Black Ice: Szemlélet

Látogatók száma: 38

Feltünedező létcsodákat fürkésző a szem,
eltekint messze ő elénk, látva könnyesen.
Boldogságtól zuhog, eme legbelsőbb eső,
vagy szótlanul hull alá, fájdalmi drágakő.
Értékes bármivé váljon is, belőlünk fakad,
nem meghalni élni kell érte, amíg szabad.
Nézz fel, tekints messzebb, mint a látható,
belátással legyél a minden, nem belátható!
Szemem tükrébe nézve, lásd meg önmagad,
tekinteted int, mutatja mit láttál, mi vagy...

Ne kívánj ne látni, te mindig szembenézz,
vakon szívvel tekints merengő merre lépsz.
Szemenszedett hazugságokkal a kín ha int,
szembeszállj, szemfedőtlen angyal kacsint.
Alkonybíborban majdan testem már hajón,
csukott szememre érmét rakj, végősaltatóm.
Szép szemeken látva engedi a könnyes élet,
nyomor, boldogság cseppjeit, add ha kéred!
Bánat vagy szeretet csordul alá, azt hiszem,
lélek forrásának belső patakja is, a szem...