- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Egészen ki vagyok. S be!
Ezek a hollandok egyáltalán nem kimélték,amúgyis lazult idegállapotomat. Rendesen bevágtak négyet,csak úgy minden megerőltetés nélkül. De a legjobban nem is ez fájt,hiszen ők tették a dolgukat. Az volt a fájó,hogy a mieink,miért nem küzdöttek, támadta? Nyomát nem láttam a hirhedt magyar bátorságnak. Hát kérem, megmondom őszintén elvártam volna,hogy egy kicsit meghaljanak a fiúk ezekért a szép színekért.Most ne lovagoljunk azon,hogy ennyit tudunk.
Ennyit akarunk. Így helyes! Illetve nem helyes,de ez elfogadhatóbb magyarázat. Ha ilyenkor van egyáltalán magyarázat. Ilyen vereséget azzal se lehet magyarázni,hogy VB-döntős az ellenfél.
Most nyugtatókat szedek, s reménykedve nézek a magyar-holland elébe.
Persze,hogy reménykedek. Elvégre egyszer kifolyik az olom a magyar focisok lábából,akkor láss....Álljon odébb akkor minden címzetes ellenfél!
Fel a fejjel!
Mégegyszer:”Hajrá magyarok!”
fel
le
Anya azt mondja, nagyon bátor tett volt Schumachertől, hogy visszatért a Forma 1-be. Biztosan nem a pénzért teszi, hanem azért mert ez az álma, ezt szereti csinálni és képes kiállni ennyi idősen is a fiatal, ambiciózus versenyzőkkel.
Apa persze rögtön rávágja, hogy ez bizony hülyeség, és nem lenne szabad egy ilyen kaliberű versenyzőnek lejáratnia magát. Egyszerűen tudomásul kellene venni, hogy eljárt az idő, és élvezni kellene a boldog "nyugdíjas" éveket. Mert mindenki sokat vár Schumitól, és csak úgy lett volna értelme a visszatérésnek, ha az élvonalba térhet vissza, mert így ez illúzióromboló.
Anya erre azt mondta, hogy azért, mert valaki 41 éves, azért még nem kell leírni, és a kocsija sem olyan, amivel túl jó eredményt lehetne produkálni. Elvégre ez egy technikai sport. Itt nem csak a pilóta szakértelme és tudása számít, hanem sok függ a kocsi beállításaitól is, de ezt Apa nagyon jól tudja. Talán épp ezért tért vissza, hogy tesztelje a kocsit, és segítsen a ...
fel
le
Elérkezettnek láttam az időt, hogy más honlapokra is kimerészkedve, cikkeket rakjak fel, ill. pályázatokon induljak. Ismeretlenül, neki a vadvilágnak.
Az itt megszokott családias, „feleséges” nyugalommal felvértezve léptem az idegen pályára. Persze máshol sem tudtam csukva tartani a számat, és véleményt nyilvánítottam.
Nem is tom, hol, kiktől tanultam. Nem keményen, csak halkan, szerényen. :)
Jöttek is rögtön a kirohanások, mit képzelek, és a személyeskedések hozzá. Nem számított mit írtam, publikáltam, csípőből azonnal a negatív lájkok, a kóstolgató, provokatív beszólások zuhataga. Előítéletből a minősítések, nem az írás számított, hanem hogy én írtam.
Egyszer csak bátortalanul, mert valaki halkan tetszést nyilvánítani.
Majd egy másik olvasó is. Elcsitult a vihar, elindultak a beszélgetések. Magánjellegű is, segítő is. Már nem jöttek a támadások.
A szerkesztőség kegyesen beengedte még egy írásomat. Már poénosan fogadták.
Ennek ellenére továbbra is kívülállónak érzem ott ...
fel
le
Ma nyúlcipőt kell húznom..., többfelé kell szaladnom, vagy is elintézendők halma!
Állítólag ma fronthatás érezhető, akkor azért kukkolok megint! Erre mondják éjjeli bagoly vagyok, ami még igaz is! De azért ma finom kaja kerül készítésre és örömmel teszem, mert Barbó és Józsi szereti Én meg őketT Igaz nem vagyok egy főszaki, de ez sikerülni fog!
Még 3 nap....
De azért meg is jártunk nem eldugult a csap, na szét szedtük, azt hittem szarvam nő, mert látogatóink már közeledtek, épphogy végeztünk, meg is érkeztek...., holnap folyt köv!
fel
le
Mondd, milyen illata van a szerelemnek? Átható május illata? Gyöngyvirág, akác és orgona bódító keveréke, vagy egyszerűen csak rózsa és bazsarózsa halvány egyvelege? Az is lehet, hogy frissen nyírt fű illata? Mondd, milyen? Lezúduló esőillat vagy párolgó aszfalt tompa kipárolgása, buszszaga, vonatfüstölgés fanyarsága? Jó lenne tudni! Na, nem mintha sokat nyomna a latba, de mégiscsak mégis. A színei is érdekelnének! Dzsungelzöld? Égszínkék? Szivárványszín? Melyik? Reggel, amikor elindultam, azt gondoltam, csakis zöld lehet, és tavaszi, éledő erdő illata. Tudod, amikor a fák még csak kezdenek rügyezni, apró virágok épp csak bontogatják a szirmaikat, amikor az avar fanyar, savanykás illatot áraszt. Nagyon jó ez az illat. Olyan igazi, dzsungelillat. Szeretem illat. Vagy folyóillat. A lusta folyó friss, üde illata. Felszáll a pára, érdekes ködszerű valami öleli körül a partot. A fű harmatos, a fák még alszanak.
fel
le
Tegnap volt a harmincadik szülinapom, és nagyon jól éreztem magam. Az én napom volt, és boldogan telt, de ma? Rá kellett jönnöm, hogy amikor kicsi voltam, a harminc éven túliakat idősnek találtam, és mára én is az lettem. A tegnapi boldogságom mára elszállt. Ma kicsit elkeseredtem, hogy harminc évesen még nincs szinte semmim, de anyukám azt mondta, ha van szeretet az életemben, akkor mindenem megvan. Na jó, de akkor is harmincon felül vagyok, és még önmagam sem találtam meg, nem tudom mi az amivel szívesen foglalkoznék, mi az amitől igazán boldog lennék, és a legjobban attól félek, hogy kevés az élet ahhoz, hogy ráleljek ezekre a válaszokra és önmagamra.
fel
le
Gyilkos tempót diktáltam magamnak a tegnapi futáson. Pörgős zene, zakatoló agy, kemény aszfalt, egy jó futócipő, mi kell a boldogsághoz? Kellet már, hogy teljesen üresen tátongjon az agyam, hogy ne követelje állandóan a gondolkozást. Ez másképp nem megy, csak a fájdalomig hajszolt izommunkával. Volt egy pillanat, amikor meghaltam kicsit. Amikor nem volt Te és Én, nem volt akadály és távolság, nem volt titok, nem volt szerelem, nem volt vágyakozás. Azt hiszem, kell ilyen is, hogy értékelni tudjuk, ami van. Mert abban a pillanatban nem volt semmi, csak a légüres tér. Akkor, ott azt hittem, nincs következő lépés, itt a vég, soha nem látlak többé. Aztán mégis mozdult a lábam, mégis vettem levegőt, mégis dobbant a szívem, mégis eszembe jutottál. Már tudom azt is, hogy mindig van következő lépés, nem kell megállni, nem kell visszalépni, mert előre is lehet, szabad, kell!
fel
le
Az éjjel egy férfihang segítségért kiáltott. Hangja úgy fúródott bele az éjszakai nyugalomba, ahogy a tüske szalad a köröm alá, ideget sértve, hogy még akkor is fájjon, amikor már rég nincs ott.
Az álmos csend felriadni látszott. Nagyot böffentett a sarkon túl lakó öreg németjuhász. A keverék kutya a szomszédból meggondolta magát, és a megkezdett, magas hangú acsarkodást hirtelen abbahagyta. Sűrű, tömény csönd ült a házakra, a rossz jelenléte érződött.
Agresszív, melldöngető dübörgéssel érkezett a kecskeméti gyors a közeli megállóba, hogy néhány perc után sikítva belerohanjon az ismeretlen sötétségbe. Zakatolásával labdáztak a házfalak.
Apró, bizonytalan neszek indultak útjukra, talán a feltámadó szél szöszmötölését hallottam. Ekkor újra felhangzott a kiáltás. A gyomromban ijedt érzések kergetőztek: mi van itt? Felugrottam. Feltéptem az ablakot, éppen csak pirkadt.
Bori néniéknél, az oldalsó szomszédomnál szokatlan a jövésmenés. Valami baj van, hiszen a néni termetes volta ...
fel
le