- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Egy férfival beszélgettem ősz derekán, azt kérdezte, hogy mi is az a szerelem? Úgy vélte, hogy ő még sosem volt szerelmes.
Próbáltam összeszedni a gondolataimat ezzel kapcsolatban. Azt mondtam, hogy az a szerelem, ha valakivel szeretsz együtt lenni, többet mint bárki mással. Ha szereted simogatni, gondoskodni róla, ha szereted a hibáit is és sosem vagy túl fáradt, hogy meghallgasd. Amikor szeretnéd mindig a kezed ügyében tudni, ha veled van, persze kellenek az egyedüllét órái is, de egészséges mértékben szeretnéd, ha többet lenne veled, mint bárki más. Amikor szeretnéd vele álomra hajtani a fejed és vele ébredni minden egyes nap. Akkor vagy szerelmes, ha úgy érzed megolvadsz, ha pár nap kihagyás után újra hallod a hangját. Ha úgy érzed mindent feladnál érte és bármire kész vagy a jólétéért, persze a törvényesség határain belül.... lehetnek még ilyen nagy gondolatok. Talán nem is mind mind kötődik erősen holmi rózsaszín ködhöz. Azt mondják, hogy az erős szerelmek erős barátságokon ...
fel
le
Edina úgy ült ott előttem a kávézóban, mint egy szárnyaszegett madár. Szomorúan összehúzta magát, miközben a kávéscsészével melengette a kezét, majd bizonytalanul, félénken közölte: -Elválunk..
Még az állam is leesett. Nem is olyan régen, úgy másfél éve még az esküvőjükön,-ami nagy falusi lakodalom volt-úsztak a boldogságban. Edina az egyik legszebb lány volt a faluban, egyedüli gyerekként tehetős szüleitől mindent megkapott.
Gábor, a férje egy induló építőipari vállalatnál dolgozott műszaki beosztásban,menedzselte a céget, szervezett, tárgyalt, vezette az építési munkákat. Kettőjük jövedelme nem volt ugyan egeket ostromló, de jól kijöttek belőle. Még lakást sem kellett venniük, abban a házban éltek, amit Edina örökölt a nagynénjétől. Tehát nem volt tartozásuk, a rezsijük sem volt túl magas.
Szépen élhettek volna, ám Edina lassan kezdett ráébredni a nagy igazságra, miszerint lakva ismerni meg az embert.
Gábor egyre zsugoribb és konokabb lett, Edina ezeket a tulajdonságait most ...
fel
le
Feleségem angyali természetét számtalanszor megtapasztaltam, ahogyan jószívűségéről is meggyőződhettem nem is egyszer, ezért teljesen készületlenül ért, amikor elsőszülött kisfiunk, Lackó, kihozta belőle az anyatigrist, aki végtelenségig védi ivadékát, még a családtagokkal szemben is. Ha a családban bárki akár egyet is tüsszentett, lakásunk küszöbét legalább egy hónapig nem léphette át, mert Lackót nem szabad megfertőzni. Ennek eredményeként kisfiunk igazi vasgyúró lett, ellenben nem adták egymásnak a kilincset családunk tagjai, sőt, még akkor is ódzkodtak eljönni, ha mi hívtuk meg őket.
Többnyire mindenkihez mi mentünk, de a nagyszülőket kivéve, egy-két óránál többet nem töltöttünk senkinél.
Lackó óvodás nagyfiú lett és egy év múlva megszületett Linda lányunk, így kis feleségem úgy döntött, hogy nem változtat a rendszeren. Igaz, már hiába változtatott volna, mert a nagynénik, nagybácsik, keresztszülők és barátok, barátnők nem vettek fel bennünket a vizitálandók közé, úgy is ...
fel
le
Január 22. volt, Vince napja. Elhunyt urának neve napja. A temető az asszonyt leszámítva üres volt. A vad szél belekapott a kontyába és kibontotta azt, ahogy az ura is kibontotta az esküvőjük óta minden éjjel, amikor a karjaiba vonta lefekvéskor. Összeszorult a szíve. Már két éve lesz tavasszal, hogy elment élete társa. Lehunyta a szemét és elképzelte önmagát újra fiatal lánynak.
Vince négy évvel volt idősebb nála, és onnantól kezdve, hogy kinézte magának, minden nap elkísérte biciklivel őt az iskolába. Akkor ő még csak tizennégy volt. Elbűvölte a jóképű, barna hajú, kékszemű parasztlegény széptevése. Minden leány irigyelte őt a magas, erős fiúért.
- "Erzsike, szeretem magát, piros ajkát, fehér homlokát. Lába elé szórnák minden nyíló rózsát, szeretem a bájos mosolyát..." - énekelte neki az ablaka alatt.
A fiú csak egy egyszerű parasztlegény volt, ő pedig túl fiatal. A szülei nem örültek neki. Két évvel később ennek ellenére összeházasodtak. Még az első évben megfogant a ...
fel
le
Bérczi Domán ajka felett sötétednek a pihék, ám sima arca selymes, még nem csúfítják pattanások, és a szeme, hát, az bizony tengerzöld. Kár, hogy nem mer belenézni, mert elveszne benne. Tetszik neki ez a fiú, igaz, a párhuzamos osztályba jár, ezért csak a folyosón meg az udvaron találkoznak.
Domán kiválóan kosarazik, ezért Szironka három hónapja minden kosármeccsen ott drukkol a csapatnak, és viszi magával a barátnőjét is, hogy ne csak az ő hangja tűnjön ki a biztató szavakat hangosan kántáló tömegből. Időközben Ilonkának is megtetszik egy fiú, a Pataki Imi, aki a nyolcadik cébe jár és majdnem olyan tehetséges kosaras, mint Domán. Kiderült, hogy a két fiú között jó barátság szövődött és a mérkőzések után rendszerint megajándékozzák magukat egy-egy szelet Sacher tortával.
A két lány kifigyeli a fiúkat, de odáig nem merészkednek, hogy kövessék őket a cukrászdába és véletlenül találkozzanak, pedig minél hamarabb szeretnék felhívni magukra a fiúk figyelmét.
Szinte minden nap ...
fel
le
A Hűtlen
… már minden beszélgetésbe beleszövi magát a pénz …
Akaratlanul is, s kéretlenül
Rákérdezel egy ismerősre – Hogy vagy- s ha szemlesütve el is fordul, mert még él benne valami az emberből … Te tudod
… nincs már munkahely… nem tudom fizetni a számlákat … mi lesz holnap… lesz-e holnap…
Rabjai vagyunk – élni akarunk
Foglyai vagyunk – élni kell
Szeretőnk lett – álmaink suttogó szavaiban, már nem a kedvest dédelgetjük, álmaink arról szólnak, mennyi mindent megtehetnénk, ha pénzünk lenne…
Szeretőnk lett – s mi, szinte mindent elfeledve felkínálkozunk neki …
… ha elhagy – könyörögve borulunk térdre előtte, eszelősen kapaszkodunk búcsút intő aprópénzmorzsáiba …
Tükrünkbe nézve, még láthatjuk kaján vigyorgását. Megmutatja mit érünk nélküle – éhesen, fázva, otthon nélkül… Pénz nélkül.
Tükröt tart elénk.
- Nézd meg magad! Nem élhetsz nélkülem!– vijjogja lelkünkbe
A megcsalt , elhagyott, kifosztott , megalázott szerető pokolbéli tébolya villog szemeinkben.
- Menj! ...
fel
le
Van egy hasonló mondás… Lehet, hogy igaz? Nem mindenki vállalja be. Charles James Fox megtette, a 18. század végén. Politikus, diplomata, az Alsóház híres szónoka, nemzetközi események főszereplője – ja persze, nem a legszebb: amikor megszületett, olyan szőrös volt, hogy az apja majomnak nézte. Nem is a leggazdagabb: túl sok költséges szenvedélye volt, nem egyszer még a bútorait is elvitték a hitelezői. Egymás után érték a sorscsapások: faképnél hagyta egy ünnepelt színésznő, aki korábban a walesi herceget boldogította a szerelmével (meg mindenki mást, aki éppen megtetszett neki). Ekkor találkozott Fox a 18. század másik nevezetességével, a szépséges kurtizánnal, aki Elizabeth Bridget Cane-ként született 1750-ben, és ki tudja, miért, de Mrs. Armistead-nek nevezte magát.
Egyéjszakás kalandnak indult, a felek álmukban sem gondoltak arra, hogy ebből egyszer még házasság lesz, sőt jó házasság.
Elizabeth mozgalmas életet élt. Pályafutását fodrászmodellként kezdte Londonban. Szépsége ...
fel
le