újabb események régebbi események további események

zsoltne.eva naplója

Te miről beszélsz?

- Eldugtad az e hetit? - El, egy jól zárható, csavaros üvegbe, de semmi értelme nem volt, úgyis mindig előveszem és elköltöm. - Te miről beszélsz? - A pénzről van szó, nem? - Á, dehogy, hát a dughagymát. - Ja, hogy a dughagymát? Azt igen, olyan soknak tűnt, amikor megvettem még válogattam is, pedig ki sem tett két sort. Ki kellett pótolnom az idei bikás dughagymákkal, hogy kitöltsem a sort... Mit gondolsz, mi lesz belőle a tavasszal? Sok bika? - Nem mondod. Abból egy is sok. - Te kiről beszélsz? - Hát egy "bikáról", akit menesztettem, mert az az egy is sok volt. Vagy inkább beszéljek a rajnai törpéről? Téláló, kibír az mindent, a jég hátán is megél. Eltartatja magát a szerencsétlen nőkkel... Te miről beszélsz? - Nem tudod ki az a törpe? Hát a rajnai.
fel le
112 0

Kip-kopp

- Kopognak! - Hallom, hiszen... nyiss ajtót! - Én nem, nyiss te. - Fáradt vagyok, mondta az anya, miközben már indult is az ajtó felé. Az árnyék jól ismerten körvonalazódott a kis ablakon át, ami megtörte, de nem rejtette el teljesen, ki áll mögötte. Rég nem tapasztalta már, pedig volt idő, amikor igen gyakran ismétlődtek a látogatások. Kelletlenül kérdezte, most is csak megszokásból - Ki az?, pedig biztosan tudta, hiszen nem lehet más, mint az a cérna vékony fiatalasszony a szomszédból, karján a pici gyerekkel, és valamivel lejjebb a földből épphogy kinőtt aprócska, csalafinta kis teremtés, az asszony barátnője kezét fogva négy éves kislányának, aki fülig érő szájával, ellenállhatatlan mindig levette a lábáról, aki ránézett a bebocsájtást kérő bogár szemeivel, és tudta, az alig résnyire nyitott ajtón keresztül, már nyomul is befelé, egyenesen a szoba ajtajáig, ahol kérdőn rá néz, és nem tudni miből, de azonnal vágta, végre szabad a pálya! Boldog volt ilyenkor és felszabadult. ...
fel le
130 0

Szörnyű szelek szárnyán (1)

Szörnyű szelek szárnyán (1) Mostanra tele vagyok ki nem mondott gondolatokkal, mentő ötletekkel, a lehetőségek tárháza itt van előttem, de az utóbbi időben nem éltem vele, pedig bőven lett volna mondanivalóm a történések tükrében. Sorrendben, kiemelve egy-egy fontosabbat, de, most ha kissé csapongani fogok, az csak azért lehetséges, mert nem kronológiai sorrendben szoktak történni az említésre méltó és méltatlan események, katasztrófák, tragédiák, hanem össze-vissza. Az egyikből még kis se mászol, ott van a következő, ami nem csak feldolgozásra vár, de megoldásra. Nos, ilyenkor jövök rá, ha körülnézek, hi be kevesen vannak, vagytok?! Hová tűntek az emberek, hogy legalább megosszam velük a jót, a rosszat, ami, ahogy öröm tud lenni, néha bizony igen nyomasztó is. Had könnyítsek a lelkemen?! Ebben a kesze-kuszaságban kell nekem egy olyan ösvényt vágni, ami kivezet, de legalábbis segít visszatalálni régi önmagamhoz. Persze tudom – az idő múlásával – ez minden tekintetben képtelenség, de megközelíthetem, ha meg ...
fel le
97 0

Valami nagyon-nagyon sötét

Valami nagyon-nagyon sötét folytatom a "Szörnyű szelek szárnyán (1)" c. naplóbejegyzésemet, visszafelé, a (2) résszel, mert hiszen ez az egész kálvária augusztus hóra tevődik. ... Nem egy szokványos kimenetel volt az augusztusban. Velem volt a szomszéd fiatalasszony, akinek, ha kicsivel is, de hozzájárultam a napi kiadásaihoz, ahhoz viszont tenni kell és valljuk be, már nekem is elkél a segítség néha-néha. Szóval megálltunk a bejáratnál, ami nyitott kapukat dönget, az megy be hozzám a kertbe, aki akar, de földbe gyökerezett a lábam. Valami nagyon-nagyon sötét volt, csak néztem, hogy "eltűnt a házikó?"... Akkor szembesültem vele, hogy igen nagy vihar lehetett "szörnyű szelek szárnyán" érkezhetett és nem kímélte a nemrég még hatalmas lombbal fölé hajolt vastag diófa ágakat úgy szakította le, mint gyenge hajtásokat. Először, hogy jobban szemügyre vettem még fel sem tűnt, hogy nagyobb a baj, mint gondoltam elsőre. Hoppá! Hol van a vezeték, követtem volna egészen az oszlopig, ...
fel le
92 0

Szőnyeg szélére állítva

Szőnyeg szélére állítva Folytatom a "Szörnyű szelek szárnyán (1)" c. naplóbejegyzésemet, visszafelé lépegetve, ha már egyszer így kezdtem el, ilyen szerencsétlenül, ezzel a 3. résszel. ... A Biokomos főnivel való beszélgetés kissé akadozott, mert az istennek sem értette meg, hogy ahol az én kis kertem van, az nem egy családiházas övezet, ahol a házakon fel van tüntetve az utca és házszám, mint ő erre sűrűn hivatkozott. Azt is kijelentette, miután többszöri próbálkozás után sem talált oda a dzsipieszével, csepp eszével, nem hajlandó oda mégegyszer kimenni, féltve az autóját, ami mint később kiderült nem is az övé, hanem a munkaeszköze. Nofene, itt a lehetőség, ajánlkoztam, hogy miért nem választja az egyszerűbbet, majd én kinavigálom, csak vegyen fel a sarkon... De nehézkes volt ahhoz képest, hogy nem is öreg. Mert azért mégis csak sor került a találkozásra, de úgy látszik hiába volt a személyem varázsa, ő egyre csak a dzsipieszével, csepp eszével volt elfoglalva... Aztán milyen érdekes ...
fel le
93 0

A jó munkához idő kell!

A jó munkához idő kell! Folytatom... Éppen az idő, amiből kevés van és a türelmem is fogytán, mert ez a kálvária csak nem akart elmúlni, ezért még a szokásomon is változtatnom kellett, hogy nem a reggeli órákban, hanem délután mentem ki a kertbe, hogy végre valahára személyesen tudjak találkozni a szomszéd emberrel, aki majdcsak tud adni valamiféle eszközt, amivel felmászhatok a tetőre, hogy végre lesöpörhessem, na nem a "padlást", hanem a fűrészport a tetőről. Baromira nehéz volt a létra oda és visszacipelni, de jó kis eszköz. Ez volt a legkevesebb, hogy elérjem a célom. Fent a tetőn csodálatos táj tárult a szemem elé, elnézegettem egy ideig, aztán had szóljon sepertem, miközben már a következő lépésen gondolkodtam. Hogyan tovább? Ezt még most meg tudom csinálni, de ez megismétlődhet, hiszen a fák az évek során felnőttek az égig, pont a vezeték vonalában. Nincs mese, ekkorra ugyanis már eldöntöttem, többet nem lesz áramom. Vissza a múltba, amikor még nem voltam kitéve ilyen kálváriának, ...
fel le
95 0

Nem hagyjuk! Várjuk együtt a tavaszt!

Nem hagyjuk! Várjuk együtt a tavaszt! Egy picit elidőzök itt is és régi időkre gondolok, azokra a mindennapjaimat olykor felbolygató, agytekervényeimet megmozgató boldog békeidőkre, amelyekre jó visszagondolni..., ami miatt még mindig vissza-visszajárok ide, a feleségekre... Miközben lapozgatok rátalálok régi gyöngyszemekre és el sem hiszem, hogy ennek egyszer csak vége lett... eszembe jut, talán nem is baj, egy kicsit legalább pihentünk, hiszen valaminek csak akkor lehet vége, ha magunk is így érezzük, akkor és ott, amikor letesszük a tollat, ha kiüresedünk, mert azt gondoljuk nem történik már semmi különös, amit érdemes lenne megosztanom azokkal a néha-néha - mint jómagam - visszajáró, írogató társaimmal... Tévedés ne essék, itt még azért nem tartunk, hiszen látom és olvasom, amit megosztanak - nem kell ahhoz egy regény terjedelmű, hogy belegondoljak kinek-kinek az életében most is történik valami. Mindaddig, ameddig ezt az érdeklődést oda-vissza megtapasztaljuk, van értelme a folytatásnak is... És akkor térjek ...
fel le
170 0
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: