- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Piet Mondrian
1872. március 7.-én született holland festőművész (†New York, 1944. február 1.)
Pieter Cornelis Mondrian Hollandiában, az Északi-tenger és a német határ között félúton fekvő kisvárosban, Amersfoort-ban született. Tizennégy éves volt, amikor kijelentette, hogy festő akar lenni. Apja ellenezte döntését, és ragaszkodott ahhoz, hogy fiából is tanító váljék, és ne csak a neve, de hivatása is gyermekére szálljon. Így 1889-ben rajztanítói oklevelet szerzett. 1892-ben magasabb fokú rajztanári képesítést szerzett, rövid ideig tanított is, bár semmi ambíciót nem érzett a pálya iránt.
Mondrian nem sokkal az amszterdami képzőművészeti akadémia elvégzése után kezdett érdeklődni a teozófia iránt a századforduló körül. 1909-ben pedig a Teozófiai Társaság tagja lett. A francia kubizmus megismerésével Mondrian eltávolodott a hagyományos teozofista szimbolizmustól. Létrehozta függőleges és vízszintes egyenesekre, a vörös, sárga, kék és szürke, fehér, fekete síkokra épülő ...
fel
le
Reggel rigmusost játszottunk, ezt kaptam:
Kis viràgom
földöntùli,
ibolyàn tùli,
dunàntùli
piros tulipànt.
Nagyon szeretem a piros tulipánt. Hajdanán az egyik pasim lopott is nekem egy csokorra valót Mariska néni virágoskertjéből az éj leple alatt. Pedig én erősen hadakoztam ellene, hogy nem illik. De nem hallgatott rám.
Ma volt az első galván- vizes kezelésem. Vagy valami ilyesmi. Egy-egy rekeszbe kellett beletenni a csülkeimet, amiben meleg víz volt. Amikor betettem a lábaimat, áramot engedtek a vízbe. Kicsit bizsergetett, kicsit csípett. Úgy negyed órát ücsörögtem az elektrosokkos lábvízben.
Ami nagyon érdekes volt, hogy amikor felhúztam utána a cipőmet és elindultam tisztára úgy éreztem, mintha felhőkön járnék, olyan könnyű lett a léptem. Nagyszerű érzés volt! Gondoltam, hogy talán meghaltam és ez már a mennyország? :)))
Ma még voltunk az Oázisban is és hoztunk 4 facsemetét. Egy-egy korai cseresznyét és mennyet, és egy-egy gömbölyű ringlót, azt hiszem President és ...
fel
le
Allergiás vagyok a porra, a parlagfűre, a penészgombára és a tollra. Eddig a macskaszőrre is az voltam, de pár éve ez szerencsére megszűnt. Allergiás vagyok a mosóporokra is (legalábbis a kezem) és egy bizonyos fajta folyékony szappanra is. Irtó erősen viszket tőle a kezem, úgyhogy olyat nem is veszünk. Teregetni sem tudok, mert ahogy hozzáérek a ruhához, pár perc múlva szintén irtó erős viszketést érzek és vörös lesz a kezem. Napokig viszket, ég, hámlik. Évek óta ugyanazt a stiftet használom, semmi baj nem volt. Eddig. Tegnap kezdtem nagyon viszketni és először nem is tudtam, hogy mitől. Nem gondoltam, hogy attól, hiszen eddig semmi baj nem volt, de hát akkor mástól mitől?? Ma nem kentem fel és nem viszketek. Most nem tudom, hogy ez véletlen egybeesés, vagy tényleg azért nem viszketek. Egyelőre várok még vele. "Örülök" ennek a sok allergiának:-)) Egyébként kapar a torkom és nem tudom, hogy az ilyenkor szokásos allergiám készülődik-e, vagy valami vírus, mert betegek néhányan ...
fel
le
Ezt éreztem a saját bőrömön, mert igencsak foga volt még a Napnak!... De nem volt maradásunk, menni kellett...
Az elhatározásomból annyi valósult meg, hogy az előtte napokban összegyűjtött még mindig rengeteg diófalevelet lehordtam, fóliában, így a tereprendezés majdnem befejeződött...
Ahhoz már nem volt energiám, hogy a diót is összeszedjem, így arra a sorsra jut, mint a falevél... Ennyit a fáradtságról és a pazarlásról, egyébként nem sajnálom, mert elég gyatra termése volt a vén diófámnak... Nem is azért tartom!... Inkább az árnyék, amire majdan lesz szükségem a nagy-nagy melegekben...
Viszont megjelent a szomszédom, a Gábor és ócsárolta a metszési tudományomat a rózsáimnál és egy-két pillanat, míg nem néztem oda, seperc alatt lenyisszantotta mintegy háromnegyed részét annak, amit úgy gondolt, nem ott a helye. Rossz volt nézni, mert igen veszélyes művelet a rózsa metszés! De hagytam! Tapasztaltam egy néhányszor..., de most már tudom, hogy Gábor metszeni is tud!
Jól lemart - ...
fel
le
Michelangelo Buonarroti
1475. március 6-án született itáliai festőművész, szobrászművész, műépítész (†1564. február 18. )
Bár önmagát mindig szobrásznak tartotta, nemcsak a szobrászatban, hanem a festészetben, az építészetben és a lírában is maradandót és jelentőset alkotott. Művészete eltér kora, a reneszánsz virágkorának művészetétől: hiányzik belőle az a harmónia, derű, elegancia, amely Leonardo da Vinci vagy Raffaello műveit jellemzi. Különc, magányos, önmarcangoló személyisége, amely állandó harcban állt önmagával és a világgal, arra késztette, hogy keserűségét szobraiban, verseiben örökítse meg ma is borzongató erővel. Alakjai általában tragikus hősök, akik a művészhez hasonlóan korlátaik közül igyekeznek kitörni. Életének tragédiája, hogy monumentális tervei közül nagyon kevés valósult meg teljes egészében.
Szülei elszegényedett nemesemberek voltak, 13 éves volt, amikor a család Firenzébe költözött. Itt festőtanoncnak állt, aztán a Medici udvarba került és ott ...
fel
le