- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Azok közé tartozom, akik korán felnőttek. Nyolc éves voltam, tesóm négy, mikor a szüleink házassága végképp tönkrement és anya felpakolt minket a buszra, hogy "megyünk a nagyiékhoz nyaralni". Gyakori volt, de ezúttal nem mentünk vissza. Ő ezt nekünk meg is mondta és arra kért, hogy ne mondjuk el apának. Talán itt kezdődött.
Sosem tudtam beilleszkedni. Mindenhol kinéztek. Talán még oviban éreztem magam legegyenlőbbnek a társaimmal, de az általános iskola nekem lelki terror volt. Én voltam az a megszeppent, hófehér bőrű sovány kislány, akit bántani lehetett. Később a szakközépben is végig ez ment. Ahogy ők kirekesztettek, bennem úgy változtak sorban a dolgok. Más lett a felfogásom, az értékrendem, a világképem. Akkor nagyon nehéz volt, így visszanézve azonban akár még meg is köszönhetném, hogy nem olyan lettem, mint ők.
Ennek mégis az lett a hátránya, hogy hozzám hasonlókat nem igazán találok errefelé, azaz nincsenek barátaim. A szokásos történet egy magányos lányról, aki ...
fel
le
Osztálytársam feltett egy képet, amin a 2 éves (akkor még nem tudtam) fiával vannak a szép zöld gyepen.
Mivel a gyerek évek óta ugyanolyan minden képen, poénból odaírtam a kép alá, hogy aszongya:
"Ez a gyerek nem nől:)"
Anyuka válasza kimerült egy hosszú sor "á" betűben, ebből arra következtettem, vette a lapot, meg is toldottam a háeszem egy mosolygós, és egy nevetős szmájlival.
:):D
Ám akkor megjelent a bősz apuka, és számon kérte rajtam a történteket, hogy mit jelent az, hogy
"Nem nől??????? "(így, számos kérdőjellel)
"Ez mit jelent?"
Nem tudtam, mit válaszoljak erre, hát az "igazat" választottam.
"Hát, én amióta látom ugyanilyen:) ugyanekkora, meg ilyesmi."
Mire apuka:
"Aha értem én nem így látom napról napra rosszabb és rosszabb és nagyobb és nagyobb :))))))))))"
Közben, amíg apuka írta a válaszát, én is megtoldottam az enyémet.
"Még a haja is:P
(a haja se nől:P)"
Apuka nem késlekedett ...
fel
le
Miután csütörtökön olyan furfangos módon megszabadítottak a mobilomtól, de még nem adtam fel a keresését, reménykedve, hátha megtalálom ott, ahol elidőztem kissé, útban hazafelé megálltam egy pillanatra a kútnál, hogy a szomjamat oltsam. Semmi se volt nálam, így csak a markomból enyhíthettem a szomjúságon. Miközben ezt tettem, elhaladtam egy, a kocsijában éppen matató férfi mellett. Ismeretlenül is üdvözöltük egymást, ez már elég okot adott arra, hogy szót is váltsunk. Nagyon beszédes volt és udvariasan felajánlotta, elvisz a kocsijával, ha arrafelé van a dolgom, melyet elhárítottam, mert a szándékomat ez keresztezte volna. Mint kiderült nem messze tőlem van a tanyája és már nem győzi egyedül művelni, mert a fiait nem érdekli, kénytelen lesz eladni a házát... Olyan korombeli, hatvanas, nem rossz kinézetű férfi volt. Eszembe jutott milyen könnyű dolgom lenne, ha engednék a nyomulásának, mert annak vettem, miután mindenféle kérdéseket tett fel, merre van az úti célom, egyáltalán milyen ...
fel
le
Lassan jön a lift. Állok előtte, várok. Semmi nem sürgős, válogatom az újságokat, leveleket a postaládából. Annyira elmerültem a szelektálásban, hogy szinte megijedtem a bejárati ajtó csapódásától.
Mellém röppen két tini lány. Nevetgélnek, fecsegnek. Ismerem őket a lépcsőházból. A köszönést mellőzik már régen. Engem sem zavar a másféle világuk.
- A holnapi bulira vetted azt a vacakot? - int a reklám szatyor felé a fejével a festett vörös hajú.
- Miért? - kerekedik el a szeme a bronzos melírosnak.
- Hááát, te tudod, az a srác nem bukik erre a cuccra... - Cigarettát vesz elő a zsebéből.
- Még rágyújt - ijedek meg, úgy is kicsi a lift, levegőtlen, de nem, csak tartogatja, várja a hatást.
- Nem is azért vettem... ne hidd, hogy nem tudom... a múlt héten te is voltál vele!
Nagyot nézek.
- Na ja, nem egy nagy szám a gyerek!
- Ki az manapság? - gondolom.
- Azért utána... abban a fehér Mazdában nagyot alakítottunk...
- Ugyan már, az tavaly megvolt nekem, mit ...
fel
le
Ez egy régi, poén, versnek bűn-rossz!
Sűrű, szürke köd ereszkedett a tájra.
Hegycsúcs magasodott ki a sötét takaróból, melynek tetején vár állt,
a Ködlovag vára....
Így kezdődik eme mese,
melynek fele mese,
s miatta Emese,
hasát fogja nevetve.
A Ködlovag várában várta,
igaz szerelme megtalálja,
de őt hiába is várta,
a nagy Ő nem találta.
Elindult hát megkeresni,
ködlámpával felfedezni,
s most már mese nincsen,
eltévedt a Kincsem.
Így hát, mesém örökké tart,
míg csak csillog a kard,
s a Ködlovag merészen
keresi őt tettre-készen.
S ha reggelre felszáll a köd,
neked sikerült örömködnöd,
nekem pedig ökörködnöm,
nem kell már a ködmön.
Így lesz az idők végezetéig,
de legalábbis keddig,
Ködlovag keres, kutat,
s talál is asszonyokat.
S hogy fejezzem be végre,
s legyen mesémnek vége,
örökké keres a bús lovag,
míg le nem száll az alkonyat.
Kéne egy kis kacagás,
míg az uram kint ás,
én pedig habókosan,
reggelizek gyorsan.
...
fel
le
Nem tartott sokáig, mert nem bírtam volna tovább elviselni. Nem szokott ezzel "dicsekedni" azt hiszem senki, ellenkezőleg. Igyekszik mélyen elhallgatni, mekkora bajban van, senkire nem tartozik alapon. Kivéve engem, aki szeretem, ha képben vagytok...
Egyszer fent, máskor lent... Most éppen fent vagyok, köszönve az okos kis buksi fejemnek, hogy még időben, no és az OTP-nek. Ez tegnap volt. Döntöttem, nem "koplalok" tovább. Még mielőtt arra gondolnátok, hogy ez vicc, hát nem az sajnos, és mindezt magamnak köszönhetem. Csak tanuljatok mások példájából, kezdhetitek az enyémmel!
Mi az, amit soha nem szabad túlzásba vinni... hogy elkerüljétek az elkerülhetetlent?... Ezt mindenkinek - testre szabottan - magának kell tudnia. Én már tudom, de minden hiába. Újra és újra elkövetem... De nem is én akarok tanulni ebből, mert már tudom.
De ma már semmi gondom. Ellenkezőleg. Jól vagyok, köszönöm. :-)
fel
le