- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Sünöcske meghívója
Rozsdás lombok alá
vackolódik álmom,
tél fehér hidegét
röggel védve várom.
Kamrám tele van
szép, piros almával,
ha erre jársz, lepj meg,
térj be a hangyákkal!
Tüskéimtől ne félj,
csak befelé szúrnak...
Jöttöd öröm mindig!
Nincs helye a búnak.
***
Kifulladásig
Rozsdás levél szilaj tánccal
búcsúzik élettől, fától.
Avarágyba dió bújik,
fű zöldje közt gesztenye lángol.
Tarka világ téli álom előtt
tombolva, rogyásig táncol.
***
Őszi csendélet
Térdelő gabona,
sáros napraforgó,
rothadó szőlőlé
ásítozó hordó.
Részeg darázs zümmög,
bóbiskol egy nagyot,
madár száll melléje,
köpködi a magot.
Hangya várja, hátha
morzsácska is pottyan,
aszott szilva bája,
kopott üstben rottyan.
Dió koppan, jelzi
megfáradt már az ág,
gesztenye kínálja
tüskék közt aranyát.
Keserű füstté vált
rőt levelek tánca,
üres fészek árván
...
fel
le
Amikor elolvasok egy romantikus regényt és befejeződik a történet, mindig egy kicsit szomorú leszek, hogy meg kell válni a szereplőktől, hogy nem folytatódik tovább, amikor most végre épp boldogok és megvolt a lánykérés is. Az ember lánya kíváncsi lenne a boldog életpillanataikra is, vagy ti nem? A regényekben gyakran a házasságkötés a történet befejezése, de a valóságban az az igazi kezdet.
Befejezetlen történet címmel volt kiváltságom írni április közepén ide Tündérünk naplójába, s most folytatnám... Ott hagytam abba, hogy a férfi, aki a legfontosabb számomra, fájdalmában magába zárkózott és én kívül éreztem magam. A fejemben eldöntöttem, hogy nélküle kell tovább léteznem, ha nem akarok vele és mégis nélküle szenvedni így a hiányától, ha nem enged közel, hogy ne rántson le engem is. Nem akartam ilyen védelmet tőle, ettől csak szakadék lett köztünk. Nem tudtam megérteni őt, nőből vagyok, ha szomorú vagyok, ahhoz fordulok, aki a legközelebb áll hozzám. Úgy gondoltam, hogy ...
fel
le
Hullámzó a hangulatom mostanában mint a viharos tenger kalózok nélkül. Néha még én sem tudom, hogy milyen napra fogok ébredni. Napok óta depis vagyok kicsit, persze biztosan csak a hormonváltozások miatt, nemhiába, hiszen kamaszodok. Tudjátok, ilyenkor vannak azok a gyilkos gondolataim, hogy engem nem szeret senki, soha nem is fog és csúnya vagyok, utálom magamat, nem vagyok jó semmire és felteszem avatarnak a madárijesztőt. Aztán persze kapok, hogy nem a madárijesztővel akarnak csetelni. Pedig szerintem valóban mókás figura és szerettem az Óz a csodák csodájában is. Igaz, a szőlősorok közt halálra rémültem tőle kis híján és még a szívritmusszabályzóm sem volt nálam. Hja... a szívekkel mindig csak baj van, akár kőből vannak, akár emberből. Az enyémmel amúgy is sok a galiba, mert egyfolytában szeretésre vágyik. Én meg érintésre. Hamarosan megint eljön az az idő, amikor nem csak meghalnék egy érintésért, hanem ölni is tudnék érte, ha nem lenne büntetendő a cselekmény. Így maradok a ...
fel
le
A vezércikk szóról nekem mindig az újságok első oldalán megjelenő kiemelt betűtípussal szedett, főként politikai vagy társadalmi témákkal foglalkozó, vitaindító, vagy éppen vitákat lezáró - általában a főszerkesztő által megírt - pár hasáb jut eszembe. Bocsánatot kérek érte, de én ezeket általában nem olvastam. Jellemzően az adott vezető politikai réteg szája íze szerint került megírásra, nélkülözte az objektivitás alapelemeit. Aki finanszírozta a lapot annak kellett tetszenie. A ma világa sem más. Nem akarok vitát gerjeszteni, de létezik ma független újságírás?
No, de én nem a zsurnalizmussal foglalkozó eszmefuttatást akarok elétek tenni, amit egy hétig unhattok. Akkor, hogy kerül a "csizma az asztalra"? Tündér kért fel egy vezércikk megírására. Most semmi történelmi, vagy éppen politikai esemény nem kér méltatást, vagy kritikát. Akkor miről írjak? Írjam meg, hogy Izrael megvédi a hazáját egy terror szervezet ellen? Nem jó. A Hamasz nagyon ügyesen tálalja az általa ...
fel
le
"- Szegény Ember! Nem elég, hogy autóz - ik vagy nyócvan kilametert, még oda is rendeled a spar-hát-hozz! És akkor még vezényelsz neki, - mint egy dirigens! Hát már derogál meleg étellel, és meleg ággyal várni az uradat?..."
Élvezem, ahogy a keze alá pakolok mindent... Csak egy szavába kerül! - Tedd ide!... - Vidd oda!... Teszem én!... Viszem én!... de szinte nem győzöm követni... Ügyes, ahogy forgatja...
- Oda ne égjen!?
- Ne aggódj!.. (Megszoktam már... de nem tudom megállni...)
- Teeee... az ízek mentén vágd el! Ne a csontot!...
- Nem azt vágom Teeee... Ne szólj bele!...
- Jóóóó, nem teszem. Akkor se a csontot vágd!
Nem bánom - mondtam, amikor közölte velem, hogy indul hozzám. Még mielőtt felolvasta volna az egész irodalmat... az ő gépe különben is nagyon lassú. Jobb, ha helyben teszi - gondoltam, még a hasznomra is válhat... Fel is kerekedtem azonnal és elvégeztem egy óra alatt egy heti házimunkámat. Engem nem sürget az idő. De most valahogy ráérzett...
- ...
fel
le
A magyarság és a keresztény hit világának találkozását és összefonódását a magyar nép egyetlen uralkodó személyéhez köti; az első magyar királyhoz, az államalapító Szent Istvánhoz. István a magyar államiság és a kereszténység alapjait lerakó Géza fejedelem fia, a honfoglalást (896) vezető Árpád fejedelem ükunokája.
Géza fejedelem örökösének és utódjának Vajkot jelölte ki, aki a keresztségben az István nevet kapta (István, görögül Sztephanosz azt jelenti: „koszorú, korona”). Géza tehát szakított a trónöröklés szeniorátusi rendszerével, amelyben a legidősebb férfirokonra száll a hatalom. A hagyományos öröklődési rend szerint a Somogy-vidék urának, Koppánynak kellett volna Géza örökébe lépni, így nem csoda, hogy Istvánnak 997-es trónralépése után először vele kellett megküzdenie.
A magyar államalapítás egyik legfontosabb mozzanata a koronázás volt. István II. Szilveszter pápától kért koronát, és 1001. újév napján tétette fejére Esztergomban. Ezután folytatta az egységes ország ...
fel
le
Hányszor gondoljuk egy-egy képtelen történetet hallva, hogy velünk egészen biztos, hogy nem fordulhat elő még csak hasonló sem.
Ültél már gépi autómosáskor a kocsiban? Élvezted azt a bizarr, de biztonságos helyzetet, amikor a hatalmas kefék tisztára mossák a kocsit?
Én ki nem hagynám! Kint beborít a hab, olykor meglódítja az erő a karosszériát, de bent, bent nyugalom van, béke és biztonság. Szól a rádió, és olykor megszólal kényelmesen elhelyezkedő, szundikáló férjem is.
Nyaraltunk, de a GPS-be nem otthoni címünket, hanem egy rendezvény - sok-sok kilométerre lévő - helyszínét programoztuk be, ahová - reméltük - időben fogunk beesni.
Jó zene szólt, én pedig üldögéltem elégedetten, és tervezgettem a nap hátralévő részét. Hosszú programot fizettünk be, hogy lemossa az út minden porát, de a habos víz lassan elfogyott, tisztult a látkép a szélvédőn, és jött a hideg zuhany!
Szó szerint!
Férjem belső órája csörögve ébresztette gazdáját, ki kötelességtudóan kászálódott, hogy ...
fel
le