- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Javítják a lépcsősort az Avason.
(már ideje)
Ahogy jövök hazafelé, mindig újabb nevek, jelek, feliratok fogadnak a friss betonba vésve.
Tegnap arra gondoltam, a gyerekek még nem veszítették el a humorérzéküket. Aztán rájöttem, hogy még én sem, ezért fogtam egy célszerszámot (deszkadarab), és én is odavéstem a nevem.
Kicsit macerás volt, már nagyon kötött a beton, és tele volt mindenféle kaviccsal.
Aztán, ahogy haladtam lefelé, újabb, frissebb lépcsőre bukkantam.
Ide már elég volt egy vékony bot.
Aztán még újabb, szintén frissen öntött lépcsők jöttek.
Gyorsan átmentem egy másik útra, mielőtt mindet összefirkálom.
fel
le
Néha van olyan nap, hogy csak az ürességre ébredsz. Még mindig nem érkezett meg, akit annyira vártál. Csak érzed legbelül az ürességet, mielőtt még biztosan tudnád a nincset. De ha melletted áll, akit szeretsz, akkor mindig van remény. Újra és újra van. Sosem adod fel… Kicsit fáj azért…
Ilyen reggeleken nem szeretnél mást, mint egy ölelést. Nem forrót és perzselőt, mint máskor, hanem egy vigasztaló, gyengéd ölelést, hogy az arcodat simogassák, mert a gyengédség felülírja a rosszat, és nem sajog úgy a szív… S mire leszáll az est, még jobban hiányzik az ölelés, az odabújás. Hogy a mellkasodhoz húzódva hallgassam a szívdobbanásaidat, s közben gyengéd kezeddel simogass.
Néha kicsit sírni kell… Néha az üresség miatt, néha az örömtől, és néha azért, mert visszaadhattad a reményt annak, akit szeretsz.
Nincs nagyobb örömöm annál, mint mikor látom, az örömöd…
fel
le