- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Gondolkodásmód
"Matekórán a tanárnő feltesz az osztálynak egy kérdést:
- Gyerekek, mi történik, ha ül 3 galamb a fán és lelövünk onnan egyet?
Pistike majd kiesik a padból úgy jelentkezik, tanárnő fel is szólítja:
- Természetesen egy sem - mondja Pistike.
- Hogy-hogy egy sem?
- Mert lelövünk egyet és a többi megijed a durranástól, és elszáll.
- Nagyon tetszik a gondolatmeneted Pistike, de én nem erre gondoltam, mert matematikailag szerintem 2 marad ott.
Megy tovább az óra, a vége felé Pistike ismét jelentkezik:
- Tanárnő én is kérdezhetnék valamit?
- Persze, kérdezz nyugodtan.
- Megy 3 nő az utcán, mind a három fagyit eszik, az egyik nyalja, a másik harapja, a harmadik szopja. Tanárnő szerint melyik a férjezett?
Tanárnő irul-pirul, de mégis válaszol:
- Szerintem amelyik szopja.
- Szerintem meg az, amelyiken jegygyűrű van, de nagyon tetszik a tanárnő gondolkodásmódja!"
fel
le
Amikor ezt a feliratot meglátja az ember, "ÚJ", mindig felcsillan a szeme.
- Ki ne szeretné az új dolgokat?
Nekünk itt időről-időre van részünk újdonságokat megtapasztalni az oldalon.
Most ugye elkészült az e-könyvünk, vagy felkerült egy új menüpont a főmenünkbe: "Naplóink"!
- Miért jó ez?
Azt hiszem, hogy a naplók eddig eldugottan, külön életet éltek az oldaltól. Csak azoknak a naplóját néztük meg, akik a közvetlen ismerőseink voltak. Erre is jó lett volna a naplóírói pályázat, hogy kicsit ezt a részt is megismertessük veletek. De azt gondolom, ezzel a mostani újításunkkal több legyet üthetünk egycsapásra.
1: Ugye a naplók további friss dolgokat, aktualitásokat adnak az idelátogatónak. 2: Egyúttal megkönnyítjük azok elérhetőségét. 3: Így olyan emberek is előtérbe kerülhetnek, akik eddig csak a naplóikban mertek megnyilatkozni. 4: Továbbá az oldal eredeti célját is erősítjük, miszerint nem csupán egy írói portál akarunk lenni, hanem párkapcsolati-, mindennapi ...
fel
le
Tegnap a kislány a csapattal szerencsésen megérkezett, amikor csak lehetősége volt telefonált nekünk! Jó volt, mert tudtam szinte minden pillanatáról imádom őt! Nagyon fáradt volt, de lefekvés előtt még jóéjt kívánt nekem is és apukájának is!
Szomorú is volt a hangja meg nem is! Egy részt jó közeg, sok újdonság, itt van lassan az előadásuk, de....
Tegnap este mondtam neki, hogy sajnos sehogy se tudtuk megoldani, hogy fölmenjünk, a f....e egye meg a pénzt! Válasz rá szegénynek:
- Nem lesztek ott?
- Engem kinéz meg?
Szívembe markolt, hogy a f....nc egye meg miért vagyok ilyen szerencsétlen?
Viszont megvigasztaltam egy kicsit, hogy még sem leszel annyira egyedül anyukaék barátai elmennek megkuksiznak téged, legalább megismered a két hatalmas szívű embert, akik bár szigorúak, ha kell, de annyira jó fejek, ha meg nem sértem őket, hogy na! Minden tiszteletem a tiétek azért, hogy segítetek nekünk!
KÖSZÖNETTEL Orsolya és Józsika, na és Barbóka!
fel
le
Hűvös volt a reggel. Nem szeretek fázni, ezért felhúztam a kis mellényemet és arra antantosan a táskámat, tudjátok.
A kertből hazafelé már melegem volt, de a buszig kitartottam, ott aztán nem bírtam tovább. De ahhoz, hogy le tudjam venni magamról, le kellett tennem a táskámat, csak úgy egy pillanatra magam mellé. Aztán elkezdtünk beszélgetni.
Beszélgettünk. És én megfeledkeztem a táskámról. Leszálltunk a buszról. Abban a pillanatban könnyűnek találtattam. Azonnal tudtam, hogy fent maradt a táskám. Az ajtó becsukódott. Elkezdtem hadonászni a sofőrnek. Észrevette.
Kinyitotta az első ajtót, amiért hálás voltam, de aztán becsukta. És egy megállót elvitt. Hosszú volt visszafelé az út.
De ne akarjak mindent. Örültem, hogy még időben észrevettem a táskám hiányát. Igazán az lett volna a szép, ha le is enged szállni. De hát!!!?
Ilyen az élet, és ilyenek a sofőrök.
Tanulság? Máskor a táskámat a mellény alá kell felvennem.
fel
le