- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Kipróbáltam az én kicsikémet.
Fura még egy kicsit, nehézkesen megy a kezelése, de biztos vagyok benne, hogy mire megyünk Spanyolországba, megszokjuk egymást és olyan, de olyan képeket készítek, hogy csak na!
Barátnőm élvezi a babázást. Talán az első unoka varázsa, vagy nem tudom, de azt látom rajt, hogy kezd megbarátkozni a gondolattal.
Egy bibi azért van. Az unokának van egy anyukája is, és ez sokat ront a szerető légkör alakulásán. Erről egyszer majd írnom kell hosszabban, csak el ne felejtsem!
Ma postázom a szerződést. Egy év múlva talán kapok egy kis pénzt is. Nem azért írok, persze, hogy nem azért, de mégis :-) (meg ne vess érte!)
fel
le
Egyik aranyos barátnőm bemutatkozó idézetei ezek. Nekem is nagyon tetszenek. Íme:
"A lehetetlen csupán egy szó,amellyel a kisemberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra.A lehetetlen nem tény, hanem vélemény.A lehetetlen nem kinyilvánítás, hanem kihívás.A lehetetlen lehetőség.A lehetetlen múló pillanat.A lehetetlen nem létezik!" /Paulo Coelho/
"Istenem, adj nekem nyugalmat, hogy elfogadhassam, amit megváltoztatni nem tudok; adj bátorságot, hogy megváltoztassam, amit meg tudok változtatni; és adj bölcsességet ahhoz, hogy mindig meg tudjam különböztetni egyiket a másiktól." [Koran, Arkagyij Rajkin]
***
Sehol sem találtam, hogy ki írhatta az elsőt, a másikat pedig fel is adtam, hogy megkeressem. De ha valakinek sikerül megtalálni, szívesen veszem a kiigazítást!
Időközben a lányok megtalálták, köszi nektek!
***
A képet meg… tudja, hogy ki kapta…
Forrása: ...
fel
le
Ma bicajozásra ideális nap van. Most fogom magam, és betekerek a városba. Felveszem az "élettársam" levelét a postán. Talán még a zuramat, a Tibit is meglátogatom a munkahelyén. Délidőben ott is leszek. Feltéve, hogy kedvem szottyan.
Nagyon meghatódtam a minap, mert Lencsike mesélte, hogy az iskolában, rajzórán az volt a feladat, hogy a nyári élményeikről rajzoljanak. Ő pedig azt rajzolta, ahogy velem táncolt az utcabálon. Teljesen levett a lábamról, nem mintha lehetne még ennél is jobban. De nagyon jólesett, meg minden. Ilyenkor úgy érzem, hogy túlcsordul a szívem az örömtől. Máskor pedig azt hiszem, hogy egy szívtelen dög vagyok. Igaz, akkor nem is velük vagyok.
Keresgéltem a fotók közt, és olyan nem is volt, ahol velem táncol, hanem csak olyan, ahol a nagynénimmel. Szóval a képen ők vannak. Majd a rajzot is megmutatom, ha a gépen is rajta lesz valahogyan, most csak a mobilomon van.
Most akkor hajrá, bicajozás ezen a csodás őszi napon! Ti se üljetek a gépnél! ...
fel
le
A minap megfogadtam, hogy mindennap írok. Ha többet nem is, csak egy szót, egy mondatot, egy érzést, valamit. Ide. Aztán tegnap, meg tegnapelőtt már meg is szegtem a fogadalmam. No, nem azért, mert nem volt miről írni! Sőt!
Hétfőn vettem egy tükörreflexes csodát :-) Egyszerűen nem tudtam letenni a kezemből. Reszkessetek méhecskék és egyéb csúszómászók! :-)
A szerződés is megjött, azt is át kellett tanulmányozni, szóval bokros teendők. A Katedrálisról már ne is beszéljek. Férjek gyöngye felvette nekem, mert képtelen vagyok csütörtökönként éjfélig fennmaradni, így vasalgatás közben azt is meg kellett néznem, mert holnap már jön a következő rész.
Sokat kell dolgoznom, Mami... :-)
Fotó: internet
fel
le