- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
A gyermekes szülők réme a szeptember, mégis alig várjuk, hogy iskolaidő legyen végre. Minden év egy újabb megpróbáltatás, de amikor túl vagyunk rajta mégis miért hiányzik?
A nyár azt mondják szabadság a gyereknek, élvezi, hogy nem kell tanulni, táska bevágva a sarokba nyár elején, ki tudja melyikbe. Egy szabály van, nincsenek szabályok, nem kell minden reggel korán kelni, hogy az iskola rabságába vonuljon. Élvezze csak az otthoni kalitkát.
A szülő meg, ha nincs elég szabadsága, vagy nincs nagyszülő, rokon, tábor, bármi, csak fő a levébe, hová is tegye a gyereket. Mert idegileg tönkre megy a hosszas gyerekzsivajtól. Vagy élvezi, ki hogy. Én szerencsés helyzetben vagyok, van nagyszülő, aki tud felügyelni a gyerekre, amikor dolgozom, mert azt ugye muszáj. A nyári időszak megterhelő kicsit a szülőnek, mert folytonos felügyelettel, hétvégi kirándulásokkal, a szabadság alatt hosszabb túrákkal igyekszik a gyermekét megörvendeztetni, kész vagyonokat lapátol össze egész évben az ember, ...
fel
le
Mi kell a hitelességhez? Leszoksz-e a cigarettáról, ha az, aki javasolja, maga is dohányzik? Előfordulhat, hogy valaki azt mondja, ez az, amit nem akarok, általában mégis azt mondjuk, elhiszem, hogy olyan jó, de előbb bizonyítsd be a hasznát magadon.
Egy skót orvos, Dr. George Cheyne 1701-ben szerezte meg az orvosi diplomát az aberdeen-i King’s College-ban. Ekkor kezdődött meg a harca a kilókkal, vagy pontosabban a stone-okkal, hiszen Cheyne hamarosan Angliába költözött; és nem is tért vissza az ossziáni dalok éjszaki fényes honába.
Életrajzírói azzal mentegetik az első hájrétegeket, hogy pacienseket akart szerezni, azért „töltötte idejének java részét kocsmákban és kávéházakban, csak azért iszogatott a gazdag új barátaival, hogy potenciális pacienseket szerezzen.” A módszer nem bizonyult sikeresnek, sőt a doktor úr gyorsan elhízott; és egyszerre szenvedett mindenféle betegségtől. Terebélyes pocakjáért az ülő életmódot és a stresszes városi életmódot tette felelőssé. Hozzá még ...
fel
le
Minden tűz más.
Van tűz, amely nagy lánggal, megállíthatatlanul ég. Mindent felemészt, de nem marad utána semmi.
Más tüzek sokára gyulladnak meg, hosszan égnek és végül parázzsá szelídülnek, mielőtt hamuvá válnak.
Szeretem a tüzet, mert megmelegíti a szívet és a lelket egy hűvös napon.
De az ő szerelmük nem ilyen.
Nem a tűzhöz hasonlítanám, ami majd parázslik, hanem kiteljesedik, ahogy egy bimbó kinyílik. Egyre nagyobb és szebb lesz. Érettebb. Azután beporozzák és magocskákat hoz.
"- Anya, honnan tudod, hogy egy pasi az a pasi?
- Úgy érted, hogy jó férj lesz-e belőle? (...) Az a titok, hogy a férfi jobban szeresse a nőt, mint fordítva.
- Nem ugyanannyira kellene?
- Soha nem lehet ugyanannyira (...).
- De mi van akkor, ha a nő szeret jobban?
- Akkor pokoli élet vár rá. Minden összeesküszik a nők ellen, mert az idő az ellenségünk. Mi öregszünk, míg a férfiak csak érlelődnek."
/Adriana Trigiani/
Mi is sokat beszélgettünk anyámmal arról, hogy kinek kell ...
fel
le
Bekapcsoltam a tévét, hogy megnézzem a 2012-es olimpiai görög-lengyel futballmérkőzést ismétlését. Csupán azt nem tudtam eldönteni, melyik csapatnak drukkoljak? Szeretem a lengyeleket, mindig is testvér országnak tekintettem, azonban nem kevésbé szeretem a görögöket is. Nem csak azért, mert van néhány görög rokonom, és kötődök hozzájuk, azért is, mert kultúra vonatkozásában sokat köszönhet Európa nekik. Úgy gondoltam, egyiknek sem. Gondoltam, józan ésszel, de a szívem önállósította magát, és azt kívánta, a görögök kerüljenek ki győztesen. Hogy nő létemre, főleg idős koromra, mért érdekel a futball? Nem titkolom, a tizenöt éves fiúunokám miatt, hogy ne csak hallgassam lelkes beszámolóját, hanem értsem is, és hozzá is tudjak szólni.
Maradt még néhány perc a kezdésig, s azzal múlattam az időt, hogy meglátogattam a FB-ot. Nem tartozik a kedvenc időtöltésemhez, bár néha jót mulatok a beírásokon. Na, nem a trágár kifejezéseken. Most én kerültem sorra, hogy… (Ami nem fontos kihagyom.) ...
fel
le
Szeretek olvasni, szeretem a vadnyugaton játszódó kalandregényeket, az indiánosakat, a kalózosokat, a kincskeresősöket, a hercegnősöket. Minden bizonnyal több klasszikus írótól is illene olvasni, de becsületemre legyen mondva, elolvastam az Aranyembert is, így - ahogy barátom mondta, műveltnek számítok, persze ez csak vicc.
Ám, bárhogy is próbálok komolyabb irodalmat is olvasni, nem tagadhatom, hogy az ágyon hanyatt, hason, oldalt fekve, könyökölve, törökülésben és mindenféle testhelyzetet váltogatva, egész napos olvasásra csak a regények tudnak rávenni.
Márpedig szeretem néha az egész napot ágyban fekve, henyéléssel tölteni egy más világban utazva, akár hercegnőként, akár kalózvezérként, akár árva nevelőnőként, mint Jane Eyre.
Sokkal jobban szeretek olvasni, mint filmet nézni, mégis néha megérint egy-egy film is. Néha azok is elrepítenek távoli világokba, de persze nem annyira, mint egy könyv, de jó látni ismeretlen vidékeket tájakat, kultúrákat és korokat.
A minap láttam ...
fel
le
Dorottya, a műfaját tekintve, komikus eposz, és egyes részletein ma is jókat lehet derülni; ezek persze kimaradtak az iskolai szöveggyűjteményből. A komikum fő forrása azonban nem válik a magyar irodalom (mentalitás) dicsőségére.
Dorottyán azért kellene nevetni, mert elmúlt hatvan éves. És mert még szeretne élni egy kicsit. Mekkora szégyen! Pedig Dorottya nem is nyugdíjas, van házacskája, földecskéje, nem terheli túl a társadalmat csak azért, mert nem halt meg idejében.
De most tényleg, mi legyen az öregasszonyokkal? Hogyan segítsenek a társadalom baján a rozzant vénségek?
Meg aztán: mettől rozzant vénség? Meddig „elfogadható?”
Csokonai nem kukoricázott, megmondta kereken: Vénasszony ne fesse ki a képét, viseljen fejkötőt, ne riszálja a hátsó részét, üljön a templomba, és imádkozzon az ifjabb bűnösökért. Esetleg akassza fel magát, akkor lehet utána örökölni.
Régebbi színdarabjaink kötelező színfoltja volt az idősebb hölgy, aki még nem akarta elásni magát. Hadd nevessenek ...
fel
le
Valahol messze északkeleten, még Ukrajnában, Albert egy készenléti éjszaka után, mikor a csontjai, ha jobban odacsapja valaminek, akár a vékony üveg pattantak volna ketté a szétfagyástól, épp a „meleg”, jóval nulla fok alatti, földbe vájt odúba, szálláskörletébe igyekezett. Utána ordított egy rekedt hang:
— Maga ott, hozzám!
Nem sokat remélt a szálláshelytől, talán falt volna egy keveset, és a dobkályhánál átmelegíti kezeit. Nappal aludni perceket sem lehetett. Most elszállt a hiú remény, s úgy, mindenfajta jegességet már megszokva, repedezett bakancsát összevágva, „Igenis!” kiáltotta erőtlenül és lejelentkezett.
— Őrmester, ha jól látom, tartalékos! Nyomban szedjen össze három embert, nincs vesztegetni való idő, itt ropognak a fegyverek! Még jó, hogy tél van, a halottakkal nem kell vesződnünk! Ez a szaros itt bepofátlankodott a konyhára, és engedély nélkül a kondérból is moslékolt, meg a parancsnok úr külön italos szekrényét is megdézsmálta! Bizonyíték van rá, hogy három teljes ...
fel
le