- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Igen, itt is nagyon az volt. Kókadoztam is rendesen. Első gondolatomat, hogy semmi kedvem kimenni a kertbe a bozótosba, nosza felváltotta a második. Felkerekedtem és meglátogattam a Nyufit... Tettem egy potyautat, mert ott felhomályosítottak, hogy amit keresek olyan apróka, parányi, hogy már rég elköltöttem, mintsem azt várnám, hogy elpostázzák. Megtették még májusban és én meg hiába kerestem a szla.kivonatomon június-júliusban. Hát persze, hogy nem találtam. Ritkán fordul elő, hogy az utalás előbb történik meg, mint annak a magyarázata...
A nap többi részét sokkal nehezebb volt elköltenem, mint azt a 25 ezer forintot, amit visszamenőleg kaptam nyugdíjamat növelve. Még ne szóljak egy szót sem, mert 305 forinttal növekedett a nyugdíjam, másokkal ellentétben, akiknek csak 5 forinttal. Fel is voltak háborodva! A levelezés többe került...
fel
le
A bejáratnál egy pillanatra megtorpantam. Na jó, volt az több is, mert nem tudtam hirtelen eldönteni, most gyáva vagyok, vagy inamba szállt a bátorság..., mert rövid időn belül most másodszor lettem libabőrös nem egy magával ragadó élmény hatására.
Nem csoda, hiszen túlerőben voltak azok ott lejjebb vagy egy tucat, igaz csak a kerítés mögött, de annál hangosabban ugattak, közülük is az egyik, a legnagyobb. Mostanában nehezen viselem a meglepetéseket.
De ez itt, ahol szerintem semmi keresnivalója nem lehetne egyedül van, nagyon is nyugtalan lett, amikor meglátott. Hát még én?! (Meg sem kottyantam volna neki reggelire, de kettőnk közül ő lehetett a gyávább.) Messziről is jól érzékeltem ezt, holott a nagysága, a kinézete, nem túl bizalomgerjesztő külseje, de még a színe, ami fekete volt, akár az ördög, nem ezt sugallta. Közelebb azért sem merészkedtem volna. Lecövekeltem.
No, most mi legyen? Mész, vagy maradsz, próbáltam volna humorra venni, de jobbnak láttam egy határozott ...
fel
le
Ez volt a szándékom legalábbis, hogy másnap folytatom a kerti munkát és a szomszédom sem érzi majd magát kint egyedül, ha valakik még rajta kívül mellette matatnak... Igen ám, de másnap meg mást gondoltam ki, mostanában gyakran előfordul, mert rám jött a tehetnék... otthoni teendők sokasága várta ugyanis, hogy ez meg is valósuljon.
Irány a festékesbolt, mert kétszer nem érzem ugyanazt, "addig üssük a vasat, amíg meleg..." Nosza, az előkészületek után a nem odavaló függöny is lekerült végre, de akkor mit tegyek fel helyette? Nyakamba vettem kertváros kisebb-nagyobb szegleteit, de méterárú üzlet - mint régen volt - sehol, mígnem kaptam egy címet. Csak egy-két megálló és kitárult előttem a lehetőség, csak eddig nem tudtam róla, hogy ez egy más világ... Éltem is vele és nagy körültekintéssel álltam neki válogatni a drágábbnál-drágább függönyanyagok között... Egyik nagyon megtetszett. Akkor közölte velem az eladó, hogy csak megrendelni tudom és majd valamikor pár nap múlva ...
fel
le
(Békakirálylány, lélegeztetőgép, bizalom, harang, amazon)
*
Az asszony imát mormolt éppen, rózsafüzérrel a kezében
Megromlott egészségi állapota, idős kora már nem engedte felkelni az ágyból
A fehérre meszelt mennyezetet nézte, emlékezete messzire vitte
Abba az időbe, amikor első szülött gyermekét hordta, a kezébe vette
Magasra emelte, akinek szinte elveszett a térben törékeny teste
Magában őt békakirálylánynak nevezte, de akkor is most is szerette
Két hosszú évig harcos amazonként küzdött érte, amíg már nem volt mit tenni
Gyenge léte nem engedte tovább élni, oda lett első reménysége
Szertefoszlott, a maradék bizalom is elfogyott, keserű döntést hozott
Megszólaltak akkor és most is a harangok, amikor a lélegeztetőgépről
Mint tette gyermekével, valaki most őt is levette…
fel
le
Pontosan olyan ez, mint e cikkem, se íze, se vize,
mint a kocsi kereke, ha kipukkan, használhatatlan.
Borzasztó, ahogyan napok óta éreztem magam,
teli s teli panasszal, gép nélkül egymagamban.
Érthető, hiszen kerékkulcs nélkül sincs kerékcsere,
mint ahogy tápegység nélkül megérett már a gépcsere.
Mint a kandúr, ki már rég nem dorombol, örömtelen,
a völgyben a hegyi imola sem érzi magát úgy igazán fent,
Ide már csoda kell, kevés a rigók hada, egy játszótér sem ártana, futkározó gyereksereg,
parádé, póráz és dögunalom helyett.
fel
le
Ráérünk elindulni fél nyolckor... Jó, de ne siess, mert nem győzlek követni... Én meg a sietség? Ugyan már? Hiszen a lábaim sem engednék.
Kimegyünk és megnézzük mit tett ez a két hét, csak ne érjen semmi meglepetés. Nem szeretem.
Kb. tudom mi vár... az a rengeteg eső, ami leesett, még nem lehet tudni, ott is, vagy csak itt kertvárosban boldogított? Nem mondom... jó sok víz lenne a ciszternámban, ha mégis... Ez a nyár megoldódna, elég lenne a végéig. Szeretek én öntözni, csak legyen mit...
Paprika, paradicsom, borsó, zöldbab... és mi a helyzet a rózsákkal, lesz-e még bimbó?... És a te tűzbabod? Már most tudom, hogy az a karó nem karó, ha visszagondolok a viharos napokra. Kibírta vajon?
Most én is azt mondom: Nem baj lányom... Bár elég hűvös a reggel, de legalább nem esik. Ráérünk elindulni nyolckor... Jó, de ne siess, mert nem győzlek követni.
*
Most úgy teszek, mintha ez az egész csak álom lett volna, még csak most ébredtem fel. Eszem ágában sem lett volna kimenni és ...
fel
le
De nehezen szánom rá magam, pedig már vagy másfél hete tűkön ülök. Azóta, hogy kiszálltam abból az autóból, mintha valami elpattant volna bennem, az addigi akaraterőm elszállt. Ki sem dugtam az orrom azóta, legalábbis nem látok attól tovább. Nem szó szerint, de már nem csak a lábaim fájnak, de nagyon, a szemem sem a régi. Alul és felül renoválom magam, kész patika vesz körül. Minden nap egy lépéssel tovább jutok, magam mögött hagyva a sérelmeket, a fájdalmakat, ami ezt a hezitálást okozza. Nem szoktam én ennyire kitartó lenni, de az utolsó szál gyengült meg hirtelen, amibe még időnként bele tudtam kapaszkodni, a lábaim. Eddig mindig tudtam a célom és a sorsomat magam irányítottam már idők óta és jó eséllyel meg is küzdök vele napjában. Az csak a jövő zenéje, hogy elegendő lesz-e ehhez pusztán az akaraterőm, mert kétségtelen fáradok, fájdalmakkal küszködöm és lám, meginogtam.
De majd, most, vagyis akkor szerdán már minden sokkal könnyebb lesz! Csak induljak el már végre! Egyelőre ...
fel
le
Igen, itt is nagyon az volt. Kókadoztam is rendesen. Első gondolatomat, hogy semmi kedvem kimenni a kertbe a bozótosba, nosza felváltotta a második. Felkerekedtem és meglátogattam a Nyufit... Tettem egy potyautat, mert ott felhomályosítottak, hogy amit keresek olyan apróka, parányi, hogy már rég elköltöttem, mintsem azt várnám, hogy elpostázzák. Megtették még májusban és én meg hiába kerestem a szla.kivonatomon június-júliusban. Hát persze, hogy nem találtam. Ritkán fordul elő, hogy az utalás előbb történik meg, mint annak a magyarázata...
A nap többi részét sokkal nehezebb volt elköltenem, mint azt a 25 ezer forintot, amit visszamenőleg kaptam nyugdíjamat növelve. Még ne szóljak egy szót sem, mert 305 forinttal növekedett a nyugdíjam, másokkal ellentétben, akiknek csak 5 forinttal. Fel is voltak háborodva! A levelezés többe került...
A bejáratnál egy pillanatra megtorpantam. Na jó, volt az több is, mert nem tudtam hirtelen eldönteni, most gyáva vagyok, vagy inamba szállt a bátorság..., mert rövid időn belül most másodszor lettem libabőrös nem egy magával ragadó élmény hatására.
Nem csoda, hiszen túlerőben voltak azok ott lejjebb vagy egy tucat, igaz csak a kerítés mögött, de annál hangosabban ugattak, közülük is az egyik, a legnagyobb. Mostanában nehezen viselem a meglepetéseket.
De ez itt, ahol szerintem semmi keresnivalója nem lehetne egyedül van, nagyon is nyugtalan lett, amikor meglátott. Hát még én?! (Meg sem kottyantam volna neki reggelire, de kettőnk közül ő lehetett a gyávább.) Messziről is jól érzékeltem ezt, holott a nagysága, a kinézete, nem túl bizalomgerjesztő külseje, de még a színe, ami fekete volt, akár az ördög, nem ezt sugallta. Közelebb azért sem merészkedtem volna. Lecövekeltem.
No, most mi legyen? Mész, vagy maradsz, próbáltam volna humorra venni, de jobbnak láttam egy határozott ...
Ez volt a szándékom legalábbis, hogy másnap folytatom a kerti munkát és a szomszédom sem érzi majd magát kint egyedül, ha valakik még rajta kívül mellette matatnak... Igen ám, de másnap meg mást gondoltam ki, mostanában gyakran előfordul, mert rám jött a tehetnék... otthoni teendők sokasága várta ugyanis, hogy ez meg is valósuljon.
Irány a festékesbolt, mert kétszer nem érzem ugyanazt, "addig üssük a vasat, amíg meleg..." Nosza, az előkészületek után a nem odavaló függöny is lekerült végre, de akkor mit tegyek fel helyette? Nyakamba vettem kertváros kisebb-nagyobb szegleteit, de méterárú üzlet - mint régen volt - sehol, mígnem kaptam egy címet. Csak egy-két megálló és kitárult előttem a lehetőség, csak eddig nem tudtam róla, hogy ez egy más világ... Éltem is vele és nagy körültekintéssel álltam neki válogatni a drágábbnál-drágább függönyanyagok között... Egyik nagyon megtetszett. Akkor közölte velem az eladó, hogy csak megrendelni tudom és majd valamikor pár nap múlva ...
(Békakirálylány, lélegeztetőgép, bizalom, harang, amazon)
*
Az asszony imát mormolt éppen, rózsafüzérrel a kezében
Megromlott egészségi állapota, idős kora már nem engedte felkelni az ágyból
A fehérre meszelt mennyezetet nézte, emlékezete messzire vitte
Abba az időbe, amikor első szülött gyermekét hordta, a kezébe vette
Magasra emelte, akinek szinte elveszett a térben törékeny teste
Magában őt békakirálylánynak nevezte, de akkor is most is szerette
Két hosszú évig harcos amazonként küzdött érte, amíg már nem volt mit tenni
Gyenge léte nem engedte tovább élni, oda lett első reménysége
Szertefoszlott, a maradék bizalom is elfogyott, keserű döntést hozott
Megszólaltak akkor és most is a harangok, amikor a lélegeztetőgépről
Mint tette gyermekével, valaki most őt is levette…
Pontosan olyan ez, mint e cikkem, se íze, se vize,
mint a kocsi kereke, ha kipukkan, használhatatlan.
Borzasztó, ahogyan napok óta éreztem magam,
teli s teli panasszal, gép nélkül egymagamban.
Érthető, hiszen kerékkulcs nélkül sincs kerékcsere,
mint ahogy tápegység nélkül megérett már a gépcsere.
Mint a kandúr, ki már rég nem dorombol, örömtelen,
a völgyben a hegyi imola sem érzi magát úgy igazán fent,
Ide már csoda kell, kevés a rigók hada, egy játszótér sem ártana, futkározó gyereksereg,
parádé, póráz és dögunalom helyett.
Ráérünk elindulni fél nyolckor... Jó, de ne siess, mert nem győzlek követni... Én meg a sietség? Ugyan már? Hiszen a lábaim sem engednék.
Kimegyünk és megnézzük mit tett ez a két hét, csak ne érjen semmi meglepetés. Nem szeretem.
Kb. tudom mi vár... az a rengeteg eső, ami leesett, még nem lehet tudni, ott is, vagy csak itt kertvárosban boldogított? Nem mondom... jó sok víz lenne a ciszternámban, ha mégis... Ez a nyár megoldódna, elég lenne a végéig. Szeretek én öntözni, csak legyen mit...
Paprika, paradicsom, borsó, zöldbab... és mi a helyzet a rózsákkal, lesz-e még bimbó?... És a te tűzbabod? Már most tudom, hogy az a karó nem karó, ha visszagondolok a viharos napokra. Kibírta vajon?
Most én is azt mondom: Nem baj lányom... Bár elég hűvös a reggel, de legalább nem esik. Ráérünk elindulni nyolckor... Jó, de ne siess, mert nem győzlek követni.
*
Most úgy teszek, mintha ez az egész csak álom lett volna, még csak most ébredtem fel. Eszem ágában sem lett volna kimenni és ...
De nehezen szánom rá magam, pedig már vagy másfél hete tűkön ülök. Azóta, hogy kiszálltam abból az autóból, mintha valami elpattant volna bennem, az addigi akaraterőm elszállt. Ki sem dugtam az orrom azóta, legalábbis nem látok attól tovább. Nem szó szerint, de már nem csak a lábaim fájnak, de nagyon, a szemem sem a régi. Alul és felül renoválom magam, kész patika vesz körül. Minden nap egy lépéssel tovább jutok, magam mögött hagyva a sérelmeket, a fájdalmakat, ami ezt a hezitálást okozza. Nem szoktam én ennyire kitartó lenni, de az utolsó szál gyengült meg hirtelen, amibe még időnként bele tudtam kapaszkodni, a lábaim. Eddig mindig tudtam a célom és a sorsomat magam irányítottam már idők óta és jó eséllyel meg is küzdök vele napjában. Az csak a jövő zenéje, hogy elegendő lesz-e ehhez pusztán az akaraterőm, mert kétségtelen fáradok, fájdalmakkal küszködöm és lám, meginogtam.
De majd, most, vagyis akkor szerdán már minden sokkal könnyebb lesz! Csak induljak el már végre! Egyelőre ...
