- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Igazi egyéniség, avagy a makacsság sok arca.
Mindig is azt mondta," én soha nem megyek férjhez" csak gyereket akarok, de belül valahol nem volt erről meggyőződve.
Az első lányuk gyönyörű szőke szépség. Hat év múlva megszületett a másik lányuk, gyönyörű, fekete szépség. A lányok imádták egymást, a nagyobbik egy kicsit anyáskodó, óvó, féltéssel vette körül a kicsit. A kicsi makacs, durcás, kicsit magának való. A gyerekek közben óvodába, iskolába jártak. Mindkét gyerek szerette az állatokat, a környék összes kóbor kutyája, macskája náluk kötött ki rövid idő alatt. Bérházi lakás harmadik emeletén, ez nem volt túl szerencsés. Hogy elkerüljék, a kóbor állatok befogadását, vettek a gyerekeknek egy kis kutyát, kistestű foxit. Na nagy volt a boldogság! A gyerekek karakterét tekintve itt látszott meg először melyik milyen. A nagylány iskola előtt és után azonnal vitte a kutyust sétálni, dolgát végezni. A kicsi, makacssága bizonyítására, szinte mindennap bebizonyítja, hogy ha ő ...
fel
le
Minden olyan tompa, persze napok, sőt hetek óta nem alszom eleget. De vannak azok az igaz általánosságok, hogy az élet nem áll meg, és hogy nem annak nehéz, aki elment, hanem annak, aki itt marad.
Ma én főztem mamánál ebédet, jöttek az unokahúgaim és ma reggel öcsi is hazaért a barátnőjével. Már későn, papa tegnap meghalt. De így, hogy mamát körülvettük unokák négyen, öcsém barátnője, aki először van itt, és egy szem dédunoka, ő is jóízűt evett a körömpörköltből.
De mint mondják az élet nem állt meg és ebéd után kemény munkára fogtam magamat és az unokahúgaimat. Az egész alsó veteményest bevetettük, 3 ágyás borsó, 4 ágyás hagyma, és 1 ágyás retek. A többit majd legközelebb. Igazi rabszolgahajcsár vagyok, ma megint megbizonyosodtam róla, de legalább hamar készen is lettünk. Most nem dicsérem magam, hogy mennyire jó parasztlány vagyok, mert az öndicséret büdös, de Móni szerint engem már anyám méhéből is gereblyével húztak ki. Na.
Amúgy jól vagyok, és köszönök mindent ...
fel
le
Ma egy rendhagyó naplót írok, amit fontosnak tartok, hogy kiemeljek. Március 15. azt hiszem mindenkinek pontosan ugyanazt mondja. 1848-49, a szabadságharc és az ünnep. Elmondom hát nekem mit jelent.
Egy nap a naptárban, melyről annyit tanultunk, de amit én érzek ezzel kapcsolatban az a büszkeség, annak ellenére, hogy akkor ott vesztes csatát vívtunk. Az összefogás, az erő, a nemzeti tudat, ami minden magyarban megvan, ott akkor összpontosult és ez hihetetlen dolgokra sarkallt mindenkit. A szabadság, ami - mint írtam már - minden nemzet és nép sajátja, lelke mozgató rugója, a döntéshozatal, az egyéniség, mely hovatartozást, egységet és békét kell hogy szüljön. Akkor, március 15.-én megcsillant egy hit, egy erős akarat, melyet nehezen lehetett csak elnyomni, megtették bár, de mi azóta, most ezt példaként tartjuk számon. Az összefogás és nemzeti sors - pártállástól függetlenül - kell hogy önmagunk szükséglete legyen, belőlünk kell hogy fakadjon, akik itt élünk, ezen a szent földön, ...
fel
le