- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
- régi -
Tudod-e mi a különbség
a kellemes meleg és a perzselő tűz közt?
Szereted-e a csendes esőt a birtokodon,
vagy inkább a tetőn kopogó zivatart?
Mikor a gangról nézem a jégesőt,
ahogy a fehér kristályok elbújnak a fűben,
a vad szél megérint, a villám szinte belém hasít.
Szenvedélyes erő száguld a térben,
megérint és magával ragad.
A vihar az ereimben tombol,
tűz lüktet, feléget bennem mindent,
mi én vagyok, s voltam.
S csak lesem, hogy ki ez a nő,
aki reggelente szembenéz velem a tükörből.
Még én sem ismerem, és Te?
Tudod-e mit mesél nekem a szél?
Miért vonz a vihar, mi száguld az ereimben?
Ismered-e a szívem titkait?
Érzed-e mire vágyom, miről álmodom?
Csak érints meg, hadd érezzelek!
Megdöbbent az ajkad érintése,
mintha mindig ismertem volna az ízed.
A simogatásod többet mond minden szónál,
de Te felfogtad-e, érzed-e,
tudod-e mennyire szeretlek?
Ne, ne kérj semmit,
nem ígérhetek, a holnap...
ki tudja mit hoz még...
fel
le
Nagyon, nagyon sajnálom! Mert úgy gondolok rá, mint a saját apámra, aki nagyon erős fizikumú ember volt és egész életében keményen dolgozott. A családjáért. A végére úgy összement mint egy kis egérke. Amikor bekerült a kórházba, már sejteni lehetett, onnan nincs visszaút... Augusztus volt, hőség... úgy vártuk az esőt mint a messiás!... Vasárnap elbúcsúztunk tőle. Azon az éjszakán meghalt... Az esőt már nem tudta megvárni... 66 éves volt. 1919-ben született. Anyám 84 éves volt, amikor meghalt. Egy évvel volt fiatalabb apunál. Én tudom mit jelent elveszíteni azokat, akiket szerettünk!!
Én nem ismertem a Papámat. Az én apám megszökött, mint katona, nem akart harcolni, ő horvát származású volt... Az ő családja számomra mindvégig tabu volt...
Fel a fejjel!!!!
fel
le
Minden tavaly előtt, októberben kezdődött. Telefonos szolgáltatót váltottunk, s vele együtt azóta az internet is új kábelen csörgedezik hozzánk. S mivel új volt a szolgáltató, gondoltuk, kérünk egy új szolgáltatást is: mobil-internet. Úgy véltük, hogy majd a feleségemnek szüksége lesz rá, mozog ide-oda, viszi a kis laptopját, és közben majd tud netezni. Aztán az élet másképp alakult, nem használtuk ki a dolgot, le szerettük volna mondani a szolgáltatást. Mint utóbb kiderült, ez nem is olyan egyszerű.
Először is, a feleségem ezt semmiféle meghatalmazással nem tehette meg helyettem. Tehát nekem is be kellett mennem a mindig túlzsúfolt t-home-os ügyfélszolgálatra.
A kislány - kérésem hallván - kapásból felajánlotta, hogy olcsóbban is tudnák ám ezt a szolgáltatást adni. Gondoltam, adhatták volna egyből is olcsóbban, és nem hátráltam meg, kitartottam szándékom mellett. A leányzó erre elkezdte bepötyögni az adatokat, elkérte az utolsó számla díját, majd mondta, hogy most ő még nem ...
fel
le
Mindent megpróbáltam, mégsem sikerült. Reggel mégis alvásból ébredtem. :-)
Minden, amit tanultam kudarcba fulladt. Számoltam én... bárányokat, felhőket, gidákat és mégis hiába... Nem számoltam hányszor változtattam "pozíciót", de mindig ugyanoda lyukadtam ki.
Hiába, front van, volt, de a derék- és csípő fájásom csillapodott, de még nem szűnt meg teljesen... adtam neki egy "ló" rúgást balzsam formájában. Elkelt volna a segítség a bedörzsölésnél, de hát magad uram, ha szolgád nincs! :-)
Amúgy jó napom van! :-)
fel
le
Ma összefutottam az exemmel. Már messziről kiszúrtam, hogy ő lesz az, annak ellenére, hogy jócskán megöregedett. Ahogy felé mentem, ráköszöntem egy nagy sziát. Erre rám néz. Szemlátomást kutat a memóriájában, hogy ki is lehet ez a bombázó. Aztán kicsit dadogva kimondja a nevem: Don-na?! Ja, én vagyok - vágtam rá, aztán beiszkoltam az üzletbe mielőtt sikerülne újra összezavarnia bennem mindent. De! Azért a következő órákra sikerült vadalma vigyort varázsoljon az orcámra, hogy azért voltam olyan jó csaj, hogy emlékezzen a nevemre. Pedig, Zsévácskánk biztosan úgy foglalná össze a vele való viszonyomat, hogy csak egy pár kóbor numera volt. Na, lehet, de az nem akármilyen ám! :-D
fel
le