- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
– Hány óra? – kérdezted tőlem, ahogy kiléptünk a bérház ajtaján.
– Van még időnk – nyugtattalak meg, és elindultunk a homályos szürkületben.
Nyomasztóan korán sötétedett még mindig, mint rendesen a februári estéken. Az ablakok színesen villództak, bentről a tévék kék fénye festette szépre a kezdődő éjszakát, kint az ereszkedő ködben sárgán sugárzó utcai lámpák darabolták föl körülöttünk a teret. Sötét, csillámló falak, messzire izzó utak, minden olyan álomszerűnek tűnt. Szép lassan ballagtunk. Nem fáztunk túlzottan, hisz fűtött még bennünket a szoba melege, és az a tél szokatlanul enyhe volt, mintha idejekorán szeretett volna beköszönteni a tavasz. Ám az éjszakai fények mégis dermedtté tudták varázsolni a néptelen utcákat, jelezve: azért még a fagy lesz itt az úr.
– Veszünk hot-dogot? – kérdezted, és már indultál is a kellemes melegséget ígérő falatozó felé. Én bólintva követtelek. Megálltunk az üzlet előtt a kis ablaknál, és az eladónőt vártuk. Valahol hátul serénykedett, de ...
fel
le
Kora reggel két feketerigó legény járt egymással fürge táncot a meggyfán, s a mélymulcsnál az oszlopon egy vörösbegy villantotta meg színes mellénykéjét. A tér betelt a madárkórus boldog dallamával, s miközben a kacsák örömittasan hangoskodtak, a tyúkok káráltak, a kakas kukorékolt, az autók távoli zaját csak akkor hallottam meg, ha kifejezetten kerestem. De nem arra figyeltem. A jó dolgokra koncentráltam. Nem nehéz megtalálni a boldogságot, ha reggelente kiülhetek a kertbe. Nektek mi ad örömet?
Tejeskávés, madárdalos giccses szép tavaszi reggeleket kívánok!
Ui.: Igen, tudom, hogy virágtartó állványt használok tejeskávés bögretartónak, de az is virágos!
fel
le
Néha hiányzik Svájc, ahol dolgoztam. A hegyek közti völgy ölelésében a falu, a folyó, a vízesések. A kertek, amelyeket gondoztunk. De itthon reggel hat őz garázdálkodott a felújítandó kerti tavam körül. A világos fenekük csak úgy pattogott a réten, amikor ág reccsent a lábam alatt egy óvatlan pillanatban és ettől megiramodtak.
Svájc szép volt. De ott nem volt nagy kertem és nem jártak hozzám az őzek. Igen, Svájc nagyon szép volt, Diesbachban az ablakom a fenyőerdőre nézett, a levegő gyógyító volt, s a tehenek kolompoltak az ablakom alatt néha egész éjjel. De itt a rókák kiáltoznak egymásnak éjszakánként nászi éneket, és sötétben a denevérek röpte jelzi, hogy ideje bemennem a házba, mert eljött az éjszakai állatok ideje.
Ó, igen, Svájcban gyönyörűek a kertek, de az enyém itt van. Reggelente kékszajkók repülnek meggyfáról diófára, s ha a szőlőbe felmegyek, a szomszédos dzsindzsásból fácánok reppennek fel olyan hangos rikoltással, hogy majd infarktust kapok. És itt már majdnem ...
fel
le
„Eljutni oda, ahová még senki nem merészkedett”
(a Star Trek mottója)
Fogalmam sincs, hogy mi fog kisülni ebből. Te, a korábbi Spirifiú, alászálltál az Enterprise csillaghajóval ötös görbületi sebességgel hozzám, a puszta anyaföldből erőt merítő egyszerű sváblányhoz, hogy Rettenthetetlenné válj.
S a kedvemért, még a földi nyelvet is megtanultad, pedig nem rossz a vulkáni sem, de azért nem vagyok klingon. Énérettem, aki csekély székely, "kinyílik a bicska a zsebemben" temperamentummal van megfűszerezve, s kezdetben nem árulta el, hogy volt némi természeti boszorkányos múltja, de most is beszél a növények s az állatok nyelvén. Esetleg még Spock parancsnok, mint az első félvér vulkáni se áll távol tőle, de személyes kedvence Doktor, a holografikus figura.
S találkoztunk úgy, hogy előtte nem láttam az arcodat, mert a spirifiú nem engedi energetikailag, de én elfogadtam, mert mindenkinek lehet bogara, de kérdeztem, kancsal vagy fültágító fülbevalós ugye nem vagy? ...
fel
le
Lett egy kiálasztott film estére. A második. Klasszikus, azt illik megnézni, hogy tájékozott legyek. Az elsőn már sikerült aprókat és kis cseleseket horkolgatva kipihennem az egész napos önfeledt sufnituningolásom fáradalmait. '64-es valami francia, Belmondo ifjú kivitelben, fekete-fehér film volt.
Ez a második film is valami nagy klasszikus '71-es film. Lejárt divatú pali vezet, s közben dögunalmas, betelefonálós rádióműsort hallgat. A piros vagy narancssárga autó megelőz egy barna, nyerges vontatós kamiont.
Tankolnak. Pasink pénzt vált, kamionos beéri, tülköl. Még egyszer tülköl. A benzinkutas mellékszereplő is kap pár percnyi szerepet. Palink elindul, kamionos, utána, a sebességmérő már szinte százat mutat, fokozódik a feszültség!
- Egy kamionos majdnem megölt! Közel 90 kilóméteres sebességgel üldözött lefelé a lejtőn! - panaszkodik satufék után két őszhajú palinak a letűnt korok divatját mutató palink, majd filizófikus eszmefuttatást tesz a budiban.
Szinte visszatér ...
fel
le
Legyen világosság, és lőn világosság!
Sötétben tengette napjait. Fény nélkül. Nem hiányzott neki. Ismerte azt. A kezei közt tűz égett. Körülötte víz és a mindenség. Ereje hatalmas volt. Teremteni volt képes. De végtelen idők óta csak leste, mikor jön el az ő ideje. Létezett, sötét árnyékaként isteni önmagának.
Amikor végtelen gondolatában belegondolt, megremegett körülötte az egész. Világot gondolt, és elindult azt keresni. Tudta, hogy a semmibe megy és semmit talál. Biztos volt benne, hogy magának kell felépíteni azt.
És elkezdte...
Előbb felkapcsolta szellemének füstölgő gyertyáját.
Majd helyet talált fortyogó vizeinek.
Létrehozta a szárazföldet fáinak és tüskés virágainak.
Sötét csillagokat, kénes napot és rejtőző holdat teremtett.
Állatokat hozott létre, égre, vízbe és földre.
Játékának megalkotta a férfit és ördögi művének - annak oldalbordájából - a nőt.
Majd lefeküdt.
- Nem szoktam én a munkát - mormogta, és fáradtan elaludt.
***
- Uram - kopogtatott be hozzá ...
fel
le
Jó kakasnak párja nincs!
Szomszéd kujonbácsi maszkban bicajozott ma ki a birtokára. Odaérve levette, úgyhogy utána már nem volt olyannyira félelmetes. Azt mondta nekem, hogy hétvégére csináljak fészket.
- Azt meg minek? - kérdezek vissza, mintha nem érteném.
- A nyúlnak!
- Nem most fog fialni a nyulam - tettettem tovább az értetlent.
- Tojást fog tojni! - magyarázza lelkesen.
- Tojást a tyúkjaim tojnak - hűtöm le.
- Nálam most a kakasoknak is van tojásuk!!! Azok is tojnak!
- Ja! Görbét! - legyintettem, és inkább elmentem sarabolni a rózsakertbe. Nagyon be volt ma indulva, de valahogy nem vágytam a pajzánkodására. Bár néha komikus, ahogyan hetvenkedik. S még egyszer valaki találta volt mondani, hogy jót tesz nekem, ha többet vagyok emberek közt. Ma én voltam Miss Goromba.
- Miss Goromba -
– Hány óra? – kérdezted tőlem, ahogy kiléptünk a bérház ajtaján.
– Van még időnk – nyugtattalak meg, és elindultunk a homályos szürkületben.
Nyomasztóan korán sötétedett még mindig, mint rendesen a februári estéken. Az ablakok színesen villództak, bentről a tévék kék fénye festette szépre a kezdődő éjszakát, kint az ereszkedő ködben sárgán sugárzó utcai lámpák darabolták föl körülöttünk a teret. Sötét, csillámló falak, messzire izzó utak, minden olyan álomszerűnek tűnt. Szép lassan ballagtunk. Nem fáztunk túlzottan, hisz fűtött még bennünket a szoba melege, és az a tél szokatlanul enyhe volt, mintha idejekorán szeretett volna beköszönteni a tavasz. Ám az éjszakai fények mégis dermedtté tudták varázsolni a néptelen utcákat, jelezve: azért még a fagy lesz itt az úr.
– Veszünk hot-dogot? – kérdezted, és már indultál is a kellemes melegséget ígérő falatozó felé. Én bólintva követtelek. Megálltunk az üzlet előtt a kis ablaknál, és az eladónőt vártuk. Valahol hátul serénykedett, de ...
Kora reggel két feketerigó legény járt egymással fürge táncot a meggyfán, s a mélymulcsnál az oszlopon egy vörösbegy villantotta meg színes mellénykéjét. A tér betelt a madárkórus boldog dallamával, s miközben a kacsák örömittasan hangoskodtak, a tyúkok káráltak, a kakas kukorékolt, az autók távoli zaját csak akkor hallottam meg, ha kifejezetten kerestem. De nem arra figyeltem. A jó dolgokra koncentráltam. Nem nehéz megtalálni a boldogságot, ha reggelente kiülhetek a kertbe. Nektek mi ad örömet?
Tejeskávés, madárdalos giccses szép tavaszi reggeleket kívánok!
Ui.: Igen, tudom, hogy virágtartó állványt használok tejeskávés bögretartónak, de az is virágos!
Néha hiányzik Svájc, ahol dolgoztam. A hegyek közti völgy ölelésében a falu, a folyó, a vízesések. A kertek, amelyeket gondoztunk. De itthon reggel hat őz garázdálkodott a felújítandó kerti tavam körül. A világos fenekük csak úgy pattogott a réten, amikor ág reccsent a lábam alatt egy óvatlan pillanatban és ettől megiramodtak.
Svájc szép volt. De ott nem volt nagy kertem és nem jártak hozzám az őzek. Igen, Svájc nagyon szép volt, Diesbachban az ablakom a fenyőerdőre nézett, a levegő gyógyító volt, s a tehenek kolompoltak az ablakom alatt néha egész éjjel. De itt a rókák kiáltoznak egymásnak éjszakánként nászi éneket, és sötétben a denevérek röpte jelzi, hogy ideje bemennem a házba, mert eljött az éjszakai állatok ideje.
Ó, igen, Svájcban gyönyörűek a kertek, de az enyém itt van. Reggelente kékszajkók repülnek meggyfáról diófára, s ha a szőlőbe felmegyek, a szomszédos dzsindzsásból fácánok reppennek fel olyan hangos rikoltással, hogy majd infarktust kapok. És itt már majdnem ...
„Eljutni oda, ahová még senki nem merészkedett”
(a Star Trek mottója)
Fogalmam sincs, hogy mi fog kisülni ebből. Te, a korábbi Spirifiú, alászálltál az Enterprise csillaghajóval ötös görbületi sebességgel hozzám, a puszta anyaföldből erőt merítő egyszerű sváblányhoz, hogy Rettenthetetlenné válj.
S a kedvemért, még a földi nyelvet is megtanultad, pedig nem rossz a vulkáni sem, de azért nem vagyok klingon. Énérettem, aki csekély székely, "kinyílik a bicska a zsebemben" temperamentummal van megfűszerezve, s kezdetben nem árulta el, hogy volt némi természeti boszorkányos múltja, de most is beszél a növények s az állatok nyelvén. Esetleg még Spock parancsnok, mint az első félvér vulkáni se áll távol tőle, de személyes kedvence Doktor, a holografikus figura.
S találkoztunk úgy, hogy előtte nem láttam az arcodat, mert a spirifiú nem engedi energetikailag, de én elfogadtam, mert mindenkinek lehet bogara, de kérdeztem, kancsal vagy fültágító fülbevalós ugye nem vagy? ...
Lett egy kiálasztott film estére. A második. Klasszikus, azt illik megnézni, hogy tájékozott legyek. Az elsőn már sikerült aprókat és kis cseleseket horkolgatva kipihennem az egész napos önfeledt sufnituningolásom fáradalmait. '64-es valami francia, Belmondo ifjú kivitelben, fekete-fehér film volt.
Ez a második film is valami nagy klasszikus '71-es film. Lejárt divatú pali vezet, s közben dögunalmas, betelefonálós rádióműsort hallgat. A piros vagy narancssárga autó megelőz egy barna, nyerges vontatós kamiont.
Tankolnak. Pasink pénzt vált, kamionos beéri, tülköl. Még egyszer tülköl. A benzinkutas mellékszereplő is kap pár percnyi szerepet. Palink elindul, kamionos, utána, a sebességmérő már szinte százat mutat, fokozódik a feszültség!
- Egy kamionos majdnem megölt! Közel 90 kilóméteres sebességgel üldözött lefelé a lejtőn! - panaszkodik satufék után két őszhajú palinak a letűnt korok divatját mutató palink, majd filizófikus eszmefuttatást tesz a budiban.
Szinte visszatér ...
Legyen világosság, és lőn világosság!
Sötétben tengette napjait. Fény nélkül. Nem hiányzott neki. Ismerte azt. A kezei közt tűz égett. Körülötte víz és a mindenség. Ereje hatalmas volt. Teremteni volt képes. De végtelen idők óta csak leste, mikor jön el az ő ideje. Létezett, sötét árnyékaként isteni önmagának.
Amikor végtelen gondolatában belegondolt, megremegett körülötte az egész. Világot gondolt, és elindult azt keresni. Tudta, hogy a semmibe megy és semmit talál. Biztos volt benne, hogy magának kell felépíteni azt.
És elkezdte...
Előbb felkapcsolta szellemének füstölgő gyertyáját.
Majd helyet talált fortyogó vizeinek.
Létrehozta a szárazföldet fáinak és tüskés virágainak.
Sötét csillagokat, kénes napot és rejtőző holdat teremtett.
Állatokat hozott létre, égre, vízbe és földre.
Játékának megalkotta a férfit és ördögi művének - annak oldalbordájából - a nőt.
Majd lefeküdt.
- Nem szoktam én a munkát - mormogta, és fáradtan elaludt.
***
- Uram - kopogtatott be hozzá ...
