- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Épp Bokor úr cikkét olvastam... Valóban elkeserítő a helyzet. Ma voltam jelentkezni. Megkérdezték, hogy van-e változás. Mondam, hogy nincs. Jó, akkor jöjjek legközelebb március közepén. Ha jól saccolom, kb 3,5 éve lehetek munkanélküli. Azt hiszem most éppen álláskeresőnek hívják hivatalosan. De valójában nem keresek. Ez idő alatt kétszer közvetítettek ki két különböző kínai étterembe. Talán mondanom sem kell, de megkönnyebbültem, hogy nem én voltam a nyertes. Azóta sincs ott magyar eladó. Szerettem viszont kínai ruhát és cipőt árulni, míg bele nem fáradtam, hogy a rendes minimálbér csak álom, hogy a szabadságról és a táppénzről még csak ne is beszéljek. Az ismeretlen fogalom volt. Ha a vevők nem szeretnek annyira és nem élvezem annyira magát a munkát, nem bírom 4 éven át. Aztán besokaltam. Most itthon dolgozom. Megtermelem az élelem 50%-át. Zöldség, gyümölcs, hús. Nem dobok ki havi 30 ezret az utiköltségre, és nem költök műkajára, mert esetleg nem maradna erőm főzni. Ezzel már majdnem ...
fel
le
Nem férek a bőrömbe. Már jó lenne ott lenni, ahol lenni akarok. Azzal, akivel lenni szeretnék. Mindenkinek ott kéne lennie, ahol lenni szeretne, és azzal, akivel akar. Szabadon, békében önmagával és boldogan.
Nem pedig csendben elfogadni a sorsát és megalkudni önmagával mások kedvéért. Persze sok mindent csinálunk mások kedvéért, nincs ezzel nagy baj. A baj talán ott kezdődik, amikor mások kedvéért csinálsz olyat hosszú-hosszú időn át, amit valójában nem szeretnél, és erre rámegy a szíved, a lelked, az egészséged. De mégis tudod, hogy nincs más választásod. Akkor beteljesíted, amit rád mért az élet, és reménykedsz, hogy utána végre szabadon lehetsz önmagad. Valamint, hogy nincs még túl késő és lesz elég időd.
Na mindegy, csak agyaltam.
Jó éjt mindenkinek!
fel
le
Mostanában megint nosztalgia... mire gondolok? Az elmúlt év decemberére, amikor egymást túlszárnyalva, mint akiket kicseréltek löktük a hülyeséget. Mindenből viccet csináltunk. A kevésből, valamit. És nem jelentett gondot, de összehoztuk, amit lehetett. Nem a nincs volt a fontos. Nem azon volt a hangsúly. Hanem, ami van abból kreáljunk valamit.
Olykor a legegyszerűbb, ha megfelelően tálaljuk, sokkal több. Ehhez értett!
Ezt éreztem egy évvel ez előtt. Aminek ugyan vége lett az ünnepekkel, de jó visszagondolni rá. A jóra mindig jó visszagondolni, persze.
Ő engem vigasztalt - egy sikertelen társkeresési procedúra után - én meg őt, mert a farkaskája cserben hagyta. De nem csak ő, hanem az "állítólagos" barátai is. Mint ahogy engem Laci.... De ott voltunk Mi! Előttünk az ünnepek. És akármennyire is fájt legbelül, ami velünk történt, képesek voltunk, ha átmenetileg is, de félretenni a gondjainkat.
(Nem felejtem el azt a gasztronómiai alkotását Piroskának, amit képes volt ...
fel
le
Előre is elnézést kérek ha túl leszek, vagyok, voltam.
Hogy minden érthető legyen az elején kezdem...
Szóval itt... (Mivel ez az eleje...)
Persze minden kezdet valaminek a vége,
és így már nem az eleje szóval elkezdődőt.
Leegyszerűsítve közeledés a végéhez,
de minden vég valaminek a kezdete.
Reggeli kávéhoz ideális ha fekete,
vagy odaáll aki nem is ide, de KÁVÉ!
Szeretem felpörget, szertartásos élmény, ízvilág...
Mint egy jó író műve bárhol...
Vagy a mesék.
Hiszen hol volt, hol nem, hol meg majd csak lesz...
De lépjünk a meseszép valóság talajára igen, igen...
Ha neked nem az, hát ez van, nincs mese...
Ha minden Yol me(g)gy akkor berakICE,
ha nem akkor cseresznye,
de mindenképpen-talán-ha-még(is)...
Sötét ONE
Mi a különbség a sötétségek közt?
Annyi biztos hogy az egyik egy szimpla éjszaka,
a másik napfogyatkozás eredménye.
(Ezt + mutizni hoztam magamtól elborult elme részecske régről, a lényeg minden második sor csak az első sor betűiből állhat ...
fel
le