- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Vallási párbaj
"Egyszer a pápa elhatározta, hogy kitiltja a zsidókat a Vatikánból.
A zsidók felháborodtak, ezért a pápa beleegyezett, hogy ha egy zsidó le tudja győzni teológiai vitában, maradhatnak.
A zsidók egy bölcsességéről ismert rabbit választanak, hogy kiálljon a pápával a vallási párbajra.
A rabbi azt mondja, hogy tegyék érdekesebbé a vitát és egyiküknek se legyen szabad beszélni. A pápa beleegyezett.
A vita napján a pápa és a rabbi leültek egymással szemben, a hívek köréjük gyűltek.
- A pápa felemelte három ujját.
- A rabbi erre felmutatta egy ujját.
- A pápa egy kört rajzolt a levegőbe.
- A rabbi erre a földre mutatott.
- A pápa elővett egy ostyát és egy pohár bort.
- A rabbi erre elővett egy almát.
A pápa ekkor felállt:
- Feladom - mondta. - Te túl bölcs vagy, rabbi. Maradhattok.
Később megkérdezik a pápát a bíborosok:
- Mit beszélt a rabbival?
- Először felmutattam három ujjamat, hogy a Szentháromságra emlékeztessem. Ő felmutatta egy ujját jelezve, ...
fel
le
Sajnos kiderült tegnap vissza éltek a jóságommal...! Megpróbálják megoldani, de mikor? Hogyan? A szemembe se tudnak nézni! Igéretekből van már elég a padláson! Fáj, ha h...nek néznek, s ma reggel a tegnapi jó kedvem után szomorúan ébredtem, s lehangoltan...! Ezen segíteni most nem tud senki idő mire lerendezi a dolgait, megvárom, de azért tegnap szemtől szembe megmondtam a magamét, pedig nem szoktam senkit bántani, de az ŐSZINTESÉGET mindennél többre becsülöm!
Józsika azt mondja koncentráljak az itthoni dolgokra, Barbó pénteken utazik és most erre! Ma pedig gyűlés nekünk, nem esik jó menni de muszáj!
Ezzel a dologgal bölcsebb lettem már nem bízok meg az illetőbe figyelni fogom minden lépését!
fel
le
Hetvenegy május másodikán, nagyon boldog voltam. Épphogy tizenhét éves lettem volna, nagy nehezen elengedett édesapám először a diszkóba, nagyon szigorú intelmek mellett. Csak beszélgess a fiukkal, ne engedd, hogy máshol is megfogjanak, ha kell vágd pofon őket. No én mindent megfogadtam és tényleg úgy is viselkedtem. A legfontosabb, hogy időben érjek haza, mert soha többet nem mehetek el sehova. Elérkezett az idő, hogy elinduljak az úgy nevezett barátnőmmel a város másik végébe, mert ott volt a tánc mulatság, ami hét órától tíz óráig tartott. El is kezdődött ..az első zeneszámnál ültem, és néztem hogy táncolnak, a másodiknál felkért egy fiú, akivel nagyon jól ment a tánc. Kettőt táncoltunk, nagyon tetszett neki ,ahogy én táncoltam, ezért a végén felemelt a feje fölé. Én meg a jó kislány lepofoztam. Ezt sokan látták, és nem mertek felkérni. Félóra után szünet. Barátnőm meg barátja kérdezte tőlem mi volt ez az eset? Mondtam neki felemelt, és azért történt meg a dolog. Ők kinevettek. Amíg ...
fel
le
Vékony kisfiúhangra fordulok vissza a lépcső aljáról az épület felé. Marcika erősen koncentrálva énekli az anyák napi dalt egy fiatal lánynak, aki nem az anyukája. A lány komoly arccal figyeli. A kisfiú már négy éve nem látta az édesanyját, pedig csupán pár kilométer választja el őket. Egy időben minden körülötte élő nőt - beleértve engem is - így szólított: Anya.
Még csak hat éves...
***
- Anyu, milyen volt, amikor megszülettem?
- Mit meséljek? Nem vagyok túl szentimentális - válaszolja. - Örültem, hogy végre bejutottam a szülőszobába, mert olyan sokan voltak. Húsz perc alatt kint voltál, nem volt semmi fájdalmam.
- Azt meséld el, ahogyan a nevemet kaptam! Azt úgy szeretem hallgatni!
- A nővér kérdezte, hogy mi legyen a neved...
***
- Mi lesz a kislány neve? - kérdezi az ápolónő a szülészeten.
- Virág - feleli a kismama.
- Jó, de mi legyen a keresztneve?
- Hát Virág.
A nővér értetlenül áll az ágy mellett.
- Mint Móricz Zsigmond novellájában, a Harmatos rózsában. ...
fel
le
Ma anyáknapja is van, sokaknak nehéz így nekem is hiszen világ életembe két anyám volt az édesanyám (akivel nem voltunk túl közeli kapcsolatba) és a nagymamám akivel mindent megbeszéltünk és bizony mindent tudott rólam! Persze az évek alatt azért rádöbbentem, hogy itt van Józsikám akinek van és nincs édesanyja, mert gyermekkorába egyszerűen elhagyta, választott gyermekei közül és sajnos Ő nem kellett így anyai szeretet nélkül nőtt fel, mint oly sokan!
Mamikám mindig azt mondta hibáival szeressem anyut, s igaza volt, mert fölneveltek mind hármunkat, iskoláztattak, azért segítenek is sokat, az emberi beszélős része meg majd megoldódik...és igaza volt!
Mikor mamika meghalt a temetőbe azt mondtam anyukámnak vigyázzon magára, mert egy "anyát" már elvesztettem, s kapcsolatunk onnantól kezdve, főleg a beszélős része kezdett kialakulni, talán a sors nem tudom!
Ma már Örülök, hogy itt van anyukám és amíg tehetem megölelem, s hibáival együtt fogadom el, mert azért a hátunk ...
fel
le