- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Micsoda szlogen! De micsoda nagy flékenezések időszaka volt ez jó húszon egynéhány évvel ezelőtt. A munka ünnepe.Nemzetközi szinten,az egyetlen,ahol...
-jól laktam.
Klampár szólt közbe,feltépve emlékezéseim fátylát.S ilyenkor mindig elszomorodtam.Mert már csak emlékezni van lehetőségem,s,amikor ebben megzavarnak úgy érzem magam,mint a kisgyerek,amikor elveszik a labdáját.És ez a Klampár barátom mesterien értett ahhoz,hogy elvegye tőlem a labdát.Már egyenesen hálás vagyok a sorsnak,hogy nem együtt nevelkedtünk.Mert,amíg engem neveltek,addig ő nevelkedett.És,mint olyan neveletlen is maradt.
-Mert azóta sem laktam jól soha-morogja tovább,mintha én lennék ezért a hibás.-Akkor-folytatja-volt miből,mert volt munkám! Pedig kerültem szegényt,de nem tudtam szabadulni.Állandóan rám nyomtak valamit az elvtársak.Aztán május elsején munkásünnepet ültünk.Világszinten. Szinte mindenhol a világban.
Zokogni kezdek.
Miközben a konyhában feleségem felleltározza az kamrában elfekvő utolsó tizenkét ...
fel
le
Egy talán nem sokak számára kevésbé ismert műfajt szeretnél bemutatni nektek.
De miről is van szó?
Mondhatnám hogy vers, vagy írói felolvasás, vagy hogy rap szöveg.
Lényegében mind egy kicsit.
"Összegyűlik a magyar slam poetry apraja-nagyja, hogy egy látványos show keretében győzzön meg mindenkit: van helye a versnek a színpadon. A zenével és vetítéssel kísért műsorban felbukkannak Akkezdet Phiai, a Tilos Slam-győztes Indiana, az idei európai negyedik helyezett Id, valamint a budapesti és veszprémi slam estek legtehetségesebb verselői. Ne hagyd ki az év slam poetry eseményét! "
A stílus
A stílus eredeti jelentése: íróeszköz.
Mai jelentése: gondolataink, érzéseink, szándékaink nyelvi eszközökkel való kifejezési módja. Minden ember (műveltségét, szókincsét, egyéniségét, pillanatnyi hangulatától, lelkiállapotától függően) másképpen használja fel a nyelvi eszközöket, tehát más a stílusa. A stílus tehát válogatás és elrendezés eredménye. Megnyilatkozásainknak mindig ...
fel
le
Magamnak teszem fel a kérdést, kinek másnak. Itt mindenki hallgat, vagy a lehető legrosszabbkor nyitja ki csöpp kis száját.
Nem akkor, amikor kellene, nehogy már benne maradjanak a sok kérdések. Kiadja magából, nehogy már azt higgyék, hogy alul maradt.
Mi a fene van itt?
Minek nyeltem akkor annyit, ha még azok is egymást ütik, akik nekem osztották nem olyan régen az észt.
Bármennyire is hihetetlen, de egy amatőr elfogadja a nála okosabb ember véleményét, ezzel el is ismertem, hogy okosabb.
Lehetne, ha nem esne ugyanabba a hibába olykor, mint én.
Akkor mitől más, mint a többi?
Na, most csak egy kicsi jött a felszínre. Lesz még több is, ha így folytatják egyesek. Lejáratva saját magukat és ezen keresztül a lapot is.
Most már én mondom, hogy elég volt!
Itt minden más szinte feleslegessé válik. Elveszíti azt az értéket, amit eddig magában hordozott. Elriasztja, taszítja az embereket, ahol így lehet egymást ostorozni, ennyire kíméletlenül, durván, közönségesen, egymást ...
fel
le
Sajnos ez is eljött. Elegem lett egy vitából. Nem jellemző, mert a vitáimat szeretni szoktam -előre szoktak vinni egy-egy megoldás felé-, még ha nem is nekem van igazam. Általában olyan emberekkel vitatkozom, akik megérdemlik. Akik meg nem, azokat vagy lenyomom, vagy otthagyom. Most nem tettem. Nem léptem ki időben. Hittem abban, hogy segítek valakinek. Úgy éreztem egy barátom rászorul arra, hogy kinyissam a szemét. Nem. Ez baj, de hát ha így esett, akkor így esett. Nem mindenkit tudok megváltoztatni. Nem mindenkin tudok segíteni.
Azt szoktam mondani:
-Csak azon lehet segíteni, aki hagyja.
Ha barátaim segítségre szorultok, majd megint ott leszek! Az első sorban. Írok nektek olyanokat, mint Orsolyának a megbántós-buszmegállósat, vagy segítek jobbat írni, mint néha Zsévának, vagy esetleg, Anubisnak. Aki kéri...
Aki meg nem, az meg írjon maga:-(
Minek ezt ilyen komolyan vennem???
Akkor itt lezártam.
fel
le