amíg távol vagyok. Legyen mihez nyúlnom, ha a kerti munkálkodás után a konyhába veszem az irányt.
Ma is ezt tettem. Bevásároltam Mi sem természetesebb, hogy tegnap vagy öt sort sikerült felásóznom, nem mindenhol volt kemény, de elég volt azon túljutni, bele is izzadtam. Ilyenkor jó hasznát veszi egy törölköző a nyakam, a tarkóm köré, hogy egy picit az egészséggel is törődjünk. Ekkor a legkönnyebb megfázni, mert igaz, meleg a levegő, de ...
fel
le
Holnap, ha az időjárás engedi megnézem közelebbről is, mit művelt az árnyékolómmal az után, hogy délkeletire változott az a fránya viharos erejű szél, ugyanis legutóbb É-i szél fújt, amikor az ablakot tataroztam kívülről a kis házon. Igaz, van annak már vagy két hete és magam sem értem, nem szoktam én ilyen sokáig távol maradni, de szerettem volna befejezni a gittelést, ha nem cseréltem volna fel a mestertapasszal, ami az üvegrögzítésnél elfogyott. Már rég túl lennék ezen, talán még a festésen is. Azóta persze már pótoltam, benne is van a hátizsákomban. Akkor olyan erővel fújt a szél, hogy engem kis híján feldöntött, de az árnyékolómnak nem esett semmi baja. Mindössze annyi történt vele, hogy alul szabad utat kapott a szél, miután felszaggatta a drótos rafiát, amit tíz centiméterenként rögzítettem a kerítésdrótra. Mondanom sem kell, meg sem kottyant neki, ez nem lehetett akadály. Kint tartózkodásom alatt úgy lobogott a kerítésen tíz méter hosszan az árnyékoló, akár egy zászló.
Az ...
fel
le
(Nem is olvasom tovább...! Nekem éppen elég volt, amit leírtak az ott uralkodó állapotokról. Pedig nem tettem mást, mint beírtam a keresőbe egy szót: „Sportvölgy”…Mellé, hozzá téve a város nevét, mert hiszen én csak egyet ismertem, de azt még gyerekkoromból…
Most ismét aktuálissá vált régi korokra emlékezni.)
A hajléktalanság nem újkeletű, nem csak egy jelenség, nagyon is valóságos, már-már elviselhetetlen sokak számára. Az is, aki benne van és szenved tőle, az is, aki tehetetlen nézi, eltűri az utca embereit. Éppen napjainkban igyekeznek felszámolni, az utcára rekedt otthontalan embereket, kvázi melegedőkbe invitálni jószerével, szép szóval, és ha az nem megy egyre agresszívabban, erőszakosabban. Ez a beavatkozás és az erre született törvény sokakban ellenérzést vált ki. Nem kevés büntivel jár, ha egy-két felszólítás után a delikvens az invitálásnak nem tesz eleget és továbbra is ezt az életmódot tartja fenn a maga számára egyedüli megoldásnak.
Nem véletlen, hogy a jóérzésű, ...
fel
le
Szerintem nincs. Magam mögött hagyom a város zaját, ennél már csak az a nagyobb boldogság, ha akadálytalanul kijutok a városból azon a fél úton is túl, aminek a másik felét jelenleg épp felújítják. Nagyon helyes, csak minél előbb, mert ez így mégsem az igazi! Már ott szeretnék lenni, ahová elindultam.
A sok bosszúságon túl jöhet a jól megérdemelt "pihenés". Nosza rajta, lecuccolok, nincs velem más, csak a hátizsákom, ami szinte üres. Lehet irigyelni a nyugdíjast, ha még érez magában akkora erőt, hogy férfitársait is lepipálja ásásban. Ma, ebben a csodálatos kora őszi napsütéses, mondhatni meleg időben szinte nekivetkőzve űztem az ipart, mert iparkodnom kellett, de az ásón kívül szinte az összes szerszámom kéznél volt. Már-már a bőség zavarától szenvedtem, amikor kénytelen voltam belátni, hogy egyszerre csak egy feladatra vagyok képes, de azt egymás után.
Ami elől ma elmenekültem, az a kora reggeltől késő estig való dübörgés itt fölöttem, ahol épp felújítás zajlik. Még ...
fel
le
(Parketta, Fantasztikus, Megérte, Orgonista, Hitelkártya)
Jó lenne egy koncertjén résztvenni, de ez szinte lehetetlen a közeljövőben, bár ki tudja, talán fantasztikus élmény lenne, vagy amit nem igazán szeretek, a hangerő elől pánikszerűen elmenekülnék. Inkább rákeresek a Wikipédián, ami azonnal kidobja nekem Rhoda Scott amerikai születésű, színesbőrű dzsesszorgonista profilját, a Hammond-orgona királynőjét. Nem kétlem, hogy így van ez, de per pillanat megelégednék egy produkciójával is, csakhogy a böngészőm az elérhető videoformátumok egyikét sem ismeri fel. Pech. Nincs mit tenni, mint elképzelni milyen is lehetne az orgonistát hallgatni pianóban. Amúgy nem a kedvenceim között szerepel a jazz. Mindezt annak köszönhetem, hogy valamikor réges-régen egy jazz-kedvelőnek adtam ki albérletbe a kisszobámat. Azóta már óvatosabb vagyok a szenvedélyes zenebolondokkal! Nem egy közöttük, nem csak a zene, de a parketta ördögei is voltak. Nem mondom, hogy valamikor nem szerettem a táncot, ...
Fontos lett volna kimennem ma is, mint az elmúlt napokban, hetekben a telekre. Csak egy hajszál választott el, és nem az akarat hiányzott most sem belőlem. Hamis lenne azt állítanom, mindent elvégeztem, nincs semmi teendőm, mert elég csak körbenéznem, máris tudom koránt sem azt látom, amit szeretnék, vagy inkább úgy fejezném ki, éppen fordítva, látom azt is, amit nem szeretnék.
Amire nem került sor az idén, evidens, hogy ezzel is több lesz jövőre a tennivalóm, hacsak valami csoda folytán az utolsó pillanatban váratlan segítség toppanna be, volt már rá példa, de a dolgok úgy látszik nem ismétlődnek.
Ne gondolj nagyra, az csak nekem tűnik annak eszköz híján, csak az erőmre hagyatkozva, ami édes kevés. Pedig nem lehetetlen. Láttad volna hogy juttattam el az évek óta, a kerítésnek döntött, használaton kívüli heverőt a kert egyik végéből a másikba? Élvezettel görgettem és az eredmény? Pont oda került, ahová eredetileg is szántam. Eddigre kitaláltad, hogy a használaton kívüli dolgokkal ...
Minden évszaknak megvan a maga szépsége. Tavasszal a virágoké-, ősszel a levélözöné, ami szép a szemünknek, mert olyan csodásak, színesek. Ami oly sok bosszúságot okozott, lassan az árnyék is eltűnik, a pőrére vetkőzött ágak között beszökik a kései napfény. Már nem ontja úgy a melegét, hogy szinte elviselhetetlen tőle a hőség, de szükségünk van rá egész évben. Amit nélkülöznünk kell már régen, az eső egyre gyakrabban elkerül. Megváltoztatja az éghajlatunk, a szárazságtól éppúgy szenved az ember, mint a természet.
Mit tegyünk, hogy enyhítsünk e kínon?
Adok a rózsáknak egy-egy vödör vizet. Megérdemlik, hiszen még most is virágoznak, bimbóznak. A tujának, a fűnek, fáknak sem ártana, de ki győzi ezt?
És akkor azt hallom, még a föld forgatása is kiment a divatból? Rossz, amit teszek. Helyette mulcsozzak, szerezzek szalmát. No, de honnan, kitől? Nem úgy van az, miből?
Amit minden évben, hogy felásóztam a veteményest, azt sem tettem volna jól? Nem értem én ezt. Most, negyven év után ...
Addig, amíg friss még bennem a hallottak a reggeli műsorból, lekoppantom, nehogy feledésbe menjen... Mindig tudtam, hogy semmiről sem maradok le, semmi sem késő, csak az a fránya idő halad, jobban, mint szeretnénk.
Mindenre időt kell szakítani, nem keveset. Ha lehet a főzőcskézés mellett a kertészkedést szeretem a legjobban, ezért valaminek mindig a rovására megy, ha úgy istenigazából bevetem magam. Ilyenkor, hogy semmiben se szenvedjek hiányt felgyorsulok, mint a raketta. Jusson idő az alapanyagok beszerzésére is, jó helyen van addig is a hűtőben, amíg távol vagyok. Legyen mihez nyúlnom, ha a kerti munkálkodás után a konyhába veszem az irányt.
Ma is ezt tettem. Bevásároltam Mi sem természetesebb, hogy tegnap vagy öt sort sikerült felásóznom, nem mindenhol volt kemény, de elég volt azon túljutni, bele is izzadtam. Ilyenkor jó hasznát veszi egy törölköző a nyakam, a tarkóm köré, hogy egy picit az egészséggel is törődjünk. Ekkor a legkönnyebb megfázni, mert igaz, meleg a levegő, de ...
Holnap, ha az időjárás engedi megnézem közelebbről is, mit művelt az árnyékolómmal az után, hogy délkeletire változott az a fránya viharos erejű szél, ugyanis legutóbb É-i szél fújt, amikor az ablakot tataroztam kívülről a kis házon. Igaz, van annak már vagy két hete és magam sem értem, nem szoktam én ilyen sokáig távol maradni, de szerettem volna befejezni a gittelést, ha nem cseréltem volna fel a mestertapasszal, ami az üvegrögzítésnél elfogyott. Már rég túl lennék ezen, talán még a festésen is. Azóta persze már pótoltam, benne is van a hátizsákomban. Akkor olyan erővel fújt a szél, hogy engem kis híján feldöntött, de az árnyékolómnak nem esett semmi baja. Mindössze annyi történt vele, hogy alul szabad utat kapott a szél, miután felszaggatta a drótos rafiát, amit tíz centiméterenként rögzítettem a kerítésdrótra. Mondanom sem kell, meg sem kottyant neki, ez nem lehetett akadály. Kint tartózkodásom alatt úgy lobogott a kerítésen tíz méter hosszan az árnyékoló, akár egy zászló.
Az ...
Szerintem nincs. Magam mögött hagyom a város zaját, ennél már csak az a nagyobb boldogság, ha akadálytalanul kijutok a városból azon a fél úton is túl, aminek a másik felét jelenleg épp felújítják. Nagyon helyes, csak minél előbb, mert ez így mégsem az igazi! Már ott szeretnék lenni, ahová elindultam.
A sok bosszúságon túl jöhet a jól megérdemelt "pihenés". Nosza rajta, lecuccolok, nincs velem más, csak a hátizsákom, ami szinte üres. Lehet irigyelni a nyugdíjast, ha még érez magában akkora erőt, hogy férfitársait is lepipálja ásásban. Ma, ebben a csodálatos kora őszi napsütéses, mondhatni meleg időben szinte nekivetkőzve űztem az ipart, mert iparkodnom kellett, de az ásón kívül szinte az összes szerszámom kéznél volt. Már-már a bőség zavarától szenvedtem, amikor kénytelen voltam belátni, hogy egyszerre csak egy feladatra vagyok képes, de azt egymás után.
Ami elől ma elmenekültem, az a kora reggeltől késő estig való dübörgés itt fölöttem, ahol épp felújítás zajlik. Még ...
