- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Érdekes dolog az élet, az életünk. Igaz ma már extrém dolgokat élünk. Rohanunk, harcolunk munkáért, pénzért családért, egymásért, aztán vagy nyerünk, vagy vesztünk de gyorsan és hirtelen változtatunk, tovább lépünk, vagy olykor belekényszerülünk egy malomba, "mókus kerékbe ", s taposunk benne, de nem tudjuk, vagy nem érezzük az irányt.
Mindannyian hisszük, hogy bármi is történhet rossz az nem velünk, vagy nem a mi életünkben történik. Pedig igen, velünk is esnek rossz dolgok, vagy történnek rossz események, és bármennyire vagyunk okosak, figyelmesek, hibázunk és vétünk mi magunk is.
Én sem gondoltam, hogy kerülhetek mély pontra, hiszen igyekszem sokat, sok mindent megtenni magamért, a családomért.
Igaz a gyermekeimet úgy neveltem, hogy ha valaha vétek, azt merjék a szemembe mondani. Elismerem kegyetlen hallani a hibákat, de én neveltem erre őket, és kényszerítem magam, hogy szó nélkül ezt elfogadjam. Higgyétek el nagyon nehéz ám megállni, és végig hallgatni a vétkeket ...
fel
le
Nézem a tévét, ahol neves stylistünk hétről hétre, igyekszik ,,széppé” tenni egy-egy hölgyet. Végig mérgelődöm az egész műsort. Megjegyzem, a stylist profi, és a végeredmény valóban látványos. Sajnálatos azonban, hogy mostanság az egész élet arról szól: senki nincs megelégedve a külsejével. Már a férfiak sem! Durvábbnál durvább fogyókúrás receptek jelennek meg a világhálón, amelyek veszélyeztethetik az egészséget, a pénztárcáról nem is beszélve. Soha nem látott méreteket ölt a plasztikai sebészet. Mellnagyobbítás, szájfeltöltés, ráncfelvarrás és intimplasztika! Szegények azt hiszik, hogy ha javítanak a külsőjükön, akkor azon nyomban szépek és okosak is lesznek, s társat, munkát találnak, de izibe. A külső változhat, de – sajnos, vagy hál’ Istennek - a belső az marad.
A közlekedési tragédiák és a bűnözés hírözönén kívül a média, az újság, a televízió, a rádió másról sem szól, mint a külső radikális megváltoztatásáról, a diétákról, és a plasztikai sebészetről. Ha mindezeket elhinnénk, ...
fel
le
Az előző minipályázat sikerére való tekintettel elhatároztuk, hogy meg kéne ismételni ezt a fajta játékot!
Így a felhasználóink kezdeményezésére ismét egy baráti pályázatot hirdetünk ki a felhasználóinknak!
A feltételek nem lesznek nagyon újak, csak az öt szó!
Öt szó köré kell ugyanis egy történetet (vers, próza, bármi lehet) kitalálni, és a legtöbbet olvasott, a legtöbb szavazatot és a legtöbb lájkot kapó pályázóink kapnak egy-egy apró meglepetést.
Az ajándékok felajánlói szintén a felhasználóink közül fognak kikerülni, mint múltkor is, és erre még várjuk az önkénteseket!
Nekik már most, előre is szívből köszönjük az önkéntes felajánlásaikat és a készséges szellemüket!
Tehát összesen három pályázó kap egy-egy kis ajándékot, mivel a lényeg a játék, de mégis szeretnénk kedveskedni valami kis emlékkel.
Az öt szó, amelyeknek szerepelnie kell a történetben:
vonatfütty,
meseautó,
tépőzár,
naplemente,
rózsaszál
A pályázatra a cikkeket ti magatok ...
fel
le
Olyan jó az, amikor nem is számítasz rá, mert egyrészt nem is láttad pár napja a párod, na meg amúgy is kiszámíthatatlan, és különben sem ígért semmit, és te nem is kértél, és ő mégiscsak megjelenik Szilveszter éjszakáján mint valami kóbor látomás.
Nem mintha nem szeretném bármelyik éjszakát vele, mert nincs különbség, csak ez mégis egy kis figyelmesség.
Ráadásul kreál neked egy kis köszöntő-szerű rigmust a naplódba, ami egyedi és utánozhatatlan, de ha tök béna lenne, akkor is imádnád érte, mint minden apróságért. Mert csak nekem… Még csak elfogult sem vagyok, csak hálás. Hálás kis jószág vagyok, a fene vigye el. :)
Utánaszámoltam, és ez már a harmadik szilveszter együtt és mégsem együtt. Most is együtt voltunk alkoholmentesen, csak a likőrrel kacérkodtunk szavainkban, mert a likőrt kihagytam karikor is, a pezsgőt meg tegnap visszautasítottam, de mint ő mondá, nekem pedig nem árt a lik-őr.
Hát lehet nem szeretni?
Azután pedig beszéltünk a Donna fajtákról, hogy van a Donna ...
fel
le
Kellemes Karácsonyi Ünnepeket!
Szeretetben teljes, boldog , meghitt és vidám ünnepeket kívánok minden kedves látogatónknak!
Sok-sok ajándékot Nektek a fenyőfa alá!
Pussz,
Tündér
Apa szerint én egy bátor nagyfiú vagyok, aki maga is eligazodik a világban és bizonyára így is van, mert soha nem téved. Éva néni is azt mondja, hogy apának a műtőben is igaza van, mindig pontosan annyit vág, amennyi éppen szükséges
Ja, igen, apa baleseti sebész, éjszaka is sokat ügyel a kórházban, de reggelente kakaót főz nekem, és szendvicset is készít, ezt onnan tudom, hogy minden reggel ott találom a konyhaasztalon mindkettőt, az uzsonnás táskám mellett, melyben ott lapul a tízóraim, a vajas zsemle sonkával és egy alma.
Arra már nincs ideje, hogy megvárja, amíg felébredek, ám a tiszta, frissen vasalt ruháimat is kikészíti a nappaliba, hogy nekem fürdőszobai teendőim után csak fel kell vennem és máris mehetek hat órára úszni, fél nyolcra meg az iskolába. Az uszoda egy sarokra van, az ...
fel
le
A barátok, rendszerint a jéghegyek tetején is összefutnak. Rosszabb esetben, párhuzamosan egymás mellett úszó, Titanic süllyesztők csúcsáról integetnek és jeleznek egymásnak. A mindenki által csak Macskafülű Álmosnak nevezett, rozmaringos orrú sörlovag is, a legtehetetlenebb helyen - már nem emlékszem rá hol -, futott össze, kezdő spicctanuló inas éveiből rámaradt barátjával, Közép Trabanttal.
- Szervusz Trabant, üdvözöllek!
- Szia, Macskafülű Álmos! Mizujs a, mit is forgatásban?
- Már rég kiment a divatból pajtás, megkucorodva sem tudnék cipőt csinálni. Sajtolják őket, helyesbítek fröccsentik, mint az öntött alumínium kilincseket.
- Te még mindig a papundekli csomagolású, szimpla üveg langyos sört iszod?
- Nyakalom, akár szúnyog a neki nektárt!
- Figyu, csak mert olyan rég ismerlek, adok egy tripla tippet. Nekiindulsz a stoplámpákkal szegélyezett Gerbera úti hársak alatt és figyeled a fák tövét. Az egyik, nagyjából egy méter magasságban elhelyezkedő, öklömnyi faodvába ...
fel
le
A lányok a Ladon folyó partján játszottak. Pásztorokat, szatírokat és sziléneket, mindenkit elkergettek. Az öreg Ladon morgott, hogy lesz neki unokája? Nem lesz, mondták a lányok dacosan, legalább nem vesznek össze az örökségen. Az örökség egy darab folyómeder volt, csekély zsákmány sok száz reménybeli unokának. Ki fogok száradni, búslakodott Ladon, bár a fivéreim se csináltak karriert, Peneiosz például elmocsarasodott. Az a baj, hogy nincs elég helyünk, nem tudjuk kifutni magunkat.
Öreg folyóistenek sehová sem futnak. Ladon is már csak járókerettel jutott el a tengerig. Apollón éppen arra csatangolt, és kereste a bajt. Egyet, kettőt, tizenkettőt válogassak-e Ladon lányai közül?
Egyet se, mert éppen arra repült a másik aranyfürtű, a kölyök Erósz. Erósznak van egy rossz szokása, folyton az arany tegze, arany nyílvesszője körül babrál. Nem szégyelled magad? – kiáltott rá Apollón.
A gyerek gyorsan előhúzott egy nyílvesszőt. Nézd, milyen éles és hegyes! – Ne merj megmozdulni, ...
fel
le