- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
A barátság az egyik legősibb intézmény az emberiség történetében. Az őskorban a barátok egy családként vadásztak együtt, a nők között is kialakult a jól ismert ragaszkodás. Kár, hogy napjainkban a "barát" szó egyre kevesebb emberre alkalmazható.
Úgy 6 éves lehettem, mikor először szembesültem azzal, hogy az emberek kiközösítenek. Nem fogom részletezni, legyen elég, hogy olyan dolgokért bántottak, melyekről nem tehettem - külső megjelenés, érzékenység, stb. A magány, amit ez okozott, jótékony hatású volt. Hosszú, és fájdalmas, de jótékony. 12 év önutálattal később már én rekesztettem ki másokat. Ez ugyan nem a jó hatások egyike, de legalább megóvtam magam. Közben kifejlődtek olyan képességeim, amikre büszke vagyok. Ilyen az empátia, az igazságosság, a megbízhatóság, és egyéb jó tulajdonságok, amiket inkább nem írok le - még önfényezésnek tűnne.
A lényeg az, hogy nagyon jó baráttá fejlődtem, annak ellenére, hogy nekem sosem voltak barátaim. Egy kezemen meg tudom számolni, ...
fel
le
Már olyan sokszor álmodtam azt, hogy hazajön, és tényleg úgy volt. Mint tegnap is. Jó volt az az álom… De nem is reméltem, hogy hazajön.
Mégis "eljött" tegnap és velem volt egész éjjel. Tudta, hogy félek egyedül a sötétben, és velem volt, míg már annyira fáradt és álmos nem lettem, hogy két perc alatt elaludtam.
Nem is félek, ha vigyáz rám. Ő se félt. Írtam is neki, hogy ne féljen míg engem lát. Elbújhat a szoknyám alá…
Még, ha nem is a valóságban… ha velem van, nem félek. Betöltött mindent… Mit nekem tér és távolság?
Kép forrása: http://www.lafemme-magazin.com/lafemme-magazin.hu/napi-vers/cecilia-meirelles-arrol-aki-egyszer-eljon
fel
le
Azt mondják, hogy az anyák olyanok, mint a gombok. Összetartják a dolgokat.
Ez egy hűtőmágnesen volt, amit az első kislányomtól kaptam. Gyerekkoromban sokan szalvétát gyűjtöttünk, vagy képeslapot. Én az utóbbit szerettem jobban, anyunak is voltak nagyon szép régi képeslapjai. Mostanában viszont szerintem én gyűjtöm a gyerekeket.
De amúgy is olyan nagyon anyás hangulatban vagyok mostanában. Talán azért is, mert sokat csetelek a lányokkal, és mert amikor felhívtam őket örömmel mesélték, hogy milyen élményeik voltak a suliban, és talán azért is, mert valami hatása van a barátcserje tablettának. Állítólag a női lelket is gyógyítja nem csak a hormonzavart… majd meglátjuk.
Ezt az verset találtam:
Csorba Piroska:
MESÉLJ RÓLAM
Mesélj anya,
milyen voltam,
amikor még kicsi voltam?
Az öledbe hogyan bújtam
és tehozzád hogyan szóltam,
amikor még nem volt beszédem?
Honnan tudtad mit kívánok?
Megmutattam a kezemmel?
Mesélj rólam!
Hogy szerettél?
Engem is ...
fel
le
Nagyon kellemes meglepetés volt, amikor ma beléptem és láttam, hogy ennyien itt jártatok a naplómban. Alig akartam hinni a szememnek. Köszönöm, hogy ennyien olvastok! Nagyon jó érzés!
Ígértem, hogy a szőr témára visszatérünk…
Nos, amikor először felhívtam a barátnőmet megkérdeztem tőle, hogy ugye nem borotválja ott lent? Mondanom sem kell, nem a lábára gondoltam.
Eléggé zavarban volt, de mondta, hogy nem, csak a lábát. Megnyugodtam, és mondtam neki, hogy ennek örülök, mert úgy szeretem azt a sötét háromszöget. Négy hónapra rá meg is ízlelhettem… Addig tartott míg kötélnek állt. Azóta meg nem tudom lerázni. Most már nem is akarom. Lehet, hogy megtartom. Mert olyan kis szelíd teremtés, és az jólesik, hogy velem ilyen, nem pedig egy veszekedős némber. Kedvemre való lány.
Fotó: http://pazzo.hu/archives/2008/02/17/Koszonomhogy_olvastok/
fel
le
Nem vettem észre, hogy mikor jössz felém, s nem tudom, hogyan kerültem a karjaidba, de egyszer csak ott voltam, felemeltél, megforgattál, öleltél, csókoltál. Szédülten, viharosan szerettelek, örömujjongás és szerelem töltötte be minden porcikámat.
Aztán megfordultam a ház felé, és láttam, hogy mamáék ott állnak és néznek. Integettem nekik - mintegy felszólításul, hogy ők is örüljenek már a boldogságomnak, és ne nézzenek rossz szemmel rám.
Aztán felébredtem.
Ezer éve nem láttalak már és közel kétezer éve nem tartottál a karodban… Lassan háromezer éves leszek… megőszülök mire megkéred a kezem, ha ilyen lassan haladunk…
:))))
"Siess haza! Vár a mama!"
:)))
fel
le