- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Mi köze a NECC Clubnak a feleségek.hu -hoz? Talán csak annyi, hogy ezt is, azt is szeret(t)em...
A nagyképűség és az alázat ritkán testvérek, de én már láttam, amikor közel kerültek egymáshoz..., közelről..., nagyon közelről...
Az autóban röpködtek a poénok. A NECC Club mind az öt tagja vidám volt. A másodosztályt tavaly megnyertük, és feljutottunk a megye egybe. Most itt a bemutatkozó meccsünk előtt, nagy volt a jókedvünk. Mindannyian duzzadtunk az erőtől és az önbizalomtól. A jókedvünknél, már csak az arcunk volt a nagyobb.
- Könnyű meccs lesz gyerekek. Én bontok is egy kis sört - mondtam.
- Naná, bonts nekem is - nyújtotta felém jobbkezét Ernő, sörre várva.
- Hány évesekkel játszunk?
- Tizenhat?
- Hülyék, tizenkettő-tizenhárom - szólt a sofőr Lajos.
- Lesz köztük egy tizenöt éves is - röhögött Ernő. Én vele szeretnék játszani! - jelentkezett a sör kortyolgatása közben.
- Már megint csajozni akarsz? Pedofil disznó! - röhögtek hangosan a többiek.
- Mi ...
fel
le
No, hogy ne csak szerelmes naplóbejegyzéseket olvassatok tőlem, mesélek a gyerekeimről. Vagyis először a fiamról. Ugyanis, mióta a szerelmes (ehh, mégse maradhat ki a szerelem), gyökeres változáson ment keresztül.
Alig ismerek rá.
Takarít a szobájában. Ha nem tudnék a lányról, ez már a gyanús kategóriába tartozna.
Krumplit pucol. Eddig csak sülve vagy főve ismerte fel e remek növényt.
Minden reggel borotválkozik. Ezt se csinálta ilyen gyakran, de most szép, simára borotvált arccal megy iskolába.
A maga után húzott illatfelhőről ne is beszéljünk.
Képes kilométereket menni minden nap, csak, hogy este, mikor már nem közlekednek a buszok, hazakísérje a barátnőjét.
Képes rózsaszín, nyáltól csorgó romantikus filmet nézni - miatta, vele.
Képes órákig kirakatokat nézegetni - alapvetően rühelli a vásárlást.
Együtt csinálnak vacsorát maguknak, ha itt vannak.
Megeszik olyan dolgokat, amit eddig soha, pl. a ketchup-ot. Soha életében nem szerette, majonézes volt ezelőtt.
Szívemnek ...
fel
le
Nagymama erős szemüveg mögül, kendő alatt őszbe vált hajdani fekete hajával, a szívet is csiklandozó illatú, saját receptű sárga teát főzött. Valószínűleg, a legegyszerűbb recept volt, de senki olyan ízűt, annyira finomat nem tudott volna kihozni belőle.
Nem sokat ült, akkor is csak mások kedvéért. Kemény, vastaglapú, ősrégi fényképek egymásra rakosgatásával naponta járt vissza a múltba. Akkor még sarkantyúkat összevágó, kardot viselő katonák, nyalkán köszöntötték vasárnapi promenádjukon.
Leveleket forgatott, melyeket talán már kívülről ismert, és mindennek megadta a módját. A reggeli, ebéd, vacsora, ma már meghatározhatatlan kellékekkel megrakott asztalnál zajlott, ahová mindig ő telepedett le utolsónak.
Voltak beleivódott történetei, talán a fontosnál is fontosabbak, amiket naponta elmesélt. Bár mindnyájan ismertük őket, de valahányszor - egyetlen szobájának - ablaka közelébe csintalankodtunk, mutatóujjal fenyített, hogy a nagytata íróasztalára és foteljeire, leszünk szívesek ...
fel
le
A legmélyebb sorstragédiának, a gyermekem elvesztésének feldolgozhatatlan, szükségszerű, szinte véget nem érő magányában az éjszakai töprengések élet és halál kérdésein, vagy valami különös kegyelemből adódó késztetésre történhetett, hogy e szenvedés idővel − észrevétlenül − tollat rejtett a kezembe: írjak a titokzatos taburól, a megrendítő gyászról, majd a túlélésről, botladozásaimról a lélek rejtelmeiben.
Lélekúton járok, hallgatva a különös késztetésre, és írok e benső utazás fájdalomból fakadó létélményeiről, de a bizonyságról is − mert megtapasztaltam − hogy van remény a gyászoló anya számára is.
A fásult bénultság, a túlélés vágya és kapaszkodás, majd megint földre zuhanás, és újra a fény felé fordulás ismétlődő stációit megélve születtek a verseim a lét - nemlét kérdéseiről, de a vágyott örök körforgás − test és lélek, az ember és a természet újjászületésének − hitében és reményével.
Útközben újra élni tanulok: megélni örömöt és bánatot, mosolyt és könnyeket, magasságot és ...
fel
le
Egy nap a 400 ágyasban...
A tegnapi esős nap reggelén a következő sms fogadott:
Szépregelt
krumplistészta
lesz kolbászal.te
fuzhetsz anyuék
dokinál lesznek.
(Betűről betűre idéztem)
Krumplis tészta kolbásszal? Még sosem hallottam ilyet. Na majd meglátjuk, hogy mi lesz ebből, de most nem érünk rá, készülünk Pécsre.
Készülés. Etetés, reggeli. Harc a macskákkal a földszinten, dilemma, hogy kint vagy bent maradjanak-e, anyákkal vagy anélkül? Aztán döntöttünk, a zord időjárásra való tekintettel mindenki maradhat bent.
Indulás, esernyő kinyit, séta a kocsihoz a kertek alatt, 4 perces út. Kocsiba be, én vezetek, Pécsre, 50 km, esik. Nem szeretem, nem látszanak a felfestések rendesen az úton. Indulok, 120km/h sebességgel előznek mások az özönvízszerű esőben, menjetek csak. Vizenfutás, ablaktörlőlapátok maximális teljesítményen, nyomom a gázt, hozom a magam 90-95km/h megszokott sebességét. Folyamatosan előznek őrült sofőrök, majd én is előzök egy lassan cammogót, mondom a ...
fel
le
Nem tegnap töltöttem be a nagykorúságomat. (Tegnapelőtt!) Velem együtt sokan vannak/lehetnek azok, akik átélték a telefon nélküli időszakot. Amikor nem csak mobil nem volt, de vonalas telefon sem.
Pár évtizeddel ezelőtt keveseknek adódott meg az a lehetőség, hogy otthonról telefonálhasson, beszélgessen, vagy levelet küldjön.
Ha hiszi a kedves olvasó, ha nem, személyes, baráti ,,ütközések” alkalmával beszélgettünk. Bár ez a fogalom is lassan kihalóban van. Nem az ütközés szó, mert az éli világát, hanem a beszélgetés fogalma. Beugrottunk egymáshoz egy-egy ebédre, kávéra és meg hánytuk vetettük a világ dolgait. Távolabbi ismerőseinknek levelet írtunk. Nem e-mailen, mert számítógép sem volt. Levélpapíron, vagy levelezőlapon. Bár talán már ez utóbbi sem létezik. Nem géppel írtunk, hanem kézzel, és töltő-, vagy golyóstollal. A kész művet pedig a postával továbbíttattuk. Helybe és külföldre is. Küldeményünkre szebbnél szebb bélyeget ragasztottunk. Izgalommal vártuk a postást, hogy mikor ...
fel
le
Mária már harmadszor próbálta begyújtani a gázkonvektort. Fázósan húzta össze magán a kardigánját. Még csak két hét telt el a temetés óta. Nehéz elfogadni, hogy egyedül maradt. Ez a Tomi gyerek, ha nem lenne…. Olyan, mintha a saját fiam lenne. Gyorsan sütök neki egy 8 – 10 palacsintát, mert nagyon szereti! – gondolta.
Bezzeg másképp volt, amíg a jó Ferenc még élt! Negyvenöt évi együttélés után, csak úgy egyszerűen itt hagyott! Csak mert mindig kímélni akart, - mint akkor is, - hogy bevásároljon helyettem! – gondolta szomorúan. Lement vásárolni, hogy legyen otthon friss zsömle, tej, kocka sajt, párizsi, miegyéb….
Mária csak a hírt hallotta a rádió déli krónikájában!
- Tömeges gázolás történt a Király utcában. Egy személyautó vezetője elvesztette uralmát a járműje felett, és a járdán közlekedő emberek közé rohant. Egy személy súlyosan, hárman könnyebben sérültek, és egy idős hallássérült személy pedig, - a helyszínen életét vesztette! – hangzott a bemondó szenvtelen hangja. – ...
fel
le