- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Hát sziasztok!
Oly rég szavaltunk má' 1 közöset ;-)
Hangolódjunk a finisre :-)
Petőfi Sándor: SZEPTEMBER VÉGÉN
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifju szivemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme sötét hajam őszbe vegyűl már,
A tél dere már megüté fejemet.
Elhull a virág, eliramlik az élet...
Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide!
Ki most fejedet kebelemre tevéd le,
Holnap nem omolsz-e sirom fölibe?
Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre
Könnyezve borítasz-e szemfödelet?
S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme,
Hogy elhagyod érte az én nevemet?
Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világból
Az éj közepén, s oda leviszem azt,
Letörleni véle könyűimet érted,
Ki könnyeden elfeledéd hivedet,
S e szív sebeit bekötözni, ki téged
Még akkor is, ott is, örökre szeret!
Koltó, ...
fel
le
amikor nem lehet fokozni egy kapcsolatot, amikor nem léphet feljebb a kapcsolat, amikor nem fokozhatók az érzések….amikor minden elveszett. amikor csak magadat okolod a történtekért, és magadban keresed a hibát…. amikor bármit megadnál érte, a közös dolgokért bármire képes lennél, nem tudsz lépni, mert tudod, hogy úgyse változik semmi. amikor csak róla, vele érte álmodsz egy közös jövőről, amikor vele vagy csak Őt látod, és a külvilág megszűnik körülötted létezni…amikor eldobnád az érzéseid, annyira fáj a hiábavalóság, amikor a boldogságot csak mellette tudod elképzelni…. amikor csak ŐT akarod… és nem érdekel senki más…. amikor az Ő nevével alszol el, amikor az Ő nevével ébredsz….amikor aggodalommal gondolsz rá, hogy nehogy valami baja történjen! amikor hívni akarod, de nem lehet…amikor el akarod mondani neki, hogy szereted és őrülten akarod ŐT….de nem mondasz semmit, mert nincs értelme semminek…hiába tudja, hiába érzi, hogy fontos vagy neki….Ő mást szeret és mással éli az életét….
az ...
fel
le
Soma. Somáról egy bokor jut eszembe, a som. Vagyis cserje. Azt hiszem. Amúgy hajnali kilenc óra van. Már egy órája fent kómázok.
A reggeli vajas-kajszilekváros zsömléimet a kanapén, a tévé előtt költöttem el. Valami reggeli nem tudom milyen műsor ment a világvégéről. Soma beszélt.
Két gondolat ragadott meg, az egyik, mert elképzeltem és sokkolt. Valami szöveg volt, hogy télen kevés a fény, és hogy az energia oda áramlik, ahol már van... Soma pedig sötét téli reggeleken addig fel sem kell, míg a két szeme közé a harmadik szemébe nem világít minimum három percig az ágya mellett tartott zseblámpával.
Nem tudom, hogy nem vakul-e meg ilyen drasztikus megvilágítástól a harmadik szeme, de hogy nekem a másik kettő is sokkot kapna ettől, az biztos.
Én téli reggeleken így ébredek a reggeli lámpafényre:
- Kapcsold le! Kapcsold le! - sikítok - Megvakulok! Megvakulok!
A másik gondolat, hogy van az Ősbizalom. Ami azt jelenti, hogy bízunk benne valahol mélyen belül, hogy mindig ...
fel
le
Adios
Amigos-t
a díjosz
-tóknak,
(amig oszt
-ogatnak)! :)))
Úgy érzem, nem csak nekem szól ez a díj! :)
és szónál ékesebben, pontosabban
a lényeget fedi. Ha jól felkötöttem,
minden, mi szép lehet, benne van abban. :)))
Őrülten örültem!
Zsizsiknek külön különös köszönet!
Honnan vehetted a pontos méretemet?
Ez az előke
nagyon előke-
lő,
nem holmi talmi,
haszontalan holmi!
Igy, le se égek,
a Feleségek-
nél
fel sose sülök,
míg meg nem nősülök!
Hiába kötény,
szomoru de tény-
leg
maradnék legény
legszívesebben én.
Áll majd előtted
álmaid nőtlen-
ül
maradt férfia
kötetlen kötényén
lelóg a masni,
s ki fogja mosni
a
köténykéjét
ha végül így sül el? :)
fel
le
Legkisebb lánykámmal levelezgettem ma. Biztosan vicceseket írhattam, mert sokat nevetett. Szeretem, ha nevet. Jó is lenne újra hallani igaziból.
Ezenkívül törlesztettem az alvásadósságomból és befizettem egy jó kis délutáni alvásra. Már sötét volt, amikor felébredtem. Most meg itt kukorékolhatok. Na mindegy, keresek valakit, aki még ébren van. Mondjuk egy vérfarkas pasit...
Elkezdtem olvasni egy vérfarkasos-boszorkányos könyvet, amiben természetesen valkűrök, tündérek és vámpírok is vannak.
Még sosem olvastam ilyet, illetve Drakulát igen, az eredetit, még tini koromban.
De ezek mostanában olyan nagy sztárok, hogy gondoltam, nem árt, ha elolvasok egyet.
Megállapítottam, hogy nem sokban különbözik a sima romantikus ponyvától, kivéve, hogy a szereplőknek természetfeletti hatalmuk van. Az erotikus része se ragadott magával. Nem tudom, de ha az orális szex leírásakor "nyelvcsapások" és egyéb szavak szerepelnek, az valahogy nem indít be. De most már kíváncsiságból ...
fel
le
- Meg ne merd írni! - szólt utánam, de tudom, hogy úgysem gondolta komolyan. Mert ő ilyen. Na, nem komolytalan, csak ilyen az egész személyisége. Ha nem tudnád, hát Nem Tomról beszélek, ugyanis tegnap volt szerencsém összefutni vele. Persze, nem véletlenül, mert azért ilyen véletlenek mégsem nincsenek. Pest nem olyan kicsi város. Pláne, hogy csak úgy felutazok a világ végéről, egy olyan városból, ahol már az irányítószám is ötjegyű (szerinte) a nagy Budapestre és a Keletiben azonnal belebotlom. Meg volt ez előre dumálva. Megjegyzem, simán elmentünk egymás mellett. Ő újságot olvasott, én meg egy kicsi, és molett férfiembert kerestem elszántan, ennek ellenére ... de hát ez van. Soha nem azt kapod, amit vársz.
Nagyon jól elbeszélgettünk. Ültünk a nyócker egy napsütötte padján és Ő beszélt, én meg hallgattam. Aztán úgy 10 percenként hozzám fordult, hogy most én jövök, mongyak már valami értelmeset, de persze ez közel sem sikerült úgy, ahogy szerettem volna. Sebaj! Jön még kutyára ...
fel
le