- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Reggeli után kimentem az udvarra, hogy megnézzem, mi van Zsömivel.
2 hete nap mint nap ide jár az állatorvos és oltogatja mindenféle vegyszerekkel.
Az egyik nap mutatkozik némi javulás, másnapra visszaesik.
Sőt, az elmúlt három napban iszonyatosan fel is fújódott a hasa.
Azt javasolta a doki, hogy vigyem el az állatklinikára, mert folyadékkal van telve és fullad tőle.
Szóval reggel hívom Zsömit, de semmi.
Körbe jártam a házat és a kedvenc helyén feküdt. Alig kapott levegőt, szinte zihált.
Na jó, elég volt, elő a kocsi, betuszkoltuk, mert már fel sem bírt állni és ugye hát egy 43kg-os németjuhász nem egy kiskutya…
Bevittük a kórházba. Négy kemény órát vártunk rá.
A doki ultrahangra vitte, ahol egy tűvel megszúrta, hogy csökkentse a hasi nyomást. Csak hogy víz helyett vér jött… Szóval a kutyusok a hasába vérzett napok óta.
Na, borotválás lesz, meg kell jobban ultrahangozni, lehet hogy a lépe…
Így is lett, és egy daganat mutatkozott rajta…
Műtő, tenyésztőket hívni, mert vér ...
fel
le
A dongó csak lebegett a lágy tavaszi szellőben, és virágról-virágra szállt, keresve a számára legmegfelelőbbet. Komótosan válogatott a teltek és a még teltebbek között, míg a szeme meg nem akadt egy vadvirágon, amelyik szemlátomást kilógott a sorból.
Megkóstolta, de túl egyszerűnek találta a kerti rokonai felfokozott színeihez és illataihoz képest. Nem értette, miért nem vet be mindent, hogy magához vonzza a rovarokat. Hamar tovább is állt, és éhségét a színpompás példányokkal próbálta csillapítani. Ám minél szebbnek és zamatosabbnak is tűnt külsőleg egy-egy dália és gerbera, annál üresebbnek és csalódottabbnak érezte magát, miután tovaszállt róluk. Megpihent egy fűszálon, és ekkor szeme újra és újra visszatért a vadvirághoz. Visszagondolt annak finom, egyszerű szirmaira és lágy bibéjére. Észre sem vette, ahogy szárnyai önálló életre kelve a kis virág felé vitték...
- A nagy csodálók vonzzák az "embert" és én vagyok a legnagyobb csodálód... - suttogta vadvirág sejtelmesen, ...
fel
le
A tavaszi munkák erősen hasonlítanak az ősziekhez. Mindkettővel fáradni kell. Létezik még a nyári és a téli munka ám, ezek sem jobbak.
Elhatároztam, hogy egy kicsit alaposabban belemélyedek a mezőgazdaság intim részleteibe. Na, nézzük csak, hogyan csinálják a parasztok! Megpróbálom úgy leírni, ahogy itten mongyák.
Hí, be csípős februári hajnalt írunk. Lehet olyan déli tizenegy. Frissen kitántorog a módos gazda. Széthajtya a szalagokból ácsolt tájjellegű függönyt. Még a téli gúnyája van rajta. Hálópöndöj és laggos csizma. Az ünneplő szaros sarkú. Ezzel jár a tyúkokho. Az ólba.
Komótosan ballag a budi irányába. Szórakozottan tapossa a kecskedrazsékat. Majd megáll, és körbepisálja a ház odalát. Megtörli a kezét, és bámulja a veseharmatos csizmáját. Sóhaj hagyja el a mellyét.
Istenem, a minap még a kalapomat kelletett törölgessem! Most meg már a csizma?
Megszíja az orrát, és pök egy hegyeset, majd egy bogosat is. Körbenéz, és hirtelen meglátja az árnyékát. Visszaindul. Nincs még itt ...
fel
le
Meglátogattuk a szüleimet. Ági néha szokott lángost sütni reggelente és viszünk nekik is.
Este volt. Én elmentem fürdeni.
Ági neki is állt bekeverni a tésztát. Ez egy olyan tésztarecept, hogy este be kell keverni, hűtőbe kell tenni és reggel meg lehet sütni a lángost.
Már a tévét néztem vizes hajjal, amikor Ági megállt mellettem és a szemei szikrákat szórtak.
-Baj van?-kérdeztem.
-Tegnap palacsintát sütöttél, ugye?
-Igen.
-És rántott párizsit?
-Igen.
-És miért nem szóltál, hogy nem maradt tojás? Már félig be van keverve a tészta! Csak az hiányzik belőle!
-Maradt tojás. Egy darabot hagytam.
-De a lángos tésztájába, ami már félig kész van, három kell!
-Hoppá!
-Kimész a boltba?
-Szombat este? Vizes hajjal?
Ő is elkezdett durcáskodni, végül nem lett lángos sütve.
Kimentünk a temetőbe a nagyszüleim sírjára vittünk aranyesőt. Azt hittük, már lehet vinni, mert jó idő van. Amikor kiértünk nyakunkba zúdult a havas eső. A nadrágom térdig saras ...
fel
le