- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
A tavaszi munkák erősen hasonlítanak az ősziekhez. Mindkettővel fáradni kell. Létezik még a nyári és a téli munka ám, ezek sem jobbak.
Elhatároztam, hogy egy kicsit alaposabban belemélyedek a mezőgazdaság intim részleteibe. Na, nézzük csak, hogyan csinálják a parasztok! Megpróbálom úgy leírni, ahogy itten mongyák.
Hí, be csípős februári hajnalt írunk. Lehet olyan déli tizenegy. Frissen kitántorog a módos gazda. Széthajtya a szalagokból ácsolt tájjellegű függönyt. Még a téli gúnyája van rajta. Hálópöndöj és laggos csizma. Az ünneplő szaros sarkú. Ezzel jár a tyúkokho. Az ólba.
Komótosan ballag a budi irányába. Szórakozottan tapossa a kecskedrazsékat. Majd megáll, és körbepisálja a ház odalát. Megtörli a kezét, és bámulja a veseharmatos csizmáját. Sóhaj hagyja el a mellyét.
Istenem, a minap még a kalapomat kelletett törölgessem! Most meg már a csizma?
Megszíja az orrát, és pök egy hegyeset, majd egy bogosat is. Körbenéz, és hirtelen meglátja az árnyékát. Visszaindul. Nincs még itt ...
fel
le
Meglátogattuk a szüleimet. Ági néha szokott lángost sütni reggelente és viszünk nekik is.
Este volt. Én elmentem fürdeni.
Ági neki is állt bekeverni a tésztát. Ez egy olyan tésztarecept, hogy este be kell keverni, hűtőbe kell tenni és reggel meg lehet sütni a lángost.
Már a tévét néztem vizes hajjal, amikor Ági megállt mellettem és a szemei szikrákat szórtak.
-Baj van?-kérdeztem.
-Tegnap palacsintát sütöttél, ugye?
-Igen.
-És rántott párizsit?
-Igen.
-És miért nem szóltál, hogy nem maradt tojás? Már félig be van keverve a tészta! Csak az hiányzik belőle!
-Maradt tojás. Egy darabot hagytam.
-De a lángos tésztájába, ami már félig kész van, három kell!
-Hoppá!
-Kimész a boltba?
-Szombat este? Vizes hajjal?
Ő is elkezdett durcáskodni, végül nem lett lángos sütve.
Kimentünk a temetőbe a nagyszüleim sírjára vittünk aranyesőt. Azt hittük, már lehet vinni, mert jó idő van. Amikor kiértünk nyakunkba zúdult a havas eső. A nadrágom térdig saras ...
fel
le
Lassan halad a telihold az éjszakai égen, finom fátyolfelhők úsznak el mellette, időnként meg- megérintve fényes karimáját. Az erdő fái óriás árnyakként nyújtózkodnak a magasba, mint egy-egy széllel táncot járó lény. A sötétség puha takaróként borít be mindent körülöttem.
Sötét köpenyben osonok az ösvényen, amit megannyi könnyű léptű láb taposott már ki előttem az évszázadok alatt. Már nem ijedek meg, ha ág reccsen a lábam alatt, ha a cserjés belekap a ruhámba, vagy, ha ismeretlen hang rikolt az éjszaka csendjébe. Nyughatatlan tűz hajt tovább.
Óvatosan lépek elő a fák takarásából a dombtetőn lévő tisztásra. Egyetlen mozdulattal kioldom a köpenyem zsinórját, és a selymes anyag suhogva hull a fűbe. Meztelenül állok, a testemet hűvös szellő járja át, belekap a hajamba és az arcomba fújja. A hidegtől a mellbimbóm fájón megkeményedik... megborzongok...
A telihold ma közelibbnek látszik, mint valaha, ezüstös fénye megvilágítja a tisztást. A hold felé nyújtom mindkét karom, mintha ...
fel
le
"Jól csak a szívével lát az ember" - azt hiszem erre jól emlékszem, s jól idéztem a kis hercegből....
Szeretet, barátság, jóság, felül emelkedés a bántáson, kedvesség, őszinteség és a rossz elsöprődik egy időre! Nem hal meg, de meghátrál, főleg ha közös erővel nem engedünk utat neki! Igaz a háborút nem nyerhetjük meg - sajnos - de csatát igen amivel háttérbe szoríthatjuk és ez JÓ!
Igen vagy nem ? - ez itt a kérdés!
Tovább a csapatért!
Jaj el ne felejtsem: Boldog névnapot apukám!
Még valami: Az egyik kutyát ma egy szép nagy krumplival fejbe vágtam... kell neki rohangálni a kerítésnél és idegesíteni az enyémet, asszem iöbbet nem jön erre, ha mégis kap egy következőt!
fel
le