- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Még szerencse, hogy mostanság a zöldségeké a főszerep. No nem elsősorban egyesek beszédére gondolok, ami szintén "zöldség". Közöttük, mármint a zöldségek között is a paprika, paradicsom, édes káposzta ki ne maradjon, uborkára és a cukkinire. Nálam ez utóbbi a nyerő.
A karfiolt csak azért nem említettem, mert azt még tegnap készítettem, rózsáira szedve, kirántva, rizskörettel, saját készítésű majonéz mártással...
a tejfölös fejtős bablevesem ebben a nagy hőségben még hidegen is fenomenális.
Télre is gondolva olyannyira jól sikerült a csalamádém, hogy egy kis vödörrel már el is fogyasztottunk belőle... csak úgy, zsíros kenyérrel.
Zöldségfélékben nincs is hiány, ami meg hiányzik, majd megálmodjuk. :-)
Aki pedig ezt a nagy forróságot nem tudja hasznosabban kitölteni, elviselni, és mások piszkálására még mindig maradt energiája, az menjen a hűvösbe, mert ennél melegebb éghajlatot per pillanat nem tudok neki ajánlani.
Esetleg Surda dalát, magyar szöveggel. :-)
...
fel
le
Kedves M.lilla, a "Közöny" c. bejegyzésed hozta ki ezt belőlem, de hosszú, és nincs vége, ezért ide irkálom a mondandóm...
Sajnos mindannyiunkról szól az egymás iránti közömbösség, közönyösség, mi a különbség, döntsd el. Ebben te, én és mindenki benne van, akik részei vagyunk ennek a társadalomnak. Ezt tapasztaljuk közlekedéseink során.
Engedj meg egy epizódot, amit megosztok, megtapasztaltam, tehát igaz.
Mint a heringek zsúfolódtunk össze a kora reggeli buszon. Szólót küldtek, mint mindig ebben az órában, pedig ilyenkor nem ártana figyelembe venni a forgalmat, de hát széllel szemben?.. Az egy másik kérdés, hogy én egy közvetlen - átszállásmentes - járatot vártam, melyet időközben megszüntettek. Észre kellene venniük mit kíván a magyar nép!
Kétszer is meggondolom ezek után, hogy ebből a korai indulásból rendszert csináljak.
Nyugdíjas vagyok. Ráérnék tehát később is elindulni, sőt ki sem mozdulni akár itthonról, ha úgy tartja úri kedvem, vagy a nyári forróság ...
fel
le
... ha ma nem. Itt mindenféléről beszámoltak az időjárásjelentők, holmi szupercelláról is tartottak kiselőadást, most sem tudom milyen, amikor - ugye - nagy szélviharral, ütközésekkel, zivatarral, jégesővel találkozom. Hát ablakon keresztül bajosan, mert csak a szelet lehetett látni, minden egyéb inkognitóban maradt, ahogy jött, úgy ment, mint az égen a felhők.
Valaminek lennie kellett, ha egyszer fázom, így hajnaltájt és ha nem is tócsákban, de áll a víz itt-ott a mélyedésekben. Ez jó hír, eszerint esett az éjjel, ami nem feltétlen jelenti azt is, hogy mindenütt. Persze, hogy a kert érdekelne elsősorban! Most akkor kell öntöznöm vagy majd holnap, ha ma nem? Nehéz a kertészkedők sorsa!
fel
le
... amikor szinte semmi és senki sem keresztezi az utam, kivéve azt a kb fél méteres siklót, aki még nálamnál is ijedősebb és hamar eltűnt a szemem elől a bozótosba. Igyekszem elkerülni a reggeli csúcsforgalmat, korán indulok itthonról és hamar érkezem. Időmilliomos vagyok és nincs az a hőség se reggel, amit ki is használok, mert a növényeim meghálálják. Már virágzik a paprika, paradicsom. Naponta 3 órát szánok a kerti munkára. Ott tartok, hogy a vihar maradványait már eltakarítottam az útból és lassan behozom azt a két hét kihagyást, mert idegesen ugye még a munka se megy.
A legnagyobb hőség elől igyekszem idejekorán elmenekülni. Ha szerencsém van, akkor a kertszomszédom se bírja tizenegy óránál tovább, és így megtakarítok egy utat visszafelé, nem gyalogosan. Még jobb, ha egyenesen klímával felszerelt tüke busszal zötykölődök a belváros felé az átszállásig, mert ilyen szerencse csak egyszer éri az embert.
Meglepetés ért viszont kifelé menet, mert a régi, fa hidat a " ...
fel
le
Ha kettő lenne belőle, az egyik most útban lenne kifelé a kertbe, hogy megnézze mit művelt az időjárás az elmúlt hét kedd óta a növényeivel, különösen a paprika, paradicsom és a karalábé, ami igényelte volna a törődést. Így csak az égiekre számíthat, ami ugye bizonytalan, mert hiába volt kertváros szívében hatalmas zivatar, felhőszakadás, kint - esetleg - egy csepp eső sem esett. Egy-két öntözésre való legalább, mert ha még annyi se, akkor keresztet vethet a palántáira. Nem először történne meg, de mégis...
Másfél hete "tétlenségre" hiábavaló várakozásra kárhoztatják, szívatják, be nem tartott ígéretekkel van tele a padlása, de igyekszik nem felkapni a vizet, az utolsó pillanatig és bízik abban, hogy a mai napon végre befejeződnek a munkálatok és biztonságosan birtokba veheti a "trónját" rögzítés híján. Percei meg vannak számlálva a szakiknak, mert 9 óra magasságában kezdené elveszíteni a türelmét, de addig még van idő. Amennyiben mégsem jönnének befejezni, amit ...
fel
le
Éppen most kérdezed ezt, amikor pattanásig feszült vagyok? A hatása alatt állok. És még ennek közepette is a versolvasás az egyedüli, ami kissé kizökkent, kikapcsol ebből az állapotból, de mindig ugyanoda lyukadok, azon az egy szón akadok ki, hogy "kőhalom"... De, ha egyszer az.
Egy hete viselem már el ezt a dombot, "kőhalmot" amit a kőművesek kitermeltek a kényesebb, az előszoba és a lépcsőházi strangok körül, alól és ami - szerintük - senkit sem zavarhat, hiszen nem látják a jövő-menő lakók a lifttől. Nem úgy van az!!! Na és akkor mi vajon kik vagyunk, szerintük a kanyarban.. (szomszédokkal együtt, vagy egy tucat...)
A mai nap végén már többet fogok tudni. Dolgoznak az ügyön. De most is az jár a fejemben: "Isten malmai lassan őrölnek..."
fel
le
Még szerencse, hogy mostanság a zöldségeké a főszerep. No nem elsősorban egyesek beszédére gondolok, ami szintén "zöldség". Közöttük, mármint a zöldségek között is a paprika, paradicsom, édes káposzta ki ne maradjon, uborkára és a cukkinire. Nálam ez utóbbi a nyerő.
A karfiolt csak azért nem említettem, mert azt még tegnap készítettem, rózsáira szedve, kirántva, rizskörettel, saját készítésű majonéz mártással...
a tejfölös fejtős bablevesem ebben a nagy hőségben még hidegen is fenomenális.
Télre is gondolva olyannyira jól sikerült a csalamádém, hogy egy kis vödörrel már el is fogyasztottunk belőle... csak úgy, zsíros kenyérrel.
Zöldségfélékben nincs is hiány, ami meg hiányzik, majd megálmodjuk. :-)
Aki pedig ezt a nagy forróságot nem tudja hasznosabban kitölteni, elviselni, és mások piszkálására még mindig maradt energiája, az menjen a hűvösbe, mert ennél melegebb éghajlatot per pillanat nem tudok neki ajánlani.
Esetleg Surda dalát, magyar szöveggel. :-)
...
Már elcsendesedve ugyan a széltől, de a viharfelhők még itt vannak felettünk. Esik az eső! Mindössze pár dörrenés után, vihar és villámlás nélkül megúsztuk és végre valahára estére ideért kertváros fölé. Kaptunk egy jó kiadós nyári záporesőt. Ilyen elviselhetetlen hőség után ez kész csodának számít!
Most nem győzök fellélegezni, átszellőztetni a lakás minden zegzugát, mert a sarkok csak úgy ontják a bennrekedt meleget, ráadásul ma be kellett kapcsolnom még a sütőt is. Muszáj volt valami olyat alkotnom, ami nem igényli a tűzhely melletti matatást és kitart egy-két napot... Naná, hogy a rakott kelkáposztát megkívántam.
Miközben írom e pár sort, tíz óra magasságában még mindig esik. Mindezt csendesen teszi. Csodálatos!
Hát nem fehér embernek való napokon vagyunk túl, az egyszer biztos.
- Ilyen még nem volt! - szólal meg a lányom..
- Anya nézd! - Fényképeznek!
Egy dörrenés nélkül állandóan morzéznak az égiek. Ebből még bármi lehet.
Azt hiszem mégis csak becsukom az ...
... ha ma nem. Itt mindenféléről beszámoltak az időjárásjelentők, holmi szupercelláról is tartottak kiselőadást, most sem tudom milyen, amikor - ugye - nagy szélviharral, ütközésekkel, zivatarral, jégesővel találkozom. Hát ablakon keresztül bajosan, mert csak a szelet lehetett látni, minden egyéb inkognitóban maradt, ahogy jött, úgy ment, mint az égen a felhők.
Valaminek lennie kellett, ha egyszer fázom, így hajnaltájt és ha nem is tócsákban, de áll a víz itt-ott a mélyedésekben. Ez jó hír, eszerint esett az éjjel, ami nem feltétlen jelenti azt is, hogy mindenütt. Persze, hogy a kert érdekelne elsősorban! Most akkor kell öntöznöm vagy majd holnap, ha ma nem? Nehéz a kertészkedők sorsa!
... amikor szinte semmi és senki sem keresztezi az utam, kivéve azt a kb fél méteres siklót, aki még nálamnál is ijedősebb és hamar eltűnt a szemem elől a bozótosba. Igyekszem elkerülni a reggeli csúcsforgalmat, korán indulok itthonról és hamar érkezem. Időmilliomos vagyok és nincs az a hőség se reggel, amit ki is használok, mert a növényeim meghálálják. Már virágzik a paprika, paradicsom. Naponta 3 órát szánok a kerti munkára. Ott tartok, hogy a vihar maradványait már eltakarítottam az útból és lassan behozom azt a két hét kihagyást, mert idegesen ugye még a munka se megy.
A legnagyobb hőség elől igyekszem idejekorán elmenekülni. Ha szerencsém van, akkor a kertszomszédom se bírja tizenegy óránál tovább, és így megtakarítok egy utat visszafelé, nem gyalogosan. Még jobb, ha egyenesen klímával felszerelt tüke busszal zötykölődök a belváros felé az átszállásig, mert ilyen szerencse csak egyszer éri az embert.
Meglepetés ért viszont kifelé menet, mert a régi, fa hidat a " ...
