- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Álmainkból felébredve elmúlik minden,
csak az érzés marad meg a szívben.
A fájdalom emléke még fájdalom,
napfény ízére vágyom, feledni tegnapom.
Útnak indítani egy érzést, had vezessen némán,
felejteni minden gyötrő éjszakát.
Szíved legyen nekem a legféltettebb kincs,
ennél szebb dolog a világon nincs.
Tétova még az érzés, mely felkavar.
Lehetünk e egymásnak nappal és az éj,
leszel e a sötétben világító fény.
Mutasd meg nekem lángoddal merre menjek.
Add a kezed, hogy szívünkben örökre együtt legyünk
süssön fel végre a nap, űzze el fájó gondunkat.
Mosolyunk egymásra ragyog, lélekben együtt vagyunk.
Kezem kezedbe téve, egy leszek veled,
kérd a szívem, s én kezedbe adom, akkor
ezentúl már csak hozzád tartozom.
Ma még vártam a hajnalt, néztem a csillagos eget,
talán valahol te is ugyanezt tetted.
fel
le
Ma van apró unokaöcsénk és Barbi unokatesójának a születésnapja, hogy elszaladt ez az 1 év???? Bizony el és milyen sok minden történt ez idő alatt....! Sok minden változott, de az is igaz hogy mindig úgy éreztem Benőke a békét hozó gyermek a családunkba és az is, amíg lányom egy igazi szerelem gyerkőc, addig ez a kis apró fiúcska béke teremtő az életünkbe! Vidám, jó kedvű, rafkós, csipogós és mindenkit elvarázsol mosolyával, még a legrosszabb kedvű embert is!
Unokaöcsém a szívem egyik csücske, szerintem látni mennyire szeretem....
Kis Benőke Isten éltessen sokáig, a füled meg érjen bokáig!!!!!!!!!! Nagyon - nagyon sok boldog napban legyen részed az életben! Orsolya, Józsika és unoka tesód Barbara
Szép napsütéses napot kívánok mindenkinek!
fel
le
Edda Művek
Újra láttalak
Ó, ma újra láttalak,
A szívem megszakad,
Ahogy te átmentél az úton.
Hó, ma újra vártalak,
De csak álom marad,
Hogy elém jössz ugyanúgy, mint régen.
Elmentél, szinte fájt a csend,
Mikor te tőlem elmentél.
Így volt.
Hó, ahogy átöleltelek,
Csak utánozni képes
Azt minden képzelet.
Hó, ahogy szerettelek,
És elengedtelek,
Harc nélkül feladtam magunk.
Elmentél, szinte fájt a csend,
Mikor te tőlem elmentél.
Így volt.
Ref.:
Testedben fürdök meg, érzem illatod,
Átölel a hajnal, újra boldog vagyok.
Senki nem tudhatja meg, hogy itt voltál,
Csak én álmodok, én álmodok.
Gyönyörű voltál nekem,
Most szenvedés,
Hogy tested már csak elképzelhetem.
Nézd bolond életem,
Tovább képzelem láthatatlan,
Ködfedte sorsunk.
Elmentél, szinte fájt a csend,
Mikor te tőlem elmentél.
Így volt.
Ref.
Szerelmünkért
Amit elhagytunk
Még most is szenvedek.
Ó, az örök társ
Az életemben lehettél volna te,
Szeretlek még mindig.
...
fel
le
Azért hihetetlenül csodálatos dolgok is történnek velem, például, hogy a facebookon, véletlenül rátaláltam erre az oldalra, ahol lelkiismeret-furdalás nélkül kipanaszkodhatom magam és együtt-érző emberekkel találkozhatom legalább virtuálisan.
Csoda az is, hogy nagyobbik lányom végre képes volt a tudatába tuszkolni, hogy ez igenis egy gyógyíthatatlan kórság. Hatalmas nagy előrelépés nála, mert - bár tanítónő - nem akarta a tudatába befogadni a tényt, hogy az anyja milyen betegségben szenved.
Gergő fia - aki az első unokám mostanság sűrűn előfordul nálam, pedig ez igazán nagy dolog, mert ő egy 19 éves fiú, lenne jobb dolga is.
Talán lesz majd egy nagyobb csoda is: találok egy olyan orvost is, aki nemcsak vizsgálatokra küld (már mindenhol voltam), hanem kezelni is tudja az állapotomat.
Remélem.
fel
le