- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Popó,
Pipi,
Pudvás,
Pallérozott,
Pumukli,
„Egy picike pocok, pocokon pöckölt egy picike pockot. A pocokon pöckölt picike pocok, pocokon pöckölte az őt pocokon pöckölő picike pockot.”
Te egy picit pöce vagy Pipi?
Nem vagyok büdi, csak egy picit pöce.
Muszáj mindig az orrom alá pöckölnöd, Pumukli, ez annyira sértő! Nem muszáj megenned, ha ennyire kényes vagy. Én sose mondtam neked olyat, hogy egy puha popójú póniló vagy csak egy picit pöce…
Olyat viszont mondtam már, hogy „szeretlek pufi pupi puszi nyuszikám”, az nem sértő, ugye, te pici pocokom.
Na ugye tudsz te kedves is lenni, ha picit megerőlteted magad. Csak döntsd már el, melyiket szereted jobban a picit pöce pipit, a pufi nyuszikát, vagy a pici pocokot…
Csiszold picit az elméd, még nem elég pallérozott. Mindjárt nem lesz olyan pudvás, mert rögtön kipanírozlak, mindennél jobban szeretem a friss rántott pipihusit.
Tudtam, hogy az lesz a vége, ha kifogysz az érvekből, hogy megeszel, de minek akkor ennyi ...
fel
le
Hogyan is képzelhette Mari néni, hogy a tőle pár lépésre lévő húsboltban majd éppen az ő kedvére fognak tenni. Sose tettek ki magukért, majd éppen most fogják? De ő optimista természete lévén, ráadásul még ínyenc is volt, ezért jól körbenézett, mielőtt rá kerül volna a sor a gyér vásárló sokaság közepette. Egyet biztosan tudott, hogy a csirkeszárny nem nyerte el a tetszését másodikra sem. Azt az egyet kivéve. A csirkeaprólék tetején meg tudott volna barátkozni a szárnyaló gondolatával, de csak a kifogásig jutott. Pechére válogatott szárnyakat szeretett volna, legalább ötöt, amin akad még némi husika. A két fiatalka farhátból pedig finom pipihusilevest fog főzni, a végén húsgombóc betéttel... Az ám az igazi! Ahhoz viszont szüksége lesz egy csirkecombra is. Azt már nem is remélte, hogy ledaráltatja, pedig ez sem ördögtől való gondolat, de bízott a húsdarálójában...
"Azt az egyet kivéve", ami a kannibalizmusra emlékeztette, barbár módon nem kivéreztetve vágták le a ...
fel
le
(Aktuális szavak! Barbár, Esőfelhő, Musztáng, Zománcfesték, Kötél)
Minő merénylet ellenem, barbár tett, medencével beállítani nyár közepén, ebben a nagy hőségben, amikor épp hogy csak élek, tán már nem is vagyok, az égen sehol egy üdítő esőfelhő, legalább egy pumpa lenne! - így fohászkodok. Hideg verejték cseppjeimet számolgatom, ami lassan csordogál végig a nyakamon, és csak fújok, fújhatom, mire e három gyűrű megdagul, én szép lassan elfogyok. Idegeim tótágast, kötél táncot járnak, de arra gondolok eljön az a pillanat, még mielőtt a zománcfesték megszáradna a radiátoron, egy musztáng is megirigyelné kecsességgel a "dzsakuci" közepébe csobbanok. Mit bánom én, ha a szoba közepén is, de legalább egy jóízűt pancsolhatok.
Mint afféle gyermek, ki megkapta játékát, alig merültem el a habokban, minő felüdülés, jutalom volt ez egy-két alkalommal, ő máris, mint nem odavalót, megunta. Persze, mert nem ő fújta. De most már fújhatja!
fel
le
A Pécsszabolcsi szőlőhegyen honnan az akácosból keveredett oda a kertembe, de ma reggel sikerült végre lefotóznom a diófám alatt tőlem 10 méter távolságban békésen nézelődő fiatal őzgidát. Csak alulról jöhetett, ahol nincs bekerítve. Áldom a szerencsém, hogy nem nagy csatazajjal érkeztem és nem előbb, vagy később, mert akkor nem találkozhattunk volna. Eszébe sem jutott elmenekülni. Egy darabig nézegettük egymást és egyikünknek sem akaródzott odébb lépni... Egy kicsit takarásban volt, de nem mertem közelebb menni hozzá, nehogy elriasszam a fotóalanyomat... Óvatosan, megvártam, amíg elindul végre lefelé, és sikerült lencsevégre kapnom őkelmét...
Kegyes volt velem mostanában a természet, mert csupa élményt nyújt az erdő közelsége. Nem tudom mit tettem volna, ha ma nem egy őzgidával, hanem mondjuk azzal a vaddisznó csordával találkozom szembe, aki a szomszédom zöldségeskertjében járt a minap, mint afféle disznók nem túl nagy kárt okozva túrtak-fúrtak, majd odébbálltak...
Fotó, saját ...
fel
le
Add már uram az esőt! - fohászkodom, de egyelőre csak a dörrenéseket hallom a távolból. Kétségtelen közeledik valami. Rég nem esett már, egy igazi nyári záporra vágyom és hogy addig se teljen semmittevéssel az idő, fogom a kiskapát és kivonulok az ablakom előtti előkertbe, hogy - versenyt futva az idővel - jó előre fellazítsam a növények körüli földet, csak ahol a papok táncolnak hagyom ki a meglepően laza szerkezetű talajt, aminek a felszíne az előző esőtől már rég simára kérgesedett.
A legjobbkor hagytam abba, mert e rövidke foglalatosságtól is már patakzott arcomról a verejték. Eközben érzékeltem, hogy feltámad a szél, egyre jobban beborul az ég és a dörrenéseket már a fejem felett hallom. Nem azonnal, kicsit még húzta az idegeimet, lesz-e ebből egyáltalán valami gondolatig jutottam, amikor leszakadt az ég és egy zivatar erősségű kiadós, majd fél órán át tartó zápor zúdult a kétségbeesetten menedéket kereső emberek nyakába.
Az égi csendes áztató eső helyett természeti csapásnak ...
fel
le
Nem jött be a paradicsomos krumplifőzelék, húsgombóccal, sebaj, ma tökfőzelék lesz, pörkölttel, miután a tegnapi egy szemig elfogyott, elvégre itt a szezonja, meg a lecsónak is. De annak is meg kell adni a módját, nem ám csak úgy ala-natúr... (Volt alatta kis üvegesre pirított igazi házi érett szalonnakockák, hagyma, paprika (nem baj, ha enyhén csípős), paradicsom, evidens... pár karika füstölt kolbász csipet, krumpli, csak módjával, a végén egy-két marék rózsaszínre pirított tarhonya, rövid lére eresztve... Fenséges! A fő, hogy ne sokat időzzünk a konyhában!
Az egyéb kedvteléseimre is időt kell szakítani és felfrissíteni a ruhatárat, már olyan viseltesek szegények... Ha én már nem lehetek friss, legalább, amit felveszek, azok legyenek üdék... Miután mindent felfrissítettem, kereszthuzat is megtette, ami tőle tellett ebben a nagy hőségben, követtem a macsek példáját - aki miután jóllakott, és mélyen belehajolva a kád friss vízéből lefetyelt egy jóízűt (ez a legújabb csepegtető ...
fel
le
Popó,
Pipi,
Pudvás,
Pallérozott,
Pumukli,
„Egy picike pocok, pocokon pöckölt egy picike pockot. A pocokon pöckölt picike pocok, pocokon pöckölte az őt pocokon pöckölő picike pockot.”
Te egy picit pöce vagy Pipi?
Nem vagyok büdi, csak egy picit pöce.
Muszáj mindig az orrom alá pöckölnöd, Pumukli, ez annyira sértő! Nem muszáj megenned, ha ennyire kényes vagy. Én sose mondtam neked olyat, hogy egy puha popójú póniló vagy csak egy picit pöce…
Olyat viszont mondtam már, hogy „szeretlek pufi pupi puszi nyuszikám”, az nem sértő, ugye, te pici pocokom.
Na ugye tudsz te kedves is lenni, ha picit megerőlteted magad. Csak döntsd már el, melyiket szereted jobban a picit pöce pipit, a pufi nyuszikát, vagy a pici pocokot…
Csiszold picit az elméd, még nem elég pallérozott. Mindjárt nem lesz olyan pudvás, mert rögtön kipanírozlak, mindennél jobban szeretem a friss rántott pipihusit.
Tudtam, hogy az lesz a vége, ha kifogysz az érvekből, hogy megeszel, de minek akkor ennyi ...
Hogyan is képzelhette Mari néni, hogy a tőle pár lépésre lévő húsboltban majd éppen az ő kedvére fognak tenni. Sose tettek ki magukért, majd éppen most fogják? De ő optimista természete lévén, ráadásul még ínyenc is volt, ezért jól körbenézett, mielőtt rá kerül volna a sor a gyér vásárló sokaság közepette. Egyet biztosan tudott, hogy a csirkeszárny nem nyerte el a tetszését másodikra sem. Azt az egyet kivéve. A csirkeaprólék tetején meg tudott volna barátkozni a szárnyaló gondolatával, de csak a kifogásig jutott. Pechére válogatott szárnyakat szeretett volna, legalább ötöt, amin akad még némi husika. A két fiatalka farhátból pedig finom pipihusilevest fog főzni, a végén húsgombóc betéttel... Az ám az igazi! Ahhoz viszont szüksége lesz egy csirkecombra is. Azt már nem is remélte, hogy ledaráltatja, pedig ez sem ördögtől való gondolat, de bízott a húsdarálójában...
"Azt az egyet kivéve", ami a kannibalizmusra emlékeztette, barbár módon nem kivéreztetve vágták le a ...
(Aktuális szavak! Barbár, Esőfelhő, Musztáng, Zománcfesték, Kötél)
Minő merénylet ellenem, barbár tett, medencével beállítani nyár közepén, ebben a nagy hőségben, amikor épp hogy csak élek, tán már nem is vagyok, az égen sehol egy üdítő esőfelhő, legalább egy pumpa lenne! - így fohászkodok. Hideg verejték cseppjeimet számolgatom, ami lassan csordogál végig a nyakamon, és csak fújok, fújhatom, mire e három gyűrű megdagul, én szép lassan elfogyok. Idegeim tótágast, kötél táncot járnak, de arra gondolok eljön az a pillanat, még mielőtt a zománcfesték megszáradna a radiátoron, egy musztáng is megirigyelné kecsességgel a "dzsakuci" közepébe csobbanok. Mit bánom én, ha a szoba közepén is, de legalább egy jóízűt pancsolhatok.
Mint afféle gyermek, ki megkapta játékát, alig merültem el a habokban, minő felüdülés, jutalom volt ez egy-két alkalommal, ő máris, mint nem odavalót, megunta. Persze, mert nem ő fújta. De most már fújhatja!
A Pécsszabolcsi szőlőhegyen honnan az akácosból keveredett oda a kertembe, de ma reggel sikerült végre lefotóznom a diófám alatt tőlem 10 méter távolságban békésen nézelődő fiatal őzgidát. Csak alulról jöhetett, ahol nincs bekerítve. Áldom a szerencsém, hogy nem nagy csatazajjal érkeztem és nem előbb, vagy később, mert akkor nem találkozhattunk volna. Eszébe sem jutott elmenekülni. Egy darabig nézegettük egymást és egyikünknek sem akaródzott odébb lépni... Egy kicsit takarásban volt, de nem mertem közelebb menni hozzá, nehogy elriasszam a fotóalanyomat... Óvatosan, megvártam, amíg elindul végre lefelé, és sikerült lencsevégre kapnom őkelmét...
Kegyes volt velem mostanában a természet, mert csupa élményt nyújt az erdő közelsége. Nem tudom mit tettem volna, ha ma nem egy őzgidával, hanem mondjuk azzal a vaddisznó csordával találkozom szembe, aki a szomszédom zöldségeskertjében járt a minap, mint afféle disznók nem túl nagy kárt okozva túrtak-fúrtak, majd odébbálltak...
Fotó, saját ...
Kívül tágasabb! Nem elég a sáska, még te is?
Add már uram az esőt! - fohászkodom, de egyelőre csak a dörrenéseket hallom a távolból. Kétségtelen közeledik valami. Rég nem esett már, egy igazi nyári záporra vágyom és hogy addig se teljen semmittevéssel az idő, fogom a kiskapát és kivonulok az ablakom előtti előkertbe, hogy - versenyt futva az idővel - jó előre fellazítsam a növények körüli földet, csak ahol a papok táncolnak hagyom ki a meglepően laza szerkezetű talajt, aminek a felszíne az előző esőtől már rég simára kérgesedett.
A legjobbkor hagytam abba, mert e rövidke foglalatosságtól is már patakzott arcomról a verejték. Eközben érzékeltem, hogy feltámad a szél, egyre jobban beborul az ég és a dörrenéseket már a fejem felett hallom. Nem azonnal, kicsit még húzta az idegeimet, lesz-e ebből egyáltalán valami gondolatig jutottam, amikor leszakadt az ég és egy zivatar erősségű kiadós, majd fél órán át tartó zápor zúdult a kétségbeesetten menedéket kereső emberek nyakába.
Az égi csendes áztató eső helyett természeti csapásnak ...
Nem jött be a paradicsomos krumplifőzelék, húsgombóccal, sebaj, ma tökfőzelék lesz, pörkölttel, miután a tegnapi egy szemig elfogyott, elvégre itt a szezonja, meg a lecsónak is. De annak is meg kell adni a módját, nem ám csak úgy ala-natúr... (Volt alatta kis üvegesre pirított igazi házi érett szalonnakockák, hagyma, paprika (nem baj, ha enyhén csípős), paradicsom, evidens... pár karika füstölt kolbász csipet, krumpli, csak módjával, a végén egy-két marék rózsaszínre pirított tarhonya, rövid lére eresztve... Fenséges! A fő, hogy ne sokat időzzünk a konyhában!
Az egyéb kedvteléseimre is időt kell szakítani és felfrissíteni a ruhatárat, már olyan viseltesek szegények... Ha én már nem lehetek friss, legalább, amit felveszek, azok legyenek üdék... Miután mindent felfrissítettem, kereszthuzat is megtette, ami tőle tellett ebben a nagy hőségben, követtem a macsek példáját - aki miután jóllakott, és mélyen belehajolva a kád friss vízéből lefetyelt egy jóízűt (ez a legújabb csepegtető ...
