- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
"- Szegény Ember! Nem elég, hogy autóz - ik vagy nyócvan kilametert, még oda is rendeled a spar-hát-hozz! És akkor még vezényelsz neki, - mint egy dirigens! Hát már derogál meleg étellel, és meleg ággyal várni az uradat?..."
Élvezem, ahogy a keze alá pakolok mindent... Csak egy szavába kerül! - Tedd ide!... - Vidd oda!... Teszem én!... Viszem én!... de szinte nem győzöm követni... Ügyes, ahogy forgatja...
- Oda ne égjen!?
- Ne aggódj!.. (Megszoktam már... de nem tudom megállni...)
- Teeee... az ízek mentén vágd el! Ne a csontot!...
- Nem azt vágom Teeee... Ne szólj bele!...
- Jóóóó, nem teszem. Akkor se a csontot vágd!
Nem bánom - mondtam, amikor közölte velem, hogy indul hozzám. Még mielőtt felolvasta volna az egész irodalmat... az ő gépe különben is nagyon lassú. Jobb, ha helyben teszi - gondoltam, még a hasznomra is válhat... Fel is kerekedtem azonnal és elvégeztem egy óra alatt egy heti házimunkámat. Engem nem sürget az idő. De most valahogy ráérzett...
- ...
fel
le
A magyarság és a keresztény hit világának találkozását és összefonódását a magyar nép egyetlen uralkodó személyéhez köti; az első magyar királyhoz, az államalapító Szent Istvánhoz. István a magyar államiság és a kereszténység alapjait lerakó Géza fejedelem fia, a honfoglalást (896) vezető Árpád fejedelem ükunokája.
Géza fejedelem örökösének és utódjának Vajkot jelölte ki, aki a keresztségben az István nevet kapta (István, görögül Sztephanosz azt jelenti: „koszorú, korona”). Géza tehát szakított a trónöröklés szeniorátusi rendszerével, amelyben a legidősebb férfirokonra száll a hatalom. A hagyományos öröklődési rend szerint a Somogy-vidék urának, Koppánynak kellett volna Géza örökébe lépni, így nem csoda, hogy Istvánnak 997-es trónralépése után először vele kellett megküzdenie.
A magyar államalapítás egyik legfontosabb mozzanata a koronázás volt. István II. Szilveszter pápától kért koronát, és 1001. újév napján tétette fejére Esztergomban. Ezután folytatta az egységes ország ...
fel
le
Hányszor gondoljuk egy-egy képtelen történetet hallva, hogy velünk egészen biztos, hogy nem fordulhat elő még csak hasonló sem.
Ültél már gépi autómosáskor a kocsiban? Élvezted azt a bizarr, de biztonságos helyzetet, amikor a hatalmas kefék tisztára mossák a kocsit?
Én ki nem hagynám! Kint beborít a hab, olykor meglódítja az erő a karosszériát, de bent, bent nyugalom van, béke és biztonság. Szól a rádió, és olykor megszólal kényelmesen elhelyezkedő, szundikáló férjem is.
Nyaraltunk, de a GPS-be nem otthoni címünket, hanem egy rendezvény - sok-sok kilométerre lévő - helyszínét programoztuk be, ahová - reméltük - időben fogunk beesni.
Jó zene szólt, én pedig üldögéltem elégedetten, és tervezgettem a nap hátralévő részét. Hosszú programot fizettünk be, hogy lemossa az út minden porát, de a habos víz lassan elfogyott, tisztult a látkép a szélvédőn, és jött a hideg zuhany!
Szó szerint!
Férjem belső órája csörögve ébresztette gazdáját, ki kötelességtudóan kászálódott, hogy ...
fel
le
Nem, nem, nem és nem! Férjem tiltakozik, amikor a szabadságunk előtt két héttel felvetem, hogy igazán elmehetnénk nyaralni, csak ide, a Balatonra, de hallani sem akar róla, mert nincs rá pénzünk, majd elmegyünk a nagyszülőkhöz vidékre, az egyik alföldi, a másik dunántúli, és a fővárosban is találunk jó programokat, és nem kell nélkülöznünk otthonunk kényelmét.
Dohogok a munkahelyemen, mert a kolléganőim elutaznak, ki az Adriára, ki meg Párizsba, sőt, egyikük Grönlandra megy tíz napra, s nekem lilul a fejem, bezzeg nekik telik rá, mi meg még a Balatonra sem jutunk el. Mérgemben kicsit erélyesebben teszem le főnököm asztalára a beszámolót, aki persze nem hagyja szó nélkül, s addig kérdezget, mígnem töredelmesen bevallom, hogy fuccs a nyaralásunknak! Nem úgy van az, Erika, nézze, kössünk egyezséget! Ha vállalja, hogy két hét szabadság után az idén már nem vesz ki több szabadnapot, és mindenképpen itt lesz, amikor én szabadságon leszek, akkor ingyen és bérmentve a rendelkezésükre ...
fel
le
A fülőke a szemőke-, szájóka- és orrókafélék családjába tartozik, de nem a tökfejeken tenyészik, hanem az európai vagy ázsiai erdőségben. Ritka szép név, és ha még azt is tudjuk, hogy bunkós lába van – egy darab, miért? Nem elég az? Önnek talán cipőgyára van? Akkor a száz- és ezerlábúakat javasolnám. Óriási üzleti lehetőség. A tanácsadói díjat bárhova át lehet utalni, ahol hozzáférhetek. Egy bissau-guineai bank lenne a legjobb, és bizonyos értékhatár felett nincs az a pénz, amit visszautasítanék.
A fülőke nem ugrál azon az egyetlen, bunkós lábán. Ebben a gazdasági helyzetben nem is lehet. Fülel talán? Szájalni vagy megorrolni úgysem érdemes. Attól nem lesz olcsóbb a benzin vagy a kakaó- Mi már nem mehetünk tönkre, egyenesen tönkön vagyunk. 3-5 centi magas, szürkésbarna tönkön, amely annál bunkósabb, minél följebb megyünk. Mindig a legfelső bunkó a legnagyobb. Gyapjas, fehér micéliumszálakat (lásd: mézesmadzag) lógat le, amelyeket rögtön elránt, amikor valaki beléjük kapaszkodik. A ...
fel
le
Kimennék veled az őserdőbe,
sorsára hagynám ezt a világot,
ha nem féltenélek
nyilak mérgétől, halálvirágtól.
Hidat, lélekvesztőt csomóznék, a folyamágon
naphosszat rostálnánk meddő szavakat,
hogy a tálcánkon csupa színaranyakra találjon az este,
és szerelemről szó sem esne.
Parazsat élesztő, szélhozó sötét
gyújtana rózsákat arcodon,
hogy szorosabban öleljünk,
amíg felettünk átdübörögnek a csillagszekerek,
és roskadó tüzünknél lépdelne majdan
egy játszadozó gyerek,
aki olyan, mint én, olyan, mint te,
a terra incognita népe,
amint ónt és búzát mér az edénybe,
vonásainkat ringatná tovább.
Az arcokon, fordul az árny,
de a liánágyon mindörökké te virágzol,
és én mondom az imát:
Kilépnék veled a csillagközi térbe
ruhátlanul,
a billiomod szekundum létre,
amíg a kozmosz ránk exponál,
ha nem féltenélek
szakadatlan szabadesésben,
ahol egyremennek napok és századok,
együtt párolognánk el a mindenségbe,
és szerelemről szó sem esne.
Száguldanánk egy fénycsóvában
a ...
fel
le
Szép nyári nap!
Nyár van!
Ezerrel süt a Nap!
Te is észrevetted,
Ne is tagadd!
Ha mégsem, akkor te nem látsz, talán vakondok vagy?
Én már látom, tudom, érzem,
észrevétlen maradni képtelen,
benne napjában megfürdöm, sütkérezem.
Tudomást venni róla nem nekem van szükségem,
én már mindenemet kitettem,
amim csak volt, van, és élvezem!
Mi a nyárban szép volt egykoron,
ma is benne van, jól tudom.
Ha mégsem élvezed, nem látod,
ne is tagadd, meg sem próbálod!
Így, csakis így lehet szép a nyár, a Nap a tiéd,
ha te is szeretnéd!
Rád vetül akkor a nap sugara!
Ettől lesz neked is szép
a július, az augusztus hava!
Boldogabb leszel, mert mind, kik létezünk,
fiatalon igazán és szívből szerettünk.
Most itt van a nyár, mire vártál,
nem holmi szürke, penészidő már ez,
amikor sütkérezni sem mersz, nem is lehet,
semmittevésre késztető, üres, céltalan, semmilyen idő.
E nap, mely egyszerre felragyog,
nem egy ígéret marad mára az égen,
ez már nem az!
Ez egy igazi júliusi nap!
...
fel
le