- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Van egy kedves, naív barátnőm. Szép is, minden rendben vele, de ragaszkodik. A ragaszkodás bizonyos fokon nem baj, csak ő a szeretőjéhez. Ő azt hiszi, éppen megszelídíti a kant, de a pasasnak "csak arra" kell. És panaszkodik, hogy ez a Balázs nem változik, nélküle ment le a hétvégén is a Balatonra.
-Te, ez csak spórol veled- írom neki skype-on. Gondolj bele, hogy bírná anyagilag, ha fizetnie kellene érte.
Én ezen elgondolkodnék. Ő megsértődött. Mocsok érzés rájönni, hogy az ember lánya nem barátnő, de még nem tart itt.
U.i. Kollégám ma megállapította, szuka szagom van. Megfejtettem a kódot. A parfümömet lájkolta...
fel
le
Egyszer volt egy srác, akinek ébenfekete szempillái és étcsokiszínű szeme megragadta az írói fantáziámat, hogy a fekete szemöldökéről és szép hangjáról ne is beszéljek. Azt már meg sem említem, hogy gitározik is, mert az már mindennek a teteje. :)
Egyik reggel abból az álmomból ébredtem, hogy egy csecsemő van a mellemen, akinek ébenfekete szempillái, étcsokiszínű szeme, és kakastaréjba fésült fekete haja volt... egyértelmű volt, hogy kire hasonlít... Olyan édes kisbaba volt! Olyan gyönyörű... :)
A rákövetkező éjjel pedig azt álmodtam, hogy a párom bujkált előlem, és amikor rákérdeztem elmondta, hogy milyen racionális érvei vannak, hogy nem lehetünk együtt... Olyan nagyon valóságos volt az arca... Pedig nem mindig ugyanolyan. Néha szakállas, néha nem. Most teljesen önmaga volt. Félelmetesen önmaga. Persze ez is csak egy álom... egy valóságosnak tűnő álom, mint az előző napi is.
Tegnap éjfélig négy órát cseteltem az ébenfekete szempillák tulajdonosával. Mindenféléről ...
fel
le
Olyan szép volt ma az idő! Kora tavaszi hangulatot árasztott, szinte az egész kert. Ahhoz még nem elég meleg, hogy nekivetkőzzek a munkához, de ahhoz igen, hogy levegyem a kabátomat végre és még egy ruhadarabot is, kezembe vegyem a söprűt és alaposan körbesöpörjem a kis házat a cicákkal együtt, nehogy már pár "párt" találjanak maguknak. Micsoda gonoszság ez tőlem!
Még az udvart is össze tudtam gereblyézni, annyira még nem engedett fel a föld. Nagyon várom az igazi langy meleget, amikor úgy istenigazából nekiállhatok.
Ahogy körbenézek, már tudom, nem fogok unatkozni. Lesz itt meló bőven.
Csak egy gondom van.
Ki fog akkor írni?
Ki fog akkor olvasni?
Hát én, ki más.
fel
le