- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Szép nyári nap!
Nyár van!
Ezerrel süt a Nap!
Te is észrevetted,
Ne is tagadd!
Ha mégsem, akkor te nem látsz, talán vakondok vagy?
Én már látom, tudom, érzem,
észrevétlen maradni képtelen,
benne napjában megfürdöm, sütkérezem.
Tudomást venni róla nem nekem van szükségem,
én már mindenemet kitettem,
amim csak volt, van, és élvezem!
Mi a nyárban szép volt egykoron,
ma is benne van, jól tudom.
Ha mégsem élvezed, nem látod,
ne is tagadd, meg sem próbálod!
Így, csakis így lehet szép a nyár, a Nap a tiéd,
ha te is szeretnéd!
Rád vetül akkor a nap sugara!
Ettől lesz neked is szép
a július, az augusztus hava!
Boldogabb leszel, mert mind, kik létezünk,
fiatalon igazán és szívből szerettünk.
Most itt van a nyár, mire vártál,
nem holmi szürke, penészidő már ez,
amikor sütkérezni sem mersz, nem is lehet,
semmittevésre késztető, üres, céltalan, semmilyen idő.
E nap, mely egyszerre felragyog,
nem egy ígéret marad mára az égen,
ez már nem az!
Ez egy igazi júliusi nap!
...
fel
le
„Áll a templom, dülledt néma jel,
Harangja nem szól már, nem énekel.
Bezárt az iskola, az óvoda, a bolt,
Itt minden csak volt, egyre volt.
Széthordtak mindent a nagy szelek,
Minek ide még buldózerek?”
… kérdezi vádlón, Magyari Lajos költő.
Ecce Homo!... Igen, én is… Mert, csak a szépet akarom látni Erdélyből… A Kárpátok égig érő fenyőfáit, a medvebocsok játékát, a hegyi patakok kristálytiszta vizének pajkos futását, az épülő utakat, a szépülő falvakat.
Pedig, van, amikor nem szabad hallgatni és nem szabad feledni… És, van hely, ahol a néma főhajtás nem elég… Bözödújfalu ilyen hely…
Egy őrült elme kitalálta és elrendelte, hogy vízzáró gátat kell építeni a Küsmöd patak vizének megfékezésére… Víztározót, egy évszázadokon át jól működő, egyedülálló közösség, egy falu elárasztásával. Katolikus, unitárius, görög katolikus és székely szombatosok éltek itt háborítatlan békében, tisztelve és elfogadva egymás vallását, másságát.
Reményik Sándor talán megérezte, ...
fel
le
Nyár volt, kellemesen hűsöltünk a kocsma napernyője alatt, a hideg sör itatta magát. Ő ült mellettem, a Tabu, a Végzet. A világ egyetlen négyzetméterébe tömörült minden, amire a tökéletes pillanathoz szükségem volt.
De tudtam, hogy hazavárják. Vagy, ha nem is várják, magától értetődőnek veszik, hogy hazamegy. Be kellett érnem a napnyugtáig tartó boldogságadaggal, ami, úgy éreztem, csak egy szelet abból, amit egymásnak tudnánk adni, mégis, jóval több, mint amit egyes emberek egy egész életen át kapnak a másiktól.
A szám cuppant egyet az üvegen, mikor belekortyoltam a sörömbe. Ő felkapta a fejét, és huncutul mosolygott. Tudtam, mi jár a fejében, hogy mennyire őrjítően szexinek találja az egész mozdulatsort. És azt is tudta, hogy ezzel én is tisztában vagyok. De tovább játszottunk, mert tovább kellett játszanunk a szerepünket, hogy két kolléga vagyunk csupán, akik így vezetik le az aznap ledolgozott órákat.
Egyszer csak megláttam a kérdést a szemében. Láttam, hogy azon morfondírozik ...
fel
le
- Szerinted honnan lehet tudni, hogy a pasi, aki melletted van, tényleg a Zigazi?
Pszichokata barátnőm szegezte nekem a kérdést, jó pár éve. Mivel éppen ünnepeltünk valamit - vagy talán csak egy szokásos szombat estét ültünk -, a válasz kézenfekvő volt. Elég volt az előttünk tornyosuló feles poharakra néznem, és tudtam, mit kell mondanom neki: - Kata! Az igazi olyan, mint a hiánytalanul felszolgált tequila. Mint ezek itt, előttünk.
- Jó, elhiszem, hogy ma este feldobott ez a néhány pohárka, de azért ne ebben keresd a boldogságot – figyelmeztetett. Aggódását - miszerint idővel menthetetlenül alkoholista leszek - megelőzendő, folytattam a gondolatmenetemet: - Emlékszel, amikor a múlt héten beültünk arra a rémes helyre? Kikértük a tequilánkat, és a csaj csak akkor közölte, hogy nincs citrom, amikor már nagyban sóztuk a kezünket.
- Ne is mondd – idézte fel Pszichokata megborzongva a rossz ízű emlékeket.
- Nos, a pasik pont ilyenek. Tequilák. A legtöbbje só és citrom nélkül. ...
fel
le
A szándék már sokszor megvolt, de az elhatározás… Inkább a lift.
Mindig győzött a kényelemszeretete, hogy a liftajtót gyorsan behúzza maga mögött, és gombnyomásra beinduljon az otthonos zúgás, a kellemes melegben nyílegyenesen fel a tizedikig.
Az összefirkált falat szokta bámulni a szűk helyen, vagy számolt – mindig számolt akaratlanul is -, és végül egy óvatos lépéssel kiszállt, végre szabad volt. Kiengedhette a visszatartott lélegzetet, ami már robbanásig feszítette a fejét is olykor, ha nem volt egyedül.
A kivilágított fülke zökkenve állapodott meg. Meleg, piros vidámpark hangulata volt. A feljáró pedig - a lépcsőházi félhomályból oldalt - a sötétbe vezetett, a kanyarodónál már alig lehetett kivenni a fokokat.
Három, kettő, egy. A zár automatikusan kioldott, de felfeszíteni a nehéz ajtót, berántani a belsőt, és kivárni a külső ajtó végtelen lassú csukódását – érezte, hogy három másodperc behozhatatlan késésben van. Mintha a fogai között csikorgott volna a homok, egy műanyag ...
fel
le
Napba öltözötten
gyermekeid várod,
Somló hegyen békéd
mindnek felkínálod.
Esős, hideg nap van,
- próbatétel-féle -
nem riasztja néped,
nem húzódnak félre.
Énekelve, vígan
gyülekeznek rendben,
szeretet, és hála
honol a szívükben.
… Nem vagyok ott most sem...
Vágyom Hozzád én is!
Jöttöd napkeltével
tán láthatom mégis.
Jázminnal köszöntlek,
balzsamos illattal,
fehér bimbója a
Te kedvedért pattan.
Üzenem, szeretlek!
Készítsd helyem Nálad,
és kérlek gyámolítsd
Angyal-Anyácskámat.
-Sági Erzsébet-
<div style="margin: -20px 0px 30px; text-align: center;">
<iframe width="560" height="315" src="//www.youtube.com/embed/xx9cKlS4djc" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>
</div>
fel
le
Nehéz őszintén beszélni az anya-lánya kapcsolatról. Sokáig ez tabu téma volt. Ma már, az idő távlatában, szembe merek nézni elsősorban önmagammal, mit tettem jól, vagy rosszul a múltban.
Szép lassan körvonalazódik, hogyan éltem meg napjaimat az én családomban, az én anyámmal.
Elgondolkodom - menet közben - milyen követendő példát hoztam magammal otthonról, amit akár el is fogadhattam, és alkalmazhattam a sajátomban...
Mégis mennyi mindent tettem másként az idő előrehaladtával, azzal a szent meggyőződéssel, hogy az a jó, amit én teszek...
Az első megtapasztalás kijózanítólag hatott rám. Szembe kellett néznem - sok minden egyéb mellett - azzal a ténnyel, hogy a gyermekszülés nem egy leányálom. Nem nekem találták ki. A nehézségekre, a körülményekre való hivatkozás csak álca, kifogás lenne részemről, ha azt mondanám, hogy ezért vagy azért nem akartam több gyermek anyja lenni, mert nagy családból származom. Nem ez volt a fő ok.
A következményekkel nem számolva, a döntés joga az ...
fel
le