- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Csak nektek, csak most, az ország egyetlen, utánozhatatlan, hamisítatlan: Postáskájaaaaa!! Ta-ta-ta-taaaaaa! Ugye örültök???
Megint reggel. Nem tudtam sokáig aludni, pedig tegnap elhatároztam, hogy ma ki sem mászom az ágyból tízig. Hát mire tízig számoltam, már kész volt a kávém...mondjuk nem nagy művészet.
Ellovagoltam a boltba, vettem kiflit. Fellihegtem a harmadikra, nem találtam a kulcsomat. Ezen berágtam, és az ajtóban állva lerágtam mindhárom kifli csücskét. Mire letakarítottam a morzsákat a kabátomról, a kulcs is előkerült...végig a zsebemben volt a kis rohadék...
Hozom a formám..
Gyorsan mesterkedtem még egy kávét, és idecsüccsentem, mert igenis, hogy nagyon de nagyon mesélni valóm van. Volt. Mert mire megnéztem a leveleimet, meg a mittudoménmimet, addigra elfelejtettem. Pedig biztosan áááááátkozottul fontos volt, ha el szerettem volna mondani.
Ez nem az, de mindegy:
Nyáron voltunk Gárdonyban. Postásüdülőben! Bizony. És nagyon jó volt. Egy csaj a postáról, a kisfia, a ...
fel
le
Negyvenöt előtt (még abban a korban voltam, hogy a háborút is izgalmas bulinak tartottam), mivel a Hoffer gyár, a vasútállomás környékén laktunk, és nagy veszélynek voltunk kitéve, a bombázás elöl vidékre menekültünk anyukám nővéréhez. Neki nyolc gyereke volt, a szüleimnek öt, egészségesek, és ettünk, mint a sáskák. Élelem tekintetében nagyon nehéz időszakot éltünk meg. A nénikémékre bármit rá lehetett fogni, csak azt nem, hogy jómódúak. Ennek ellenére szívélyesen befogadott minket, a pesti menekülteket, és ha főzött vagy sütött, rólunk, a rokongyerekekről sem feledkezett meg. Akkor kerültek szorult helyzetbe, amikor az oroszok kiéhezve elfoglalták a falut. Ahol két disznót vagy két tyúknál többet láttak, tekintet nélkül a nagycsaládokra, elvitték. Nem mondhatom, hogy éheztünk, de senkinek nem kívánom, hogy úgy éljen, mint ahogy mi, és a többi szegény családok éltek.
Akkor sem javult a helyzetünk, amikor hazaköltöztünk Pestre. Apám munkahelyét lebombázták, így hónapokig nem ...
fel
le
Sok éve imádtam kerekezni, aztán 10 év kimaradt az életemből, de egy nap...
A párom vett egy kerékpárt nekem, hát ha újra megszeretem. Jó is lett volna. Egy nap kipróbáltuk, fölpattantam és elindultunk ő a járdán én az úton. Mind addig nem is volt baj, még mögöttem meg nem jelent szomszédom autója, akkor elkezdtem imbolyogni, mint a bolygó hollandi. Lassított,mert látta, hogy hogy kerekezek. Leakartam tenni a lábam, erre nem volt padka, úristen..., kerékpárostól be a bokorba, nem látszott ki csak a cipőm!
A párom mikor látta lassítanak az autók elkezdett szaladni tudta gáz van! Meg is talált a bokorba! Asszem azóta se ültem a kis bicajomon és nem is fogok.
Szomszédom mai napig emlegeti!
Jó volt Orsolya ala bokor, fején kerékpár! Ma jót röhögök ezen is, most is hogy vissza emlékeztem rá!
fel
le
/ 1KÖRÜZI A NETTEN./
"Tételezzük fel, hogy:
A központi kormányzat mindenkinek ad kb. 1.000.000 Ft-ot.
- Ha ezt a pénzt elköltjük a Sárkány Centerben, vagy a Józsefvárosi piacon, a pénz Kínába kerül.
- Ha benzint veszünk rajta, akkor az araboké lesz.
- Ha komputert veszünk, akkor Indiába és Hong Kong-ba kerül.
- Ha gyümölcsöt, zöldséget vásárolunk, akkor Hollandiáé, Spanyolországé, Olaszországé, Egyiptomé és Iráné lesz.
- Ha kis fogyasztású és jó autót veszünk, akkor Japánba, Németországba, Spanyolországba kerül.
- Ha semmire sem jó elektronikus f@szságokra költjük, akkor a pénz Taiwanra vándorol, és nem segíti a magyar gazdaságot.
- Az egyetlen lehetséges mód, hogy a pénzt itthon tartsuk Magyarországon, ha kurvákra, jó magyar borra és pálinkára költjük, mert ezek garantáltan hazai termékek.
Én ehhez tartom magam!
Csak hát nehéz a nőkkel megértetni, hogy mindezt merő hazafiságból teszem!
Egy magyar hazafi."
Ezt érdemes megsasolni nem zene .../1 " ...
fel
le
A TÉT? ÉLETBEN MARADNI!
Fiatalon még nem gondolunk a középkori, időskori, életminőségünkre, amely elkerülhetetlenül bekövetkezik (most nem azokról van szó, akik már a zsenge korukon túllépve direkt módon, tékozlóan fogyasztják az egészségüket, energiájukat). Bekövetkezik, de nem mindegy, hogyan, sok szenvedés közepette, vagy elviselhető életfeltételt alakítunk ki magunknak, és lehetőleg úgy, hogy minimális gyógyszer szedésére legyen szükségünk. A tudósok állítása szerint, lehetséges, rajtunk, magunkon múlik.
Dr Lenkei Gábor az „EGÉSZSÉG” című könyvében, a könyv elejétől a végéig hosszan taglalja: Miért élünk fele annyi ideig, mint kellene, lehetne; minek hiánya okozza, hogyan alakították az orvosképzést a betegség-ipar céljaihoz (a gyógyszeriparhoz). Nem az orvoslás ellen ágál, hanem a túlzott gyógyszerfogyasztás ellen, és hogy az orvosok nincsenek érdekelve a betegség megelőzésében, de annál jobban (az orvosok bizonyos része) a gyógyszerek kiírásában.
Dr Lenkei Gábor, a ...
fel
le
Szolidaritást vállaltam a cicáimmal. Ha ők nem, akkor én sem eszek. Igaz, rajtam meg is látszik, de ők valahogy ellenállóbbak a megpróbáltatásokkal szemben.
Tudnék egy-két tippet adni a fogyni vágyóknak. Jól bevált recept az enyém!
Kivárnak, akárcsak én, ebben mondjuk hasonlítunk. Olyan túlélő fajták!
Kire is számíthatnának rajtam kívül és fordítva?
Látom azért, hogy kicsit gyorsabban szedik a lábukat, amikor feltűnök a kanyarban. Mindenki kap egy simit. Egyelőre, míg le nem cuccolok, ennyi telik csak tőlem. De már közel a segítség! Várják.
Most sem, mint mindig nem találkoztam senkivel az úton. Valahogy már nem is hiányzik. Mégis jólesik, ha látom nyitva a nagy kapu, kint van a szomszéd.
Füstölögnek a kémények. Hideg van. De nála meleg.
Akkor is be fogok fűteni, mert az én házam, az én váram! Jólesik a meleg nem csak nekem, a cicáimnak is, hiszen, ha jóllaktak, mindegyik megtalálja a neki megfelelő helyet, ahol csak önmagával tud foglalkozni. Már van nyáluk, végigmosdatják a ...
fel
le